*2 nappal késöbb*
Mindenkit nagyon megviselt a papa halála de a munkát folytatni kellett, szokásosan örködtem a túszoknál és készültek a lefekvéshez és már én is elmentem onnan, bementem oda ahol mi szoktunk aludni (mindenki abba a tágassabb szobában) és elkészítettem a vacsorámat leakartam ülni megenni de észre vettem, hogy nem vagyok egyedül, Rio volt az...és sírt. Feláltam és odamentem.
-Hé Rio, mi a baj?-mondtam halkan mivel nekem se volt a legjobb kedvem.
-S-semmi.-miközben ezt mondta sírva lehetett látni az arcán a szín tiszta fájdalmat.
-Rio látom, hogy van valami.- mondtam és leültem mellé a kanapéra.
-T-Tokyo elhagyott és mondta, hogy csak egy futókaland voltam neki.-mikor ezt kimondta mégjobban elkezdett sírni.
Megöleltem és megvígasztaltam kb. egy órát beszélgettünk mikor láttam, hogy a kezén hegek vannak amik inkább friss sebek voltak, meglátta, hogy észre vettem és eltakarta. Ránéztem bekönnyezett szemekkel és csak lehajtottam a fejet és a padlót nézte, az állánál fogva megemeltem a fejét és megöleltem és láttam, hogy elkezd vérezni a keze rögtön megnéztem és láttam, hogy felszakadtak a sebei. Felállta és vissza húzott hogy ne mondja el senkinek csak elfutottam és hoztam az elsősegély dobozt és elláttam a kezét és bekötöztem és megköszönte.
-Bocsi, hogy megkérdezem de mért vágtad meg magad? - kérdeztem kicsit halkan.
-Semmi baj... ez amúgy is elmondanám neked mert megtudok benned bízni meg hát Tokyban de ő már...na mindegy akkor vágtam magam mikor Tokyot kilökte Berlin azóta mindig felszakadnak a sebek.
-Oh... figyelj ezeket soha ne tartsd magadban és mond el ha úgy érzed.- öleltem meg.
-Rendben.-mosolygott és megölelt.
Majd kimentem a szobából mert megakartam nézni, minden renben van e a túszoknál de még csak a folyosón mentem és egy ütést éreztem majd minden elsötétült.
Folytatom...
