𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

21. fejezet

-Nem bírtad sokáig!-dobtam a lányt a többi holttestre

Tegnap engedett el Tyler teljesen önszántából. Most éppen Londonban vagyok és pusztítom a népet.

Várj, az ott finomnak tűnik!

-Szia! Tudnál segíteni? Lányos dologról van szó!-mentem oda a szőke hajú lányhoz aki háttal állt nekem

-Nina?-fordult meg

-Na bazdmeg!-ismertem fel a lányt -Rebekah, miujság?

-Hallom segítség kell!

-Nem köszi, megoldom!-vigyorogtam majd megfordultam és megindultam

-Ne olyan sietősen!-suhant elém majd néhány pillanat múlva már kitört nyakkal feküdtem a járdán

Rebekah szemszöge:

-Mit szeretnél húgom?-kérdezte a vonal másik végéről a bátyám

-Nik, megtaláltam Ninát!-mondtam büszkén

-Remek! Hozd Mystic Fallsba, a Bennett banya kitalálta, hogy hogy lehetne visszahelyezni a kapcsolót abba az elmeháborodott agyába.

-Meg lesz, mindenki ott van?

-Ha a testvéreinkre gondolsz igen, de Hayley New Orleansban maradt!-válaszolt

-Szerintem Kolt nem kellene Nina közelébe engedni...

-Nem lesz baj! És siess. A Salvatore rezidencián várunk!-ezzel ki is nyomta

Rohadék. Mindig mindent nekem kell.

-Na gyere!-kaptam fel a vállamra és vámpírsebességre kapcsoltam

Caroline szemszöge:

-Már húsz perce, hogy beszéltél Rebekahval, hol a fenében vannak már?-akadtam ki

-Ne aggódj tündérem, nemsokára itt lesznek!

Ekkor megszólalt a csengő. Klaus suhant is az ajtó elé mintha ez az ő háza lenne.

Klaus szemszöge:

-Mi tartott ennyi ideig?-kérdeztem miközben a húgom belépett, a vállán Ninával

-Nem volt egyszerű egészen Londontól idáig cipelni. -mondta a nappaliba érve ahol a többiek várakoztak. -Ráadásul egyszer fel is ébredt. Jó sokan vagytok!-nézett a többiekre

-Jól van?-kérdezte Kol fivérem

-Nem értem kellene aggódnod bátyám?-vágott vissza Rebekah miután letette a lányt a székre amit előkészítettünk.

Kol szemszöge:

-Szerintem neked nem kellene itt lenned!-nézett rám Kai

-Mintha lenne beleszólásod!-vigyorogtam rá

-Ez az egyik ok, a másik pedig, hogy neki kell helyrehozni!-mondta Bonnie aki Nina előtt guggolt

-Mégis hogyan?-kérdezte a húgom

-A fejébe kell másznia...-mondta a boszi

-Hogy mi?-háborodott fel Caroline

-Nyugi van, csináltam már ezelőtt!-mondtam mire mindenki furcsán kezdett méregetni -Mivan?

Senki nem szólt egy árva szót sem hanem az ébredező lányra kapták a tekintetüket amiben én is követtem őket.

Nina szemszöge:

-Szuper!-néztem körbe

-Nina!-guggolt le elém Caroline

-Nem! Selena Gomez!-gúnyolódtam -Woah, ennek nem lesz jó vége. Egy lekötözött lány és 7 fiú. Mi lesz ebből?-vigyorogtam

-Csak kezdjük már el!-morgott Kol

-Ahw, féltékeny vagy?-biggyesztettem le a szám -Nem kell! Egy bottal sem érnék itt senkihez!

-Nem tudod, hogy miről beszélsz!-guggolt le elém Kol félre lökve Bonniet

-Pedig tudom! És hozzád sem érnék mégegyszer!-vigyorogtam a képébe

-Ez durva volt!-fojtotta vissza a nevetést Kai

-Hozzád sem!-néztem rá

-Mint a bölcsiben!-sóhajtott Klaus

-Jut eszembe! Hogy van a lányod?-néztem Klausra -Ohh tényleg, Kol megölte... szomorú... Ugye Kol? Milyen érzés volt elvenni egy ártatlan gyermek életét? Megérte? És az, hogy elárultál?

-Nina állj le!-szólt köze Kol

-És arra emlékszel ahogy megkínoztál? Jó volt hallani ahogy könyörgök neked? Vagy amikor éheztettél és elraboltál? Uhh a kedvencem az volt amikor a fejemben kutatva elhitetted velem, hogy megerőszakolsz!

-ELÉG!-ordította majd felállt és mögém sétált

-Kezdhetnénk már?-kérdezte Care

-Pontosan mit is?-néztem körbe