*kimentek és csak Rio maradt oda bent. 1 órával késöbb*
-Rio...nagyon rosszul vagyok.-mondtam rekedt hangon és köhögtem egyet.
-Hívom a többieket, várj...sietek.-mondta és egy simítást tett a homlokomon.
Gyorsan kisietett és visszatért Tokyoval, Nairobival és Denverrel.
-Miami ki kell venni a golyót.-mondta Nairobi és megfogta a kezem.
-Denver! hozd az elsősegély dobozt!!-órdított Tokyo.
Csukódott le a szemem.
-Hé Miami, ne aludj.-fogta az arcom, hogy ébredjek fel.
-El kell altatnunk.-mondta Nairobi Tokyonak és Denvernek.
-Mi? Nem! Ne altassatok el!-órdítottam.
-Nem lesz baj, nyugodj meg.-nyugtatott Rio miközben a homlokom simogatta.
-Nem! Denver ne altassatok el kérlek.-könnyezve kérleltem a bátyám.
-Miami..muszáj lesz, nem fogsz érezni semmit.-nyugtatott és megfogta a kezem.
-Nem lesz baj...-mondta Tokyo.
-Ne! Kérlek titeket...ne tegyétek.-elkezdtem sírni de már beadták az altatót és csak arra emlékszem, hogy ránéztem Riora és láttam sír de el is aludtam.
1 napig voltam kiütve és fel is ébredtem de nagyon rosszul éreztem magam.
-Miami! hogy vagy?-aggódóan érdeklődött a mellettem ülő Rio.
-Fáj a sebem meg a fejem...de azon kívül remekül.-probáltam enyhíteni a feszültséget.
-Miami!? Felébredtél?-rohant be Stockhol mellette Denverrel.
-Sziasztok...-nem tudtam befejezni mert elkeztem köhögni.
-Nagyon aggódtam.-ölelt meg Denver.
-Jól vagyok..-mondtam mosolyogva.
Még beszélgettünk aztán el kellett menniük. És el múlt pár nap és már fel tudtam állni és vissza tudtam állni dolgozni.
Folytatom...
Bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt rész.
