𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

20. fejezet

-Még egyszer!-állt előttem Tyler keresztbe tett kézzel

-Mivan? Megbolondultál?-akadtam ki miután már kaptam levegőt

-Te szeretted volna megtörni a sarjkötődést! Most pedig csináld amit mondtam!-parancsolgatott

-Kérlek tartsunk pihenőt! 38 napja folyamatosan át és vissza változtam, már nem bírom tovább!-könyörögtem neki de ugyanúgy fapofával bámult le rám a porba.

-Azt mondtam még egyszer!-emelte fel a hangját

-DE NEM MEGY!-kiabáltam én is

-De menni fog, hiszek benned! Már nincs sok hátra Nina!-bíztatott

Igaza van. Én akartam és ha már belekezdtem be is kell fejeznem. Menni fog ez.

Újra csináltam a folyamatot amit eddig. Becsuktam a szememet és elkezdtem az átváltozást miközben a porban fetrengtem és ordítottam a fájdalomtól. Minél többször változtam át annál kevésbé fájt de ezt akkor sem lehet megszokni. Minden csont eltörik a testedben újra és újra, mintha egy vonat gázolna át rajtad. 

Amikor abbamaradt, farkasként mordultam rá az előttem álló fiúra aki ezt már teljesen megszokta. Így, hogy Kol nincs itt nem érzek mást csak dühöt és éhséget. Így sokkal rosszabb az egész. Próbáltam lerángatni magamról a láncokat de így ezredjére rájöttem, hogy lehetetlen. 

30 perc múlva:

-Mára végeztünk, holnap korán kezdjük!-mondta ezzel ki is ment.

Már megint így kell aludnom leláncolva. Nem mondom, hogy luxus lakosztály. Elhelyezkedtem majd éhen szomjan hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Másnap reggel:

-Kezdhetjük?-lépett be Tyler ezzel felébresztve engem

-Azt várod, hogy igent mondjak?-ültem fel és éreztem, hogy valami más

-Tessék!-tette a szám elé a kulacs farkasfüves vizet

-Várj!-mondtam majd eltoltam magam elől. -Valami más!

-Mit érzel?-ül le elém

-Semmit.-mondtam ki egyszerűen

-Semmit?

-Semmit...

-Kollal kapcsolatban vagy úgy általánosságban?-faggatott

-Úgy általánosságban. Mi történik velem?

-Fogalmam sincs!-erre felkapott mellőlünk egy élesebb követ majd megvágta vele a tenyerem.

Néztem ahogy gyógyul be de semmit sem éreztem. Nem fájt.

-Érezted?-kérdezte

Megráztam a fejem mire ő felpattant és kisuhant a pajtából.

Nem éreztem félelmet, boldogságot, fájdalmat, szomorúságot, szeretetet...semmit sem. Mintha minden elvettek volna tőlem. Fizikailag és lelkileg olyan voltam mint egy szellem.

[...]

-Szervusz szépségem!

-Klaus? Mit keresel itt?-ültem fel miután bejött a hibrid

-Tyler hívott. Tényleg nem érzel semmit?-guggolt le elém

Most lehet felmerült bennetek a kérdés, hogy, Nina de te most nem meztelen vagy?

A válaszom nem. Ty minden este adott ruhát amit másnap levettem mielőtt szétszakadt volna az átváltozástól.

-Semmit!-mondtam érzelemmentesen

-Kol!-kiabált amitől majdnem megsüketültem

Az említett személy is bejött mintha ezzel bármit is elérnének.

Vagyis sikerült elérniük valamit...

-Érzel most valamit?-kérdezte Klaus miközben Kol is közelebb jött

-Igen!-bólogattam

-És mit?

-Utálatot!-néztem Kolra aki mostmár Klaus mellett guggolt velem szembe

Erre értetlenül egymásra néztek majd vissza rám.

-Utálatot?-kérdezett vissza a hibrid

-Hallottad amint először kimondtam, nem?-szóltam vissza

-Nina...-szólított meg Kol szomorú hangon és a kezével majdnem hozzáért a kezemhez de arrébb húztam.

-Ne!-kaptam magamra a hibrid arcom -És most örülnék ha kimennétek. Folytatnom kellene amit elkezdtem.

Felálltak majd szó nélkül kisétáltak és átvette a helyüket Tyler.

-Mit csinálsz?-kérdeztem miután elkezdte letépkedni rólam a láncokat.

-Elengedlek? Látszólag megtörted a sarjkötődést csak máshogy sült el.

-Máshogy?

-Klaus szerint, ez az egész hatalmas traumát okozott neked ezért a tudtodon kívül kizártat a fizikai és lelki érzelmeket. Kivéve Kol iránt, őt utálod, mert miatta kellett ezen átesned!-magyarázta el mint valami orvos

-Aha, értem Dr. Lockwood. Ez azt jelenti, hogy kikapcsoltam az érzelmeimet?

-Nem igazán! Ez rosszabb. Kitépted a kapcsolót. Nincs többé.-mondta majd segített felállni

-Hm, az jó!-ezzel a lendülettel ki is léptem a pajtából

Kint még mindig ott állt Klaus és Kol. Szerencsém van nem? Hát nem.

-Gyere a kocsiba!-mondta Kol

-Na azt lesheted!

-Azt mondtam, gyere.a.kocsiba.-mondta lassan és tagoltan

-Én meg azt, hogy nem!-mondtam és elindultam a másik irányban de Tyler elém állt.

-Ez komoly?-néztem a féltestvéremre

-Nagyon is!

-Aha, hát akkor...-törtem ki a nyakát -Anyáddal szórakozz. Ja várj, Klaus megtanította őt úszni!-nevettem a saját viccemen

Visszafordultam a két ősihez akik majdnem elnevették magukat. 

-Ezt az oldaladat jobban bírom!-pacsizott le velem Klaus

-Én is!-mondtam büszkén 

Megfordultam majd mielőtt elsuhantam ezt mondtam:

-Adios ribik!-ezzel el is tűntem a láthatárról