Time and space in wizarding world

9.rész

Na, ez a rész is van 1000 szó, jó szórakozást!

A Nagyterembe beérve Harry Ron és Hermione elváltak tőlünk, és leültek a griffendél asztalhoz. Én csak Dumbledoret követtem. Próbáltam magabiztosnak tűnni, ahogy mentünk az asztalok között, emellett kerülni a szemkontaktust Pitonnal. Úgy lenni ezen a helyen, hogy nem próbálnak minden áron bezárni, egy kicsit kellemesebb érzés, mint az első alkalommal, mikor beléptem ide.

Bármennyire is hosszúak az asztalok, pillanatok alatt elértük a terem végét. Kaptam még egy pár szúrós tekintet útközben, de próbáltam nem foglalkozni velük, és mosolyogni. Remélhetőleg nemsokára véget ér ez a félre értés.

Dumbledore beállt középre, a pódium mögé, aminek őszintén szólva nem tudom milyen jelentősége van, mivel mikrofon nincs rajta, de legalább szép.

"Figyelmet kérek. Csendet!" Mondta, mikor megálltam nem sokkal mellette, és a teremben, az addig csendben ülő, diákok suttogó párbeszéde törte meg a csendet.

Mikor újra elhalkultak a gyerekek, folytatta. "Az ok, hogy miért kellett mindenkinek idejönnie, ez az ember." Mutatott rám.

Próbáltam barátságosnak tűnni, tekintve, hogy többnyire gyerekekről van szó, és mosolyogtam. Bár a közönségem nem minden tagja csodált, és ebből igazán kezdett elegem lenni, próbáltam higgadt maradni még egy kicsit.

"Ő itt John Smith. A kastélyban fog maradni egy ideig. Arra kérek mindenkit, hogy úgy álljanak hozzá, mint bármelyik társukhoz. Nem szeretném azt visszahallani, hogy ellenségesen viselkedtek vele. Tudom, hogy a külseje félrevezető lehet, de magam bizonyosodtam meg róla, hogy nincs semmi rossz szándéka." Itt pár pillanatig megállt, majd folytatta. "Remélem bízni fognak benne, és majd maguk is belátják, hogy jó ember." A következő mondat előtt felém fordult. "Szeretne valamit hozzá tenni?" Kérdezte.

Átgondoltam. Nem tudom, mit mondhatnék, de olyan érzésem van, hogy valamit kell. Ha nem mondok semmit, nem akarom, hogy úgy értsék, hogy nem tudok felhozni semmit a védelmemre, illetve hogy Dumbledore mögé rejtőzöm. Bár tény, hogy nélküle nem tudom mi lenne velem, fel kell tudjak szólni magamért.

Így hát, bólogattam. Dumbledore hátrább lépett a pódiumtól, helyet hagyva nekem. Kicsit bizonytalanul sétáltam közelebb, ugyanis fogalmam sincs hogy működik, mint mondtam nincs rajta mikrofon.

"Sziasztok!" Szólaltam meg végül. A hangom váratlanul hangosan törte meg a csendet. Nem tudtam, mit mondjak, de majd csak alakul az valahogy, a lényeg úgyis az igazság, úgyhogy amit gondolok.

"Tudom, hogy mire gondoltok. 'Itt van ez az ember. Úgy néz ki, mint egy gyilkos. Mégis miért kéne bíznunk benne?' Mármint, nézzetek rám, elég fura, nem? Tudjátok, nekem is az. De én nem vagyok gonosz, nem foglak bántani, és nincs szándékomban semmit elkövetni ellenetek. . . Sőt, félek is kicsit tudjátok, mert nem vagyok otthon a mágiában. Arra kérlek, hogy bízzatok bennem, és ne féljetek tőlem, mert felesleges. Tényleg nem akarok ártani senkinek. . . Öhm, befejezésnek, még szeretném elmondani, hogy ha bárkinek szüksége van bármire, nekem lehet szólni, szeretnék segíteni amiben csak lehet, ha már itt vagyok. Emellett lehet az is, hogy néha majd én kérek segítséget, mint mondtam nem vagyok nagyon jártas a mágiában. Izgatottan várom az itt eltöltött idő meglepetéseit, és remélem, hogy néhányatokkal majd jobban is megismerkedhetek."

A teremben nagy volt a csend. Nagyon remélem, hogy belül nem éppen átkokat szórnak felém. Hátrább léptem jelezve, hogy befejeztem, és Dumbledorera néztem választ keresve, hogy hogyan tovább.

Ahogy eltávolodtam a pódiumtól néhány diák halk suttogásba kezdett. Ez őszintén megnyugtatott. Ha csendben marad ennyi gyerek az ilyesztőbb, belegondolva. Ha beszélgetnek legalább van rólad véleményük, és ez azt jelenti, hogy nincsenek halálra rémülve. Ami határozottan jó.

Dumbledore látva tehetetlenségem átvette helyem a pódium mögött.

"Rendben. Remélem mindenkihez eljutott az információ, holnap találkozunk a reggelinél." Ennyit mondott, majd ahogy a gyerekek, ő is elindult a kijárat felé. Csak éppen a terem másik oldalán, a tanári asztal mögött.

Én úgy döntöttem, részben mivel nem vagyok tanár, plusz több időt szeretnék a Harry Potter sorozat címszereplőjével, és barátaival tölteni, az ő irányukba indultam el.

Láttam, ahogy egy kisebb csapat gyerek közeledik feléjük, gondolom látták, hogy együtt jöttünk be, és kérdezősködnek. Ránézésre nem nagyon van ehhez hangulatuk. Ahogy közeledek erről meg is bizonyosodok. Mikor már elég közel voltam, hallottam, hogy Ron azt mondja, majd reggel beszélnek, majd ők is felálltak, és elindultak kifele, így nekem is fel kellett gyorsítanom, ha utol akarom érni őket.

Ahogy kifordultam a folyosóra, egy erős kéz állított meg, és húzott vissza. Megfordultam, hogy szembenézzek legújabb rosszakarómmal, de szemeket nem láttam. Mármint nem azonnal. Egy nagy darab, szakállas emberrel találtam szembe magam. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen nagyra nőttek, éppen ezért egy tippem volt ki áll előttem. Bár a nagy kócos barna haj, illetve az állatszőrmés ruha is segített.

"Maga Hagrid, ha nem tévedek." Mondtam mosolyogva. Valóságban kicsit nagyobb, szinte ilyesztő, de lenyűgöző.
Egy félóriás. Az ember nem gyakran találkozik magánál másfélszer nagyobb könyvkarakterekkel.

Ekkor végre elengedte a karom. Egy percre még azt is elfelejtettem, hogy megállított.

"Köszönöm." Mondta. Egy pillnatra elgondolkoztam, hogy mire is. Lehet, hogy egy részét hangosan mondtam? Remélem még az elejét. Különben elég fura beszélgetésbe folynék ismét, de nem szeretnék.

"Ha nem veszi tolakodásnak Mr. Smith, láttam, hogy figyelte Harryt, arra kérem, hogy hagyja békén." Mondta komolyan.

"Oh, miattam ne aggódjon, nincs semmi rossz szándékom. Tudom, nehéz bíznia bennem. . .nem akarok Harrynek se ártani, csak eddig csak velük beszéltem, és megakartam kérdezni, hogy merre van a könyvtár." Mondtam ami leghamarabb eszembe jutott, mivel még én magam se tudom, mit mondanék nekik, ha egyáltalán utol érem őket.

"Rendben." Mondta. Ilyen hamar még senkit nem győztem meg. Biztos van hatása azért, hogy Dumbledore mellém állt.

"Azért húzza meg magát. Láttam, hogy Piton professzor eléggé rosszallóan figyelte." Ezen a kijelentésen meg sem lepődtem.

"Igen." Helyeseltem, és jobb kezemmel beletúrtam a hajamba. Bár remélem nemsokára mindenki, beleértve Perselust is, elfogad majd, szerintem nem ő lesz a következő a sorban.

A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy beszélgető partnerem kicsit idegesen kezdett viselkedni, majd sietve távozni is készült, de még egy másodpercre megállt és felém fordult.

"Elnézést, hogy elrohanok, de meg kell etetnem pár állatot." Mondta bocsánatkérően, és el is ment. Én pedig ismét egyedül maradtam a mosolyommal. Nagyon fura érzés egy könyv karaktereivel találkozni. Mintha már ismernéd az embereket, de nekik fogalmuk sincs, hogy te ki vagy.

Gondoltam megkereshetném Harryéket, hogy tényleg megkérdezzem hol van a könyvtár. Vagy inkább mégse kéne. Már elég késő van, biztos készülnek lefeküdni lassan. Meg egyébként se tudom melyik irányba mentek. Inkább visszamegyek én is a szobámba. Vagy a TARDIShoz. Be kéne hoznom. Akkor irány ki.

~~~~~

Amúgy valaki mondja már meg nekem, ha tudja, hogy hogyan működik ez a pódium.
Mármint oké, hogy varázslattal, és lehet csak én vagyok ilyen hülye, hogy nem értem, de azért valaki mondja meg, ha tudja.

Sziasztok!