Professzor mondta, hogy ki kell venni a mikrofont meg a nyom követőt. Mi így is tettünk és elő készültünk a műtétre. Elkezdtük keresni a mikrofont és a nyom követőt is és meg is találtuk, oda adtuk a szikét Tokyonak és ki is vette. Majd miután végeztünk elmentem inni a szobába és láttam, hogy Tokyo borozik és szomorú.
-Tokyo, valami baj van?-kérdeztem és leültem mellé.
-Nincs.-mondta de lehetett a hangján hallani, hogy hatott a bor.
-Látom, hogy van valami, elmondhatod.-fogtam meg a vállát.
-Rio szakított velem.-ez hallatán kivettem a kezéből a bort és megöleltem.
-Nagyon sajnálom, de most Rio miatt vagyunk itt és nem egy párterápia miatt...tovább tudsz lépni.
-Nem tudom, nem tudom elfelejteni.-mondta és folytak a könnyei.
-Mi?...már hogyne tudnál? Mond utánam Tovább tudok lépni mert én vagyok a kibaszott goré.
-Tovább tudok lépni mert én vagyok a kibaszott goré.-mondta és rám mosolygott
-Hogy mi vagy?-utaltam, hogy mondja hangosabban.
-A kibaszott góré!!-emelte fel a hangját.
-Mi vagy?
-A KIBASZOTT GÓRÉ!-órdította majd megölelt.-Köszönöm...nagyon jó társaság vagy.
-Máskor is.-öleltem meg.
Mentem be a mosdóba de az ajtónál lát, hogy Denver jön ki és ezzel nem törődve bementem. Riot láttam ott sírva miközben a kézmosónak volt támaszkodva.
-Rio...mi a baj?-mentem oda hozzá.
-Semmi.-teljes komolysággal megfordult és elkezdte pakolni az elsősegély dobozt.
-Na...mond, látom, hogy van valami baj.
-Tokyo azt mondta, hogy csak egy futó kaland voltam neki...-folytatta a pakolást.
-Biztos csak hirtelen felindulásból mondta, nagyon megviselte a szakítás.
-Honnan tudsz a szakításról?-fejezte be a pakolást hatalmas komolysággal.
-Láttam, hogy sír és elmondta, hogy mi történt...
-Nem akartam megbántani.-fordúlt meg és láttam a szomorúságot az arcán.
-Én azt tudom.-oda mentem és megöleltem.
Folytatom...
