𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

5. fejezet

1 hét múlva:

-Nina, neked adnék egy másik feladatot! Közelebb kell kerülnöd Klaushoz, rajta keresztül pedig Hayley-hez.-nézett rám Esther

-Hogy érti, hogy közelebb kell kerülnöm Klaushoz?-kérdeztem vissza 

-Ágyba kell vinned, a férfiaknak az a gyengéje!-mondta és megint ott hagyott minket

-Az kemény!-fordultam a fiúk felé

-Le fogsz feküdni a bátyámmal?-féltékenykedett Kol

-És te Davinával?-emeltem fel az egyik szemöldökömet

-Fejezzétek már be! Mint két óvodás!-szólt közbe Finn

-Ahw, anyuci kedvence megszólalt! Inkább fogd be mielőtt én nyírlak ki!-biggyesztette le a száját Kol

Finn felemelte a kezét és a mellettem álló fiúra nézett miközben mondott valami halandzsát. Gyorsan elé léptem, hogy ne tudjon vele csinálni semmit. Az átok sikeresen engem talált el. Nem fájt csak egy bizsergést éreztem végig a gerincemen ami miatt majdnem összeestem de Kol elkapott.

-Úgy látszik a kis szerelmed fog meghalni helyetted!-vigyorgott Finn majd egy szempillantás alatt eltűnt

-Ne ne ne ne ne...-aggódott be Kol

-Nyugi, minden oké! Legalább nem kell lefeküdnöm Klaussal!-mosolyogtam rá majd kihámoztam magamat a szorításából. Bekönnyezett a szeme amin még én is meglepődtem.

-Minden oké? Meg fogsz halni!-sírta el magát

-Hm, a nagy Kol Mikaelson sír?-mosolyodtam el

-Ez kurvára nem vicces!-mondta majd elkezdett törni zúzni

Na most mit kéne csinálnom?-kérdeztem magamtól

Hagyd ott!-mondta angyalNina

Csókold meg! Attól megnyugszik!-utasított ördögNina

Sokat segítettek mit ne mondjak!

Lassan odasétáltam a fejét fogó fiúhoz majd átöleltem.

-Nem lesz baj! Megvárlak a másik oldalon!-mondtam miközben az arcát a nyakamba fúrta

Ennek a gondolatától is világgá mennék. Így kimondva el is sírtam magam. Milyen nyálas szöveg ez? Megvárlak a másik oldalon! Mint valami rossz romantikus film.

Elengedtük egymást ő pedig megragadta a kezemet és elkezdett húzni.

-Hova viszel?-kérdeztem miközben rángatott össze vissza

-Davinához!-válaszolta egyszerűen

-Áhh, szóval a pótcsajodhoz!-mondtam de ő tudomást sem vett erről

[...]

-Valamit csinálnod kell!-könyörgött Kol a lánynak

-Miért tenném? Ki is ő neked?-kérdezte értetlenül

-Ő a...-kezdte el  fiú

-A húga vagyok!-vágtam rá, mert a tervtől nem tekinthetünk el. A lánynak bele kell szeretnie Kolba és az úgy nem jön össze ha egy szerelmi háromszögbe keveredik.

-Kitalálok valamit!-mondta azzal elsétált

-Miért mondtad, hogy a húgom vagy?-nézett le rám

-Mert beléd kell, hogy szeressen. Egy szerelmi háromszögben nem fog neki menni!-rántottam meg a vállam

Ekkor elkezdtem vért köhögni és alig kaptam levegőt. Mintha a tüdőm megtelt volna vérrel. Próbáltam beszélni de nulla sikerrel jártam.

Felemelt és lerakott az egyik falhoz úgy, hogy a hátamat nekidöntötte. Nem egy temetőben terveztem meghalni de alkalmazkodnom kell.

-Baszki! Davina!-kiabált a lánynak de azt elnyelte a föld

-Legalább az utolsó perceimben ne ordibálj!-mondtam amikor abbamaradt a köhögés

Nem mondott semmit csak szomorúan nézett engem. Elkezdett közelebb hajolni de én ellöktem.

-Nem ezekben a testekben fog megtörténni az első csókunk! Ne is álmodj arról!-mondtam mire elnevette magát -Nem rossz ez se, de az eredetid jobb!-hunytam le a szememet és mosolyodtam el

-Itt vagyok!-futott oda Davina és valami löttyöt a számba öntött

-Ez segíteni fog rajta?-kérdezte Kol miközben még mindig ittam azt a hányás ízű valamit

-Ha ez nem segít akkor semmi. Az átok amit rátettek nem volt annyira bonyolult! Túléli ne félj!-mondta a lány

Kinyitottam a szememet és már normálisan kaptam levegőt. Visszaadtam a tálat és felálltam a koszos földről.

-Jól vagy?-kérdezte Kol az arcomat fürkészve

-Soha jobban!-mosolyogtam rájuk -Köszönöm!-mondtam Davinának és megöleltem