𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

14. fejezet

Arra keltem, hogy valaki lelök az ágyról. Ezt nem hiszem el!

-Ez most komoly Kol?-néztem fel az ágyon vigyorgó fiúra

-Valahogy fel kellett ébresztenem téged!

-Baszki, nem lehetett volna egy jó reggeltet mondani?-tápászkodtam fel

-Így viccesebb!-vigyorgott elégedetten

-Hahaha!-mondtam majd felkaptam egy farmert -Indulás!

-Nem mosol fogat?-kérdezte undorral az arcán

Eléggé félreérthető volt.

-Nincs nálam fogkefe...-mondtam hezitálva

-Adjak?-kérdezte

MIVAN?

-Öhmm...mármint?

Erre leesett neki.

-Nem úgy! Van rendes, használható, igazi fogkefém! Hoztam otthonról!-magyarázta ki miközben kivett a táskából egyet -De azt is odaadhatom amire gondoltál

-Nem kell kösz. Ez jó lesz!-vettem ki a kezéből.

Miután végeztem visszamentem.

-Mehetünk?-kérdezte amire csak bólintottam

                                                                                                               ____

-Mit kellene mondanom?-kérdeztem az ajtónk előtt állva

-Sziasztok! Kol elengedett! Végre itthon!-utánozta a hangomat mire vállba bokszoltam 

-Te itt maradsz Mystic Fallsban?-kérdeztem mert így belegondolva, hiányozni fog

-Klaus és a többiek New Orleansban vannak szóval igen!-mondta mire elmosolyodtam de gyorsan le is vakartam a vigyort a képemről

-Az jó!-mondta majd gyorsan bekopogtam. Engem nézett amitől annyira zavarba jöttem, hogy csak na.

Az a fiú nyitott ajtót aki legutóbb is itt volt. Már megint nálunk van? A neve asszem Kai.

-Nina?-kérdezte amikor meglátott

-Caroline itthon van?-tértem a lényegre

-Caroline!-kiabálta mire előjött a nővérem

-Nina?-mosolyodott el de amikor meglátta a mellettem álló fiút egyből elváltozott az arca

Elindult Kol felé de én elé álltam.

-Ne bántsd! Ő hozott haza Care!-mondtam mire megnyugodott

Megölelt és amikor elengedett Kol már nem volt ott. El sem köszönt?

-Gyere!-mondta majd bekísért

-Ti mindig itt lógtok?-néztem a többiekre akik a kanapén ültek

-NINA?-kérdezték egyszerre. Többször hallom ma a nevemet mint egész életemben.

-Hogy szöktél el?-kérdezte meglepetten Elena

-Tudtátok, hogy ő vitt el?-kérdeztem

-Hagyott egy cetlit a szobádban.-mondta Damon majd elém sétált és megölelt.

-Öhm...ő hozott haza!-mondtam mosolyogva

-Mi?-lepődött meg Bonnie

-Te is itt vagy?-forgattam meg a szemeimet 

-Bocsánatot kért!-mondta Care

-Aha...-mondtam majd felmentem a szobámba

Sziasztok! Rövid rész lett, tudom, de nincs ötletem szóval ha akartok írhattok valamit, mert kezd unalmassá válni a sztori...<3