Kerestük őket és végül meg is találtuk őket...de egy probléma volt vele, Arturo egy láng szóróval próbált megölni de szerencsére a fal mögött találtunk menedéket és ha lőttünk akkor elindította a láng szórót.
-Denver! Én vagyok Szinszinetti apja!-szólalt meg Arturo.
-Dögölj meg...-(Denver)
-Denver...tudom, hogy hallasz engem! Neki igazi férfi kell, mindig i mondta, hogy én mutattam meg neki mi az igazi szerelem! Neked mondott már hasonlót? NEM! És tudod, hogy mért? Mert túl ostoba vagy ahhoz, hogy a nyomomba érj...amíg velem volt, sosem kérdezte azt mit akarok ettől a pasastól. Nem...házas voltam, tisztába volt vele. Mégsem tudott soha elszakadni tőlem. Szikrázott köztünk a levegő, mikor haza ért szerelmes üzeneteket írt. Esküdözött, hogy még senki iránt nem érzett még így és képtelen nélkülem élni. Denver! Mondott már neked ehez hasonlót?! Fogadni merné, hogy nem! Elvetted tőlem te rohadék! ERŐSZAKKAL vetted el! És mikor erre rá jött már rég benne volt a szarba!
Denver órdított egyet és ki állt majd lőni kezdett. Arturó ki ugrott és elindította a láng szórót. Vissza húztam...
-Gondolkodj basszus!-órdítottam rá és láttam, hogy sír.
-Igazad van...sajnálom, bocsánat.-mondta sírva majd össze érintettük a homlokunkat.
Arturo vissza ment a fal mögé és mi elindultunk feléjük, Palermo és Denver elől én mögöttük középen majd mögöttem Liszabon és Manila. Elkezdett felénk jönni egy targonca és elkezdtünk lőni majd ők is lőttek ránk. Egy váratlan pillanatban Stockhol ugrott le a szellőzőből.
-ARTURO!!!-órdította el magát.
-Mónika...ne csinálj olyat amit meg bánnál...kérlek tedd le a fegyvert. Tudom, hogy nem lősz le, ugye? Sose lőnéd le a fiad apját. Tudod mért nem? Mert én leszek akire számíthat szegény ha ennek vége van és akit nem fog szégyellni.-(Arturito)
-Feküdj a földre!
-Még mindig nem érted? Nem fogtad fel? Ne tégy úgy mint ha más lennél! Soha nem leszel egy közülük. Csak egy titkárnő..-nem tudta befejezni mert kezen lőtte Stockholm majd szíven.
Próbáltuk újra éleszteni és egy ideig próbáltuk is aztán lett púlzusa de mondta Palermo hogy...
-Nem fogja túl élni mert nem kap levegőt a tüdeje. Mivel az én lelki ismeretemnek már mindegy megoldom.-mondta majd neki löktem a falnak.
-Ne őld meg!
*Kivittük Arturot és át adtuk*
Folytatom...
