𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

18. fejezet

1 héttel később:

-Nina!-kiabált Caroline -Látogatód jött!

Látogatóm? Egy hete nem látogatott meg senki. Jól hallod, pont amikor a legnagyobb szükségem lenne a barátaimra vagy a nővéremre vagy Kolra, akkor hagynak itt.

Egyedül Tyler jött el minden nap. Kiderült, hogy a féltestvérem. Anyámnak és az apjának viszonya volt és ebből a viszonyból születtem én. Már meg sem lepődtem. Ma este van telihold és éppen készülődök az előbb említett személlyel. A táskámat átadtam neki, hogy belepakolja a többit majd lementem a lépcsőn. A nappaliban Kol és Care beszélgettek isten tudja miről. Amikor megláttam a fiút egyszerre fogott el az utálat és az, hogy mennyire hiányzott. A Kolimádó oldalam most veszteni fog, mert nem fogok vele beszélni. Hülyének ne nézzen már.

Még mielőtt bármit is mondhatott volna, visszamentem a szobába.

-Minden rendben?-nézett fel a pakolásból Ty

-Itt van!

-Ez komoly?

-Lent folytat bájcsevejt a nővéremmel. Nyugodtan nézd meg. De ne most, inkább menjünk!-kaptam ki a kezéből az egyik táskát

Lefutottunk a lépcsőn majd célba vettük a hűtőt.

-Nina, beszélhetnénk?-jött mellénk Kol, de úgy tettem mintha ott sem lenne

-Mind a 2 kulacs farkasfű kell?-kérdeztem a mostani legjobb barátomtól

-Mivel hibrid vagy igen!-válaszolta -Csoda ha túlélem!

-Te magadért aggódsz?-nevettem

-Kár lenne ezért a szép pofiért!-nevetett Tyler is

-Nina, kérlek! Sajnálom, hogy nem voltam itt veled!-szólt közbe Kol

-Mehetünk?-hagyta őt figyelmen kívül Ty

Bólintottam majd nagy léptekkel elindultunk a bejárati ajtó fele.

-Nem ignorálhatsz örökké!-ragadta meg a kezem

-Caroline, lehetne, hogy te és Damon átíratjátok egy emberre a házat?-fordultam a nővérem felé miközben Kol még mindig a csuklómat fogta -Bejárkál egy patkány!-néztem Kolra majd kirántottam a kezemet a szorításából és kiléptem az ajtón. Tyler követett majd beültünk a kocsijába.

Elvezettünk a régi Lockwood pincéhez, vagy mi a neve. Miközben felszerelte a láncokat addig én idegesen fel alá járkáltam. 

Minden csont?-gondoltam magamban

-Minden csont!-jelentette ki  sarjNina

Én elnevezgettem mindenkit a fejemben. Magamban is szoktam beszélgetni. Tök jó. Volt olyan is, hogy magammal vitatkoztam a bolt közepén. Nem néztek hülyének, dehogy.

-Készen állsz?-kérdezte meg miután a láncok a falban voltak

Bólintottam majd odasétáltam hozzá és engedtem, hogy leláncoljon. Mint valami rossz pornó.

Miután kellően a csuklóimra, a bokáimra és a nyakamra szorította a láncokat, a kezembe adta a farkasfűvel gazdagított vizet.

-Nagyon fog égetni. De minél többet iszol belőle, annál kevesebb az esélye annak, hogy kinyírsz mindenkit.

-Köszi, ezzel teljesen megnyugtattál.-mondtam szarkasztikusan és gyorsan lehúztam az egész kulacs borzalmat.

A szám, a nyelvem, a torkom, a gyomrom...mindenem égni kezdett és elviselhetetlenül fájt.

A fájdalomtól a földre estem és ott folytattam a szenvedésem. Közben folyton ott guggolt előttem és a karomat simogatta mintha bármit is segített volna. Kb 3-4 perc után, miután a poklot éltem, abbamaradt az égő fájdalom és nem köhögtem tovább vért.

-Gyengültél egy kicsit?-kérdezte amikor látta, hogy már nem fáj annyira

-Kicsit? Rengeteget!

-Egy perc és jövök!-mondta majd kiment

Kiélveztem az egyedül létet. Ameddig tartott. Én a földön feküdtem csukott szemmel, mert kezdtem érezni, hogy feszül az ínyem. Ekkor lépteket hallottam amik közeledtek felém majd megállnak előttem.

-Mikor fog kezdődni Ty?-kérdeztem, mert fel akartam rá készülni

-Max 3 perc!-mondta egy hang de ez nem Tyler volt. Ez Kol volt. Ez komoly?

-Hol van Ty?-ültem fel

-Kitörtem a nyakát!-mondta könnyedén és leült mellém

-Mi? Miért?

-Idegesített.

-Engem meg te idegesítesz, mégsem törtem ki a nyakad!

-A jelenlegi állapotodat elnézve, esélyed sem lenne!-vigyorgott

-Tényleg? Úgy go...-kezdtem el de ekkor elkezdődött.

Először a lábam, majd a gerincem, a kezeim, a vállam...mindenem egyesével eltört. Ezt a fájdalmat nem tudom mihez hasonlítani. Borzalmas. Tehetetlen vagy és csak annyit tehetsz, hogy ordítasz a fájdalomtól. Én is így tettem. 

-Minden rendben lesz!-nyugtatott Kol. Ez hiányzott a legkevésbé.

-Menj. Innen!-mondtam ki nagynehezen.

-Dehogy megyek! Nem hagylak itt!

Erre már nem mondtam semmit csak fetrengtem.

10 perce szenvedek itt. Egyre fájdalmasabb és nem tudok mit tenni ellene.

Ekkor egy pillanatra minden elsötétült de utána újra láttam. Minden fekete és fehér volt. Sokkal élesebb hallottam ahogy Tyler csontjai gyógyulnak odakint. 

Hatalmas dühöt éreztem. Legyőzhetetlen éhséget és vágyat arra, hogy megöljek valakit.

Éreztem egy kezet magamon ami simogat. Ránéztem a személyre és ekkor minden elmúlt. Elképesztő nyugodt lettem csak attól, hogy Kolra néztem. Elmúlt az éhség, a düh...csak békességet éreztem. A lábára hajtottam a fejemet majd vártam, hogy visszaváltozzak.

Tyler is letotyogott majd értetlenül nézett minket. Nem lettem dühös attól, hogy itt van. Csak Kol szívét hallgattam és ettől nyugodt maradtam.

-Én kis farkasom!-simított meg mégegyszer

Nem tudom miért de ettől olyan boldog lettem, hogy arcon nyaltam.

Tyler elkezdett nevetni miután visszahajtottam a fejemet.

-Köszi a fürdetést, én is szeretlek!-mondta Kol

Még boldogabb lettem. Direkt csinálja?

Kb egy óráig lehettem farkas.

Miután visszaváltoztam Kol rámterítette a dzsekijét majd felsegített. Megkértem őket, hogy menjenek fel amíg felöltözök. Így is tettek. Gyorsan felvettem a ruháimat amiket otthonról hoztam majd felmentem hozzájuk.