El is indultunk de Denver teljesen elfelejtette milyen vagyok út közben. Kb 3 órát utaztunk mikor...
-Denver, éhes vagyok!-jelentettem ki.
-Csomagoltam szendvicseket egy táskában van.-mondta Denver.
-Oké köszi!
*1 óra múlva*
-Szomjas vagyok.-jelentettem ki újra.
-Csomagoltam vizet meg gyümölcs levet igyál amit szeretnél.-mondta Mónika.
-Köszönöm!
*fél óra múlva*
-Denver pisilnem kell!-jelentettem ki újra.
-Réka...többet hisztizel mint Szinszinetti!-közölte velem mikor iis a végére már felemelte a hangját.
-De rajta van pelenka!-mikor ezt kimondtam enyhe kacagásba kezdett Mónika és közben ezt mondta.
-Mindjárt megállunk és eltudsz menni.-mondta kedvesen.
-Oké köszönöm!
Megálltunk egy benzin kútnál és gyorsan el is mentem.
-Miami, ide tudsz adni egy gyümölcs levet?-kérdezte Mónika.
-Igen, milyet? Alma vagy narancs lét?
-Narancs az jó lesz!-mondta Mónika és oda is adtam neki.
-Miami te ittál ebből?-kérdezte érdeklődve.
-Igen, mért?
-Miami ennek több mint a fele hiányzik, nem csodálkozom, hogy pisilned kellet.-nevette el magát.
3 óra múlva már ott is voltunk egy kikötőnél és ott állt a Professzor.
-Professzor!!!-oda futottam és megöleltem.
-Miami, hogy megnőttél hány éves is vagy?-kérdezte a professzor.
-16. -mosolyogtam.
Addigra Denver és Mónika is ideértek Szinszinettivel.
-Tokyo!-futottam oda és ugrottam is hogy megöleljem.
-Nagyon hiányoztál.-ölelt meg
-Tokyo!-mondta Denver majd felemelte és oda ment hozzá Mónika és meg is nézte a kis Szinszinettit.
Folytatom...
