𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

7. fejezet

Felébredtem de nem nyitottam ki a szememet. A kezeim egymáshoz voltak kötözve de nem egy kényelmetlen széken ültem. Egy kocsiba ülök ami éppen száguld. Éreztem a hideg levegőt ami a mellettem lévő ablakon áramlott be és kirázott a hideg. Nagyon fájt a nyakam ezért megmozdítottam a fejemet. Egyre kíváncsibb lettem ezért lassan nyitogatni kezdtem a szememet. Balra fordultam annak érdekében, hogy láthassam a vezetőt. Ő is rám nézett majd elégedetten elmosolyodott. Elfordítottam a fejemet és neki dőltöttem az ablaküvegnek.

Nem szólt semmit amiért áldom az eget. Kibaszottul éhes voltam, már nem is tudom mikor ittam utoljára vért. Fáztam is, mert nála le volt húzva az ablak. De legalább volt rajtam ruha. Egy fekete póló ami leért majdnem a térdemig, itt ki is merült a mai outfit. Több mint a semmi.

Lenéztem a megkötözött kezemre amiből folyt a vér. Az ujjaim elkezdtek beszürkülni, köszönhetően annak, hogy egy csepp vért sem kaptam.

Kol becsúsztatta a kezét a pólóm alá és a combomra tette.

-Ne érj hozzám!-mondtam majd a kezeimre kötözött verbénás kötelet hozzányomtam az alkarjához amitől elkapta a kezét.

-Még egy ilyen és kitépem a szíved!-mondta miközben kidüllettek az erek a szeme alatt és megnőtt a szemfoga

-Csak rajta! Ennél már nem lehet rosszabb!-szóltam vissza

Hátranyúlt a hátsó üléshez és elővett egy tasak vért majd előttem elkezdte inni. Éreztem az illatát és azt is, hogy nekem is elváltozik az arcom. A gondolataimban már a számban ízlelgettem a sötétvörös folyadékot amikor megszólalt.

-Kérsz?-kérdezte gúnyosan és közelebb nyújtotta

Adtam neki egy "ezt te sem gondoltad komolyan" nézést és bólintottam.

Nyomott ki néhány cseppet az ajkaira és közelebb hajolt. Akármennyire is voltam éhes nem akartam megcsókolni.

-Ez így felejtős!-mondtam miközben az az út felé fordultam ahol egy kocsi sem ment el

-Te tudod!-sóhajtott majd lehúzta az egész zacskónyi vért és kidobta az ablakon

Már vagy tíz perce vacogtam mellette de nem nagyon érdekelte ezért gondoltam szólok neki.

-Felhúznád azt a geci ablakot?-fordultam felé

-Nem?-nevetett ki

-Na jó, neked mégis mi a fasz bajod van velem?-kiabáltam le 

-Nekem nincs semmi bajom.-mondta nyugodtan

-De! Határozottan van! Esther elé dobtál mint holmi kutyajátékot, aztán megkínoztál. Most pedig isten tudja hová viszel. Mióta nem is ittam vért? És ami a legfontosabb, mi a faszért nem voltál képes adni egy nadrágot vagy valamit? Vágod, hogy halálra fagyok?-próbáltam magabiztosan mondani de a végén elcsuklott a hangom és bekönnyezett a szemem ezért elfordultam, hogy ne lássa

Az állam alá nyúlt és maga felé fordította a fejemet.

-Ez nem az én problémám drágám!-vigyorgott a képembe majd visszafordult és vezetett tovább

Én is elfordultam az ablak felé és amennyire halkan csak bírtam sírtam.

Kezdett sötétedni nekem pedig támadt egy ötletem. Megvárom, hogy teljes sötétség legyen odakint, majd megkérem, hogy álljunk meg, mert pisilni kell. A sötétben könnyedén eltűnhetek a vámpírgyorsaságomat használva. Így is tettem, megvártam, hogy minden sötét legyen és csak a kocsi fényszórója adjon egy kis világosságot.

-Kol, megállnál? Pisilnem kell!-néztem rá könyörgően

-Mit kapok érte?-kérdezte perverzen

-Mit szeretnél?-sóhajtottam egyet mielőtt rákérdezek

-Egy csókot!-jelentette ki ellentmondást nem tűrően

Ha ezt megteszem el tudok menekülni.-borzadtam el a saját gondolatomon

-Legyen!-mondtam mire lehajtott az autóval az út szélére és felém fordult

Közelebb hajolt én pedig nyomtam egy rövid puszit a szájára.

-Csókban egyeztünk meg!-vigyorgott

Nem tudtam mit tenni az ajkaira tapadtam. 

Gratulálok! Megcsókoltad az elrablódat!-szólalt meg angyalNina a csók közben ami még mindig tartott

Na és? Kurva jól csókol!-vágott vissza ördögNina

Már éppen váltam volna el tőle de visszahúzott. A menekülésért mindent, nem?

Amikor véget ért a csók egyből nyitottam ki az ajtót és elkezdtem a bokor mögé sétálni. Vártam egy kicsit majd amikor elkezdett kiszállni a kocsiból a leggyorsabb sebességemmel besuhantam az erdőbe. Az egyik fa tövében húztam meg magam amikor ágak recsegését hallottam meg nem messze tőlem. Fogtam magam és gyorsan elviharzottam a másik irányba.

[...]

-Elnézést! Hol vagyunk pontosan?-kérdeztem a nőtől akit leintettem

-Mystic Falls határán! Ha arra megy-mutatott maga mögé -Kb 2 km és ott van!-mondta mosolyogva majd elhajtott

Egész éjszaka sétálgattam az út szélén arra amerről jöttünk Kollal. Már világos van ezért gondoltam megkérdezek valakit, hogy merre állok fejjel.

Tettem amit a nő mondott és meg is láttam az "Üdvözöljük Mystic Fallsban" táblát. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Átvágtam a városon mit sem törődve a megvető tekintetekkel majd megálltam a házunk előtt. Bekopogtam és vártam, hogy valaki kinyissa.

-Nina?-nézett tágra nyílt szemekkel Caroline miután ajtótnyitott

-Bemehetnék?-kérdeztem elhalkuló hangon

Elállt az útból és kintebb nyitotta az ajtót. Lassan besétáltam és megláttam a kanapén ülő "barátaimat" akik teljesen lesokkolva bámultak engem. 

-Valaki segítene ezt a szart levágni?-kérdeztem a fejemet a kezemet összekötő verbénás kötélre biccentve

Damon felállt majd hozott egy ollót és megszabadította a vérző csuklóimat a további kínszenvedéstől.

-Kösz.-mondtam nyugodtan majd a hűtőhöz sétáltam és kikaptam egy zacskó vért

-Ő ki is pontosan amiért ennyire le vagytok fagyva a megjelenésétől?-kérdezte egy ismeretlen barna hajú srác miközben mellém sétált és végigmért

-Ő a húgom!-mondta Caroline

-Volt!-egészítettem ki miután megittam a tasak tartalmát. Az ujjaim újra a normális színben pompáztak.

-Kai Parker!-nyújtotta a kezét a mellettem álló srác

-Nem rémlik, hogy kérdeztem volna!-vigyorogtam majd felültem a pultra egy újabb tasak vérrel a kezemben