Time and space in wizarding world

14

*A Doktor szemszöge*

Bár a Roxfort varázslatos hely, nem hiszem, hogy sokáig maradnék még itt. Nem lenne jó, elsősorban Barty miatt. Így is akadtak már problémák, nem akarom megvárni a tanév végét. Vagy megtudni mit éreznék én azután ami vele fog történni. Mármint nem én bántom, de biztos lenne valamilyen hatása rám is, ez nem olyan mintha megütné valaki. Sajnálom, hogy számára így ér véget az év. Nyilván rossz ember és rosszat is akar, de valahogy mégsem akarok neki rosszat. Mondják, hogy senki nem születik gonosznak. Nem akarok belemenni, de nagyon sok minden kihatással van egy személyre, illetve a tetteire. Barty olyan, amilyen. Más körülmények között többre vihette volna. Ha lenne több időm, illetve szabadna ilyet csinálni, szerintem jó útra lehetne téríteni. Kár érte.

Meg ott van a Tusa is. Szerintem Harryéknek is csak útban lennék, plusz a történéseket se kéne nagyon megváltoztatni. Tényleg jó érzés találkozni egy könyv szereplőivel, saját szemmel látni őket és a helyet ahol élnek, ahol a csodák történnek. Leírhatatlan érzés, és szeretném őket jobban megismerni. De nem akarok nagy felfordulást okozni, biztos nem maradok az év végéig.

A rést is be kéne zárni, amin keresztül idekerültem. Nem lenne biztonságos sokáig nyitva hagyni. Eddigi tapasztalatim alapján csak idő kérdése, hogy valami átjöjjön. Nem akarok a varázsvilágra szabadítani semmilyen világpusztító teremtményt.

Viszont az időt, amit még itt töltök szeretném kihasználni. Egy kis időt eltölteni az arany trióval, többet megtudni a varázsvilágról. Illetve arra is jó lenne rájönni, hogy pontosan milyen kapcsolat van köztem és Barty között.

Utóbbi megválaszolása érdekében, mivel ezt választottam elsődleges célomnak, úgy hiszem a könyvtár segítségemre lehet. Legalább azt már tudom, korábbi, sikertelen, kijáratot kereső utamból, hogy hol van.

Nem is gondolnád, de világosban minden szebb. Oké, ez nem igaz. De a könyvtár hangulata mégis jobban megfogott a nappali fényben. Olvasni is jobb ugye, ha látsz. . .Hagyjuk is ennyibe ezt a gondolatmenetet. 

Kerestem magamnak egy csendes sarkot, mivel nem akartam feltűnést kelteni, vagy zavarni senkit, és leültem egy pár könyvvel. Őszintén szólva meglep, hogy egyáltalán találtam párhuzamos hasonmásokról szóló könyvet, de inkább nem gondoltam bele miért lehet ilyen mű a Roxfortban. Maga a tény, hogy a Roxfortban vagyok fejfájdító, nem akarok túlgondolni dolgokat, inkább csak örülök neki. Bár ha itt nem is, a TARDIS-ban biztos találtam volna ezzel foglalkozó könyveket. 

Ugyan csak feltételezéseink vannak a párhuzamos világokkal kapcsolatban, hogy a köztük való utazást ne is említsük, de meglepően sok fizikus és tudós foglalkozik a különbségekről illetve hasonlóságokról közöttük. Ebben a könyvben próbáltunk összegyűjteni olyan feltételezéseket és kutatásokat amelyeket több tény is alátámaszt, és bár jelenleg még nem leellenőrizhetőek, nem lehetetlen ténylegességük.

***

"Mr. Smith!" Szólított ki egy hang a könyvből. Felnézve megláttam az arany triót.

"Áh, sziasztok! Ha olvasnivalót kerestek, tudom ajánlani a korosztályotoknak a Narnia, az Útvesztő, és a Percy Jackson könyveket, vagy ha kevésbé fantasy és inkább apokaliptikus jellegű történetek érdekelnek, Dmitry Glukhovsky könyveit." Mondtam átéléssel, ahogy Harryék leültek velem szembe. "A Szürkület nagyon jó volt. Bár a vége elég váratlan volt, és felvet egy-két kérdést. Nem akarok spoilerezni, ha esetleg elolvasnátok, de a könyv nagyrésze a majákról szól és-"

"Nem sértésből uram, de most nem éppen olvasni vagyunk itt." Szakított félbe Harry, amin akaratlanul is mosolyogtam picit. Persze, biztos a Tusa miatt jöttek, segítségért. Ha valamit nem tudsz, a könyvek a legjobbak.

"Jajj, ne uramozz, nincs annál rosszabb. Tudjátok mit? Szólítsatok egyszerűen Doktornak. És amúgy igazad van, elragadtattam magam, sajnálom."

"Doktornak? Talán orvos?" Kérdezte Ron. Mindig ezek a kérdések. Bár nem hibáztatom az embereket miatta, kicsit unom, hogy mindig visszakérdeznek.

"Nem, vagyis nem éppen olyan értelemben ahogy gondolod, de mindegy igazából. Ne agyaljatok most ezen, nem is kellett volna mondanom, nem akarom elvenni az időtöket." Mondtam, és azzal a lendülettel felálltam. Nem arakom befolyásolni a történteket, főleg most, hogy készülnek a Tusára. Nem lenne jó, ha miattam máshogy történnének a dolgok, tekintve, hogy egy kis változás vége akár halál is lehet. Ezzel a gondolattal el is köszöntem és elindultam a könyvekkel a szobámba.

Út közben a folyosón, hogy ne lehessen nyugodt napom, találkoztam Pitonnal. Legalább most nem mentem neki, mint reggel Hermionénak. Bár ez nem akadályozta meg abban, hogy szigorúan nézzen rám.

"Áh, a Mr. Doktor úrfi." Mondta gúnyosan, amolyan megszólítás szerűen Piton. Sose vártam, hogy valaki így szólítson. Bár jobb, mint az őrült vagy a gyilkos.

"Piton Professzor." Mondtam el én is nevét, bár sokkal tisztelettudóbban. "Tudja a Doktor elég." Mondtam már csak azért is mosolyogva. Nem hiányzik, hogy így legyek szólítva.

"Nem tudom mit csinál, nem is érdekel, de ha egy percig is úgy érzem veszélyt jelent roszz vége lesz. Megértette?" Szépen szólva is megfenyegetett. De hát nem tudom mit vártam.

"Igen." Mondtam. Nem volt mit tenni, ha nem fogom tudni meggyőzni, inkább csak elfogadom.

"Tudom, hogy ellpota a könyvemet, adja vissza!" Áh, a jó öreg vádaskodás. Már hiányzott.

"Nincs nálam a könyve." Mondtam őszintén. "És tudja, ha vádaskodás helyett inkább bizonyítékokat keresne, hamarabb megtalálná akit keres." Mondtam végig ugyanolyan hangsúllyal, nem akart véletlenül se még jobban magamra haragítani. De a vádaskodásból már tényleg elég volt. Szeretném ha nem kezelnének rossz emberként.

Erre már nem válaszolt semmit, csak tovább állt. Ez őszintén szólva kicsit azért megnyugtatott. Nem jó mindig a figyelem középpontjában lenni. Főleg, ha az a figyelem ellenszenves.

***

Sziasztok!
Ha valaki még olvassa ezt...
Igen, még létezik a könyv, igen, még foglalkozok vele, igen, elhanyagoltam az utóbbi időben. Bocsiii. Sok minden történt. A kövi részt igyekszem hamarabb hozni.