Vissza tértem a munkámhoz és minden remekül ment míg egy kb. 3 óra múlva veszekedést hallok és elindultam a hang irányába egy fegyverrel. Mikor oda értem csak annyit láttam, hogy Mónica bent van a wc fülkében. Berlin, Helsinki és Oslo pedig fegyvert fogtak Denverre. Én rögtön mikor ezt megláttam szintén Fegyvert fogtam Berlinre.
-Berlin, tedd le a fegyvert mind feszültek vagyunk.-mondta miközben rászegeztem a fegyvert Berlinre.
-Ohh Miami...csak te hiányoztál, menj ki.-mondta a legnagyobb nyugalomban.
-Nem megye...-nem tudtam folytatni mert Denver közbe vágott.
-Miami, tedd le a fegyvert.-mondta nyugodtan Denver miközben nyomta le lassan a kezem.
-Mi?-értetlenkedtem, mikor Denver kirántja a kezemből az említett fegyvert és Oslora és Helsinkire szegezi.
-Berlin ne basszuk el még jobban!-mondta Denver.
Berlin egy kicsi gondolkozás után letette a fegyverét kicsi jelzéssel Helsinkinek és Oslonak, hogy ők is. Berlin mondta Denvernek, hogy vigyázzon a túszokra és Helsinki meg Oslo pedig vegyék át a vacsorát.
-Miami, elkisérnéd Mónicát a 2-es széfhez?-kérdezte Denver.
-Természetesen.
*Elindultunk*
-Jól vagy?- kérdeztem töle mert láttam a lött sebét.
-I-igen már jobban, amúgy lehet egy kérdésem?
-Igen, mi lenne az?
-Ilyen fiatalon, hogy kerültél be egy ilyen rablásba?-kérdezte érdeklően.
-Egy incidensbe kerültem a rendőrőkkel, de szerencsére megmentettek és beavattak.
Oda értünk a széfhez és segítettem leültetni.
-És nem félsz, hogy bajod esik?-érdeklődött.
-Nem, mert tudom, hogy mindenki figyel mindenkire és a bátyám is itt van mellettem.
-Bátyád? Ki az, ha szabad kérdeznem.
-Denver...-mosolyogtam mert eszembe jútott amikor megláttam előszőr.
-A Denver a bátyád? És akkor?....akkor az apád Moszkva?-végére elhalkult.
-Igen...
-Részvétem...-mondta őszintén.
Folytatom...
Bocsánat, tudom egy kicsit rövid rész lett. <3
