Új kezdet /Befejezett/

💜2.rész💜

~Tayler Jankins~

HÉTFŐ

Még este megbeszéltem a srácokkal hogy reggel korán kimegyünk kosarazni a pályára,mert nem sokára vége a kosárszezonnak. Reggel a konyhában még találkoztam Emilyivel,úgy tünt éppen futni készült és igaza is lett mert megjelent a pályán és teljesen az ujja körécsavarta Austint.

-Nem semmi ez a lány-fügyentett Austin és elismeröen a lány után nézet aki nem rég távozott.

-Szálj le róla haver-csuszott ki a számon

-Mi van? Ismered?-kapta rám döbbenten a tekintetét

-Aha,asszem. Ő most nálunk lakik-motyogtam össze vissza

-Mi a szar?Oké,mostantól nálatok fogok lógni. De amugy miért lakik nálatok?-nevetgélt Austin

-Mert John lánya,de mostmár hagyjuk. Én mentem.-magyaraztam aztán felkaptam a táskám és haza felé vettem az irányt.-Sziasztok-vetettem oda majd tényleg haza mentem. Annyira tudtam hogy ez a lány csak a baj fogja rám hozni,és van egy olyan érzesem hogy a közel jövöben még lesz vele problámám.Haza érve röktön a szobámba mentem majd a törölközömet felkapva indultam a fürdöbe de már valaki elfoglalta. Mikor benyitottam éppen akkor kapta le a felsöjét. Szerencsére nem vett észre igy észrevétlenül vissza tudtam csukni az ajótot de nekem az agyamba csak azok a gyönyörü idomok villantak fel és nem tudtam elfelejteni.Huhh.....le kell nyugodnom. Mikor beértem a szobába pittyogot a telefonom,gyorsan elökapva olvastam el Austin üzenetét.

MA ESTE. BULI. NÁLAM

Már éppen megkönnyebültem volna hgy végre lez egy jó buli mikor újra pittyent a telefonom.

HOZD A KISCSAJT IS

Mi van? Na azt biztos hogy nem. Hangosan felnyögtem és az ágyra dobtam a telefonom.

~~~

A bulira készülödve eszembe jutott hogy még minidg nem hívtam meg Emilyt. Nagy levegőt véve indultam el az ajtaja felé. Csak remélni tudtam hogy nincs kedve eljönni. Kopogtam egyszer,kétszer de nem jött válasz így benyitottam. Fülhallgatoval a fülében ült az ablakülésben és olvasott. Egy kicsit közelebb léptem amire már felkapta a fejét és ijedten kapta ki a fülest a füléböl.

-Szia-morogtam

-Szia-köszönt kedvesen

-Austin mondta hogy ha van kedved akkor gyere te is a ma esti buliba.-mondtam ki kerek perec,így legalabb hamarabb túl leszek rajta.

-Öhm,ez kedves töle de nincs kedvem-motyogta,engem pedig elkapott egy fura érzés.

-Miért van olyan érzesem hogy még soha nem voltál buliban?-kérdeztem gyanakodva.

-Hát...öhm,mert talán így van?-motyogta bátortalanul

-Miért?-nem tudom miért kezdet el annyira érdekelni de úgy éreztem tudnom kell. Az egyik pillanatban azt hittem hogy elfogja mondani de aztán újra zárkozott lett a tekintette és kifelé kezdet bámulni az ablakon.

-Nem tudom,de mond meg Austinnak hogy kedves töle de inkább nem-motyogtam majd nagyon halványan rám mosolygott

-oké-válaszoltam majd a következö pillanatban már az ajtón kivül voltam.

Mikor megérkeztem a buliba Austin röktön rám vetette magát.

-Hé haver-kiabálta túl a zenét-A kiscsajt hol hagytad?-nézet rám furán

-Csá,nem volt kedve jönni-kiabáltam hogy biztosan hallja amit mondok.

-Kár,na mindegy majd holnap beszélek vele-nézett rám incselkedve mire én megforgattam a szemem-gyere menjünk inni.