𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

13. fejezet

-Szereted?-kérdezte a gyönyörű lovam aki mellettem feküdt a fűben

-Talán...-válaszoltam a kérdésre majd hátradőltem

-Talán?-kérdezett vissza. Igazából nem annyira furcsa egy lóval beszélgetni, már megszoktam

-Oké. Igen szeretem! Mi a lényeg?-pillantottam felé

-Nincs lényeg...hát nem érted? Fülig beléd szeretett!

-Dehogy!-szögeztem le miközben felálltam és otthagyva Malfoyt bementem a házba

Leültem a kanapéra és csak néztem a sercegő tüzet magam előtt.

-Hogy vagy?-pattant le mellém Kol amitől összerezzentem. A faszért ijesztget!

-Jól...-mondtam rá se nézve

-Biztos? Nem tűnsz úgy mint aki jól van...-tette a kezét a vállamra

-Csak...hiányoznak a többiek...-mondtam el a legnagyobb problémámat

Nem szólt semmit csak simogatta a kezemet. Jótékony hangulatában van vagy mi? Sosem szokott ilyen lenni.

-Pakold be amit kell! Haza viszlek!-szólalt meg mire ráemeltem a tekintetem

-Komolyan?-hitetlenkedtem mire bólintott

Annyira megörültem, hogy láthatom a barátaimat és Care-t és mindenkit akik valaha fontosak voltak nekem. Hirtelen felindulásból szorosan megöleltem. Gyorsan felszaladtam de egyből vissza is, mert nincs itt semmi cuccom. 

-Mehetünk!-álltam meg előtte

-Gyors voltál!-pattant fel majd kisuhant velem egyenesen a kocsiig. 

-Vezethetek?-kérdeztem mielőtt beültünk volna

-Nem!-mondta és már csücsült is a volán mögött

-Miért?-kérdeztem durcásan amikor az anyós ülésen ültem

-17 éves vagy ami azt jelenti, hogy nincs jogsid.-indította be az autót

Csöndben figyeltem az elsuhanó tájat amikor közbe szólt.

-Tényleg szeretsz?-nézett egyenesen a szemembe

-Ezt honnan veszed?-próbáltam nyugodt lenni kisebb nagyobb sikerrel

-Hallottam ahogy a lovammal beszélgetsz!-vigyorgott elégedetten

-1. nem beszélgetek vele, 2. ő az én lovam! Még csak nevet sem adtál neki!-fordultam el

                                                                                                     ____

-Kelj fel!-rázogatott Kol ugyanis elaludtam

-Már Mystic Fallsban vagyunk?-emeltem fel a fejem és elkezdtem nézelődni de mindenhol csak sötétséget láttam

-Nem, csak megálltam egy motelnél, mert álmos vagyok!-mondta miközben kiszállt a kocsiból

-KOOOOOOOOL!-kiabáltam ki neki nyűgösen, mert semmi kedvem nem volt felállni

-MIVAN?-nyitotta ki az ajtómat

-Beviszel?-néztem rá kutya szemekkel

-Mit kapok érte?-hajolt elém. Dejavu-m van.

-Mit kérsz?-kérdeztem vissza mint amikor elrabolt

-Egy csókot...-válaszolta ugyan azt mint múltkor

-Már megint?-döntöttem hátra a fejemet a fejtámlára

Közelebb hajolt majd rátapadt az ajkaimra. El is felejtettem, hogy mennyire jól csókol... Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába míg a másikkal kicsatoltam a biztonsági övet. Kivett a kocsiból de a csókunkat még mindig nem szakítottuk meg. Amikor már nem maradt több levegőm elváltam tőle és a vállára döntöttem a fejemet. Ő sétált tovább velem a kezeiben és amikor beértünk a szobába letett az ágyra. Lefeküdt mellém és már aludt is. Ezután én is álomba merültem.