𝙀𝙜𝙮 𝙤̄𝙨𝙞𝙗𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙫𝙚 , 𝙆𝙤𝙡 𝙈𝙞𝙠𝙖𝙚𝙡𝙨𝙤𝙣

9. fejezet

Átfordultam a másik oldalamra és egy mellkasba ütköztem ami miatt egyből kinyitottam a szemem. A szobámban voltam betakarva. Kol feküdt mellettem de mielőtt megszólalhattam volna befogta a számat így csak egy halk hümmögést tudtam kipréselni.

-Azt hitted megszökhetsz tőlem?-mosolygott ördögien amitől a levegő is megfagyott bennem

Megharaptam a tenyerét mire elkapta onnan a kezét de menekülni nem tudtam, mert addigra rámfeküdt.

-CAROLINE! SEGÍTS!-kiabáltam a nővéremnek de ahogy hallottam nem jött senki

Mire újra megszólalhattam volna, Kol újra befogta a számat. Megpróbáltam lelökni magamról de sokkal erősebb volt. Hasba térdeltem de nem nagyon hatotta meg. Hiába vámpír van gyenge pontja, nem? Olyan erősen amennyire csak tudtam ágyékon rúgtam mire legurult rólam. Kapva az alkalmon kirohantam a szobából egyenesen a konyhába de senki sem volt ott. Megfogtam egy kést, mert miért ne? Az is valami! Megfordultam amikor megláttam, hogy Kol áll előttem nagyon, nagyon dühösen. Megragadta a hajamat majd belevágta a fejemet a pultba. 

Itt képszakadás.

[...]

-Hahó! Van itt valaki?-kiabáltam miután felébredtem egy gyönyörű, hatalmas szobában. Régies stílusú volt de ahogy elnéztem minden bútor új volt. Nem is új, hanem, használatlan.

Nem voltam megkötözve és a normális ruháimban voltam aminek roppant mód örültem. Járkáltam körbe körbe miközben mindent alaposan megnézegettem. Kinéztem az ablakon és ez a látvány fogadott:

Azta kurva! Hol vagyok? Disney Land-ban?

Az ajtót hiába próbálgattam kinyitni, nem jött össze, mert zárva volt. Dörömböltem rajta de semmi.

-Kol!-kiabáltam de még mindig semmi  -KOL!-ordítottam hangosan mire elfordult a zár ezért hátrébb léptem. Az említett lépett be rajta fülig érő vigyorral

-Igen szépségem?-biccentette kicsit oldalra a fejét

-Ne hívj így! Hol vagyunk?-fontam keresztbe a kezeimet a mellkasom előtt

-Franciaországban...-mosolygott elégedetten

-Pontosabban?-sóhajtottam

-Lyon-ban!-mondta közben intett a kezével, hogy kövessem

-Miért hoztál ide?-kérdeztem a fiútól aki előttem sétált

-Itt nem talál rám Klaus! Álcázva van ház!-rántott vállat

-Ház? Ez egy kibaszott palota!-mondtam ámulva miközben a hosszú folyosón mentünk végig. Minden vörös és arany színben csillogott. Felettünk 3 méterenként hatalmas kristályból álló csillárok lógtak le. Ahogy végigmentünk ezen a folyosón egy hatalmas helyiségbe értünk ahol volt egy óriási bordó színű kanapé előtte pedig egy kandalló ami halkan égette el a benne lévő tűzifát.

-Ez gyönyörű!-néztem körbe amikor is egy velem egy idős lány lépett elénk

-Éhes, kisasszony?-kérdezte tőlem. Köpni nyelni nem tudtam. Csinál nekem egy zsíroskenyeret vagy mi a picsa?

Ebben a pillanatban felvágta a csuklóját ami azonnal vérezni kezdett. Ennek köszönhetően egyből elváltozott az arcom. Én megfogadtam, hogy sosem iszok emberből, mert nem akarok gyilkos lenni. Elfordultam az ellenkező irányba és elindultam isten tudja hova. Nem akarok bántani senkit és eléggé nehéz volt türtőztetni magam.

Mentem amerre a lában vitt de még mindig hallottam ahogy a szíve dobog. Előttem volt egy nagy erkély ezért kimentem és próbáltam nem a vér szagára koncentrálni. Egyre lassabban vert a szívem és már le tudtam nyugodni. Leültem a földre és a hátamat neki döltöttem a mögöttem lévő rácsnak majd felhúztam magamhoz közel a lábaimat. A kezemmel beledúrtam a a hajamba és mély levegőket vettem. 

Ekkor éreztem, hogy valaki elém sétál de nem nagyon érdekelt ezért nem szóltam semmit. Leült mellém és éreztem, hogy néz ezért ráemeltem a tekintetem.

-Nem ittál még emberből?-kérdezte Kol

Megráztam a fejemet és csak bámultam a távolba.

-Miért hoztál magaddal?-tereltem a témát

-Hogy legyen kit megdugnom!-mondta vigyorogva

Fogtam magam és távolabb csúsztam tőle.

-Talán nem akarod?-biggyesztette le a száját megjátszva, mintha lenne beleszólásom

-Isten ments!-néztem rá

-Talán... szűz vagy?-kérdezte egy győztes mosollyal

-Mi? Nem!-hazudtam

-De! Az vagy!-fürkészte az arcomat ami kezdett idegesíteni ezért felálltam és szó nélkül ott hagytam

Tudtam az útvonalat amerről jöttem ezért mentem amilyen gyorsan csak tudtam. Ott voltunk ahol a lány felvágta a csuklóját ezért gyorsan kisuhantam onnan a szemben lévő hatalmas üvegajtón. 

Egy gyönyörű, üres mező tárult elém. Annyira megnyugtató hangulat uralkodott el rajtam, hogy azt el nem lehet magyarázni. 

Sétálgattam a térdig érő fűben, amikor is egy fekete ló sétált mellém. Eléggé meglepődtem, mert úgy tudtam a lovak nem nagyon mennek ember közelébe ha nem muszáj. Felé fordultam és a kezemet elkezdtem a feje felé nyújtani. Nem kellett sokat mozdítanom a tenyeremen, mert közelebb sétált és beledörgölte a fejét. Lassan elkezdtem simogatni.

Sötétedésig kint voltam a pacival akit időközben elneveztem Malfoynak. Igen, Harry Potter megszállott vagyok.

Besétáltam a "palotába" és felbaktattam a szobámba. Találtam ruhát a szekrénybe ami valószínűleg Kolé volt csak régebben. Volt sima egyszínű póló is de normális nadrágot egyet sem találtam. Ez a fehér póló még nagyobb volt rám mint a többi ezért ezt vettem magamhoz. Többet takart mint a másik sötétzöld az biztos. Elmentem keresni egy fürdőszobát amit sikeresen találtam is. Gyorsan letusoltam majd felöltöztem és visszamentem a szobába.

Bedobtam magamat az ágyba és egyből el is aludtam.