Time and space in wizarding world

1.rész

~A Roxfortban~

Sokkal lenyűgözőbb az egész, hely, mint ahogy elképzeltem. Egyszerűen varázslatos, fantasztikus, brilliáns. Nincsenek rá szavak. Ez volt a pillanat, mikor rájöttem. Én 100%-ban egy fan vagyok. 

Pár másodperc elteltével azonban másra is rá kellett jöjjek. Egyedül voltam. Pedig éjszaka sincs, hogy aludnának az diákok. De mégsincs itt senki. Még a tanárokkal sem találkoztam. 

És ekkor, végre, zajt hallottam. Pontosabban beszédet, de messze voltam a forrásától, hogy kivehető legyen. Elindultam hát a hang irányába, és közben rá kellett jöjjek, a Roxfort nemcsak sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem, de sokkal nagyobb is. A hang forrása egy ajtó mögött volt, ami kis résnyire nyitva volt. Gondoltam benézek, nem akartam csak úgy berontani, és félbeszakítani a beszédet, amit már kivehetően hallottam. 

"Tehát, ahogy mondtam, iskolánk az elkövetkező hónapokban igen érdekes esemény színhelye lesz. Egy olyan eseményé, amelyre több mint egy évszázada került sor utoljára. Nagy örömmel tudatom veletek, hogy a Roxfortban idén megrendezzük a Trimágus Tusát." 

Miközben beszélt a diákok ujjongtak örömükben, még az egyik Weasleyt is hallottam bekiabálni, hogy "VCCEL?!",  én pedig rájöttem, hogy kitől származott a hang. Eddig is majdnem biztos voltam benne, de ami fontosabb, azt is megállapíthattam, hogy melyik évben vagyok. 1994., a Trimágus Tusa és Voldy visszatérése. 

Mikor megint figyeltem, hogy miről beszél Dumbledore, arra a következtetésre jutottam, hogy rólam. "Kérem jöjjön csak be. Maga, ott az ajtó előtt." Éreztem, hogy előbb, vagy utóbb kiszúrnak. Hiába nem akartam feltűnést kelteni, maga Dumbledore kért, hogy menjek be, így nem volt mit tenni, bementem. 

"Helló, én igazán nem akarok zavarni, csak..." "Ifjabb Bartemius Kupor!" Kiabált rám azthiszem Piton, őt elég hasonlóképp képzeltem el a könyvet olvasva is. Az említett személy egy Voldemort követői közül, nem értem miért hiszi, hogy én vagyok. 

"Elnézést... Mi?" Kérdeztem, mivel körülbelül ennyit tudtam kinyögni. "Neked az Azkabanban kéne lenned!" "Micsoda? Nem, nem, nem, nem, nem. Attól tartok összekevernek valakivel." "Minden diák haladéktalanul fáradjon a hálókörletébe!" Adta ki az utasítást Dumbledore. "Ami pedig magát illeti, adja ide a pálcáját!" Kiabált rám. Védekezően felemeltem a kezem. Még pálcám sincs. Erre gondolhattam volna. "Elnézést, én tényleg nem akartam zavarni. És nincs pálcám se." "Tényleg? Ne hiszek neked!" Mondta Perselus, és közben láttam a szemében, hogy nem áll messze attól, hogy mondjuk egy főben járó átkot használjon rajtam. "Komolyan mondom! Kérem higgyenek nekem, én nem az vagyok, akinek hisznek." Visszagondolva ez a mondat elég érdekesre sikerült. "Hallgassanak meg!..... Ne döntesenek elhamarkodottan, és ne öljenek meg!" Az utolsó mondatnál Perselusra néztem. "Ugyan miért hinnénk neked?" Kérdezte a most visszaérkező, egyenlőre mögöttem álló mély hang tulajdonosa. 

Hátrafordultam, ugyan óvatosan, mert még mindig rám fogták a pálcájukat. Alastor Mordon állt ott. Vagyis, ha ez tényleg a 4. rész, és minden erre utal, akkor az ifjabb Barty Kupor. Akinek engem hisznek. Hát ez szuper. Az arcán végigfutott egyfajta felismerés, szóval valószínűleg tényleg úgy nézek ki, mint ő. 

Gondoltam ugyan, hogy lesz majd egy ember, aki úgy néz ki, mint én, mert párhuzamos világ ugye, de azt hittem messzebb lesz. És jó lesz. De legalább varázsló, az is valami. 

De még mindig pálcát szegeztek rám, már Barty is, fura ezt így mondani, maradjunk egyenlőre az Alastornál, nem akarom véletlenül elszólni magam. "Azthiszem félreétik. Hazudhatnék, de minek? Én tényleg nem az vagyok, akinek hisznek. Csak hallhassanak meg!" Néztem újra Dumbledorera, hátha ő kicsit engedékenyebb, és hisz nekem, vagy legalább ad egy esélyt. "Hát legyen. De, ha hazudik, megy az Azkabanba. Jöjjön velem!" Közölte Dumbledore és leeresztette a pálcáját. Majd a többiek is, bár még szúrós tekintetük, leginkább Perselusé, utamon elkísért.

 Én meg mentem at igazgató után. Még mindig alig tudom elhinni, hogy itt vagyok, és, hogy magát Dumbledoret követem. Csak sajnos azt hiszi, hogy egy gonosz halálfaló vagyok.

"Szóval? Ki maga, és miért néz ki úgy, mint egy halálfaló?" Szegezte nekem a kérdést amint beléptünk az irodájába. "Hát ezt elég bonyolult lenne elmagyarázni." "Azért csak próbálja meg." Mondta, miközben nem zavartatva magát leült a székébe. "Azon vagyok. Szóval először is nem vagyok halálfaló, és nem követném Voldemortot még akkor se, ha az életem múlna rajta. Másodszor meg még tényleg nincs pálcám. Abban sem vagyok biztos, hogy tudok varázsolni. Az én nevem Jhon Smith, és nagyon messziről jöttem." Fejeztem be, kérdéseket várva. "Szóval messziről jött. Milyen messziről? Miért nincs pálcája?" Kérdezte. "Hát, nem hazudok, ha azt mondom ilyen messze még maga sem járt. Egy párhuzamos univerzumból jöttem, ahol nincsenek varázslók, vagy boszorkányok. Ezért nincs pálcám se." "Egy párhuzamos univerzumból?" "Aha." "És hogyan jött ide?" "Hát ezt teljesen még én sem értem. Eddig azt sem tudtam, hogy létezik ez a hely." "Elnézését kérem Mr.Smith a bizalomhiány miatt, de remélem megérti, hogy még nem bízok magában." "Persze. És hogy tudnám bebizonyítani, hogy igazat mondok?" Kérdeztem. Erre felállt, és elindult felém, én meg csak álltam ott karba tett kézzel előtte.

Remélem tetszett, ha igen kérlek jelzzétek, mert érdekel a véleményetek. Mint ahogy már említettem, ez az első tényleg komolyan gondolt storym, úgyhogy mindenfajta visszajelzésnek örülök.
A következő rész az elkövetkeződő két hét távlatában fent lesz, addigis további szép Októbert!
Sziasztok!