𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

4. fejezet

1 hónap múlva:

-UNATKOZOK!-nyavalyogtam miközben az emberek között sétálgattunk

-Lenne egy két ötletem, hogy mit csináljunk!-húzta perverz vigyorra száját

-Ha fizetnének sem!-forgattam meg a szemeimet

A két bátyja és húga New Orleansba költöztek a halálunk után 4 nappal, mi pedig jöttünk velük. Most éppen a Francia Negyedben vagyunk és hallgatjuk az egyik utcai zenészt. Gyönyörű ez a város, csak elcsúfítják Marcel vámpírjai. 

-Rose?-láttam meg a tömegben régi barátnőmet

-Nina?-futott oda hozzám

-Te mit keresel itt? Miért nem leltél még békére?-öleltem át

-Ezeket én is kérdezhetném!-mosolygott szomorúan majd Kolra nézett aki minket fürkészett értetlenül -Ti együtt vagytok?-nézett hol rám, hol a mellettünk álló fiúra

-Nem!-tiltakoztam, az hiányozna még

-De!-mondta Kol és átkarolt

-Ne hazudozz már!-löktem le magamról a kezét

-Mi történt? Hogyan haltál meg?-kérdezte tőlem Rose

-Kol átváltoztatott, a többiek pedig megölték őt. 

-De tudták, hogy mi történik a vérvonallal, ugye?-kérdezte gyanakvóan. Bólintottam ő pedig tudta mi a helyzet ezért átölelt.

[...]

7 hónappal később:

-Vissza tudlak hozni Kol!-mondta az anyja

-És vele mi lesz?-mutatott rám

A nő rámnézett és elgondolkozott. 

-Rendben! Őt is visszahozom!-mondta ki. Annyira boldog lettem mint még soha. Újra élhetek?

Egy fehér villanás és minden a régi. Kivéve a testünk. Furcsán vizsgáltam a mellettem álló Kolt aki engem vizsgált furcsán.

-Te nagyon ronda lettél!-nevettem el magamat

-Neked sem áll jól a fekete haj!-nevetett ő is

-Szuper! Mindketten csúnyák lettünk!-indultam el a megbeszélt helyre

Egy üvegház volt tele növényekkel. A közepén lévő asztal mellett állt egy sötétebb bőrű férfi és egy szerintem korombeli lány.

-Mint tudjátok, nem ingyen hoztalak ki titeket! Niklaus teherbe ejtett egy nőt. A gyermeket fel kell áldoznunk. Az nem fontos miért. A lényeg, hogy egyből a születése után meg kell ölnünk a csecsemőt!-mondta el a lényeget a nő

Babát kell ölnünk? Ez magánál van?

-Finn! A te dolgod lesz Camille O'Connell-től információkat szedni!-utasította a nő a barna bőrű férfit aki ezek szerint Finn

-Kol! Davina Clare a te embered! Tudj meg minél több információt!

-Nina! Neked kell megölni a babát! A többi boszorkány segíteni fog!-mondta nekem ezzel ki is ment 

-Biztos nem!-inultam el kifelé de Kol megragadta a kezemet

-Csak így maradhatsz életben!-erősködött

-Nem fogok megölni egy csecsemőt! Gondold magad Klaus és a lány helyébe! Örülnél ha megölnék a gyereked?-kérdeztem ezzel kicsavarva a kezemet a szorításából

Kisétáltam de hallottam ahogy követ. Kis idő múlva amikor már eltávolodtunk az üvegháztól, elém sétált.

-Figyelj! Nem fogunk bántani senkit! Eljátsszuk magunkat anyám és Finn előtt! A végén megakadályozzuk a bajt!-könyörgött

-Szerinted át lehet őket vágni?-néztem Kolt teljesen hülyének

-Megoldjuk!-tette a kezét a vállamra. Bólintottam majd mentünk tovább.

[...]

-Davina, szép neve van. Szerinted a lány is szép?-kérdeztem de nem néztem rá

-Féltékenységet hallok?-vigyorgott elégedetten

-Dehogy!-hazudtam

1 évet voltam vele "összezárva". Nem történt köztünk semmi aminek először örültem de most nagyon bánt. Volt időm beleszeretni hiszen mással nem is nagyon tudtam beszélgetni, nem tudtam mást megérinteni rajta kívül. Egyszer találkoztam Rose-van de utána soha.

Neki sem vagyok közömbös amit ki is mutat, de azért félek, hogy beleszeret Davinába.

Bementünk egy kicsi könyvtárba ahol csak két ember volt. Egy srác aki az eladó volt, és egy hosszú, barnahajú lány. 

-Ő az!-súgta nekem oda a polcok között

Baszki, ő tényleg szép! Esélyed sincs!-szólalt meg belülről az angyalNina

Hagyjad már magad! Kinyírod a csajt és meg van oldva!-mondta az ördögNina

Kol elindult kifelé miközben a lánnyal szemezett és felvette azt a tipikus "elvinnélek egy körre" mosolyt majd kilépett az ajtón. Kölcsönöztem egy könyvet, hogy ne legyen fura majd én is kimentem.