Új kezdet /Befejezett/

💜4.rèsz💜

~Tayler Jankins~

Komolyan megöjrit ez a lány,a délután azt mutatta hogy le se szarja azt ami köztem és Natalie között történt most meg itt zihal a karjaimban,és izgatottan várja hogy mit fogok tenni. Lepillantok az ajkaira aztán vissza a szemére. Dermetten áll,csak a mellkasa emelkedik és süllyed. Mègközelebb hajolok az ajkaink már majdnem össze érnek.

-Igazad van,neked már fel löttèk a pizsit-suttogom ajkaira majd elhúzódom. Idegesen túrok a hajamba majd próbálom rendezni a lègzèsem. Arrèb áll az ajtobol hogy ki tudjak menni. Ki is megyek az ajtón de nem megyek még el mert van egy olyan érzésem hogy nem fog vissza menni aludni. Meg mosolyogtat a gondolat ahogy bele hogy milyen makacs. Kb 2 perce állok kint mikor kinyílik az ajtó és kisètál rajta. Felcsapja a kapucnit így nem látja hogy én a kocsi bellett állok és figyelem. Ahogy elmegy melletem a közvilágítás rávilágít az arcra és hát nem tűnik éppen boldognak. Úgy döntöttem nem szólok hozzá hanem inkább követem.

~~~

Kb 10 perc múlva megérkeztünk a parkba. A pálya szélén van egy nagy kő amire kicsit ügyetlenül de fel mászott. Csak ült és nem csinált semmit. Óvatosan közelebb mentem hogy megszólitsam de elö húzott valamit a zsebèből így egyenlőre még a helyemen maradtam. Pár percig csak meredt a képre így úgy döntöttem hogy inkább oda megyek.

-Emily?-lèptem a kő elè.

-Jèzusom,neked a hobbid lett hogy a frászt hozd rám?-kèrdezi de nem fordul felém.

-Hát igen-válszolok majd felmászok hozzá.

-Neked nem a barátnődnèl kène lenned?-szipogta,meg csak most tünt fel hogy sír.

-öhm,jól vagy?-kèrdeztem óvatosan,soha nem volt az erőssègem a vigasztalás. Mert eddig akár hány lány sírt mindig csak ócska hiszti volt. Ha most az exe miatt fog sírni én esküszöm haza megyek.

-Ja,igen persze-motyogta majd az egyik kezével meg törölte a szemét mert a másikkal a mellkasához szorított egy fotót.

-Az mi?-kèrdeztem majd oda akartam nyúlni de elrántotta-ohh,bocsi

-Nem,semmi baj csak.....nem szeretném megmutatni-motyogta. Át karoltam a derekát majd magamhoz húztam.

-Kèrlek-suttogtam a fülèbe,majd csókot leheltem az arcára. Nem mondott semmit csak odadta a képet. A képen egy gyönyörű nő és ő volt rajta. Feltètelezem hogy az anyukája.

-Az anyukád?-kèrdeztem halkan,nem akartam hangosabban beszélni mert olyan meg hitt volt. Soha nem voltam még ennyire èrzelmes de most ez sem érdekelt.

-Igen-válaszolta halkan

-ő most hol van?-suttogtam

-Nem rég halt meg-szipogta

-Sajnálom,tudom milyen érzés elveszíteni valakit-magyaráztam majd mèg szorosabban öleltem.-Mi történt anyukáddal?-suttogtam nagyon halkan. Olyan sokáig nem válaszolt hogy azt hittem nem is hallotta,de aztán megszólalt.

-Nem akarlak ezzel unatani,menj csak biztosan van jobb dolgod is-beszèlt most már hangosabban és elakadt húzodni.

-Figylej,nem muszály elmondod de nem megyek sehova-valszoltam és kicsit magam felè fordítottam.

-Rendben-sóhajtott majd bele kezdet-16 voltam mikor megtudtam hogy anya beteg,idegbeteg volt,nem az a fajta aki üvöltözik hanem ez a csendes gyilkos szerü,aki csak nyugottan ül ès várja hogy meghaljon. Az utolsó 2 hónapban anya teljesen megbolondult és már nem tudtam vele mit csinálni így be kellet adnom egy elmegyógyintézetbe,de mivel egyedül voltam így a számlákat és az intézetet is nekem kellet fizetnem szóval dolgozni jártam de annyit hogy már nem tudtam mellette iskolába járni így ott kellett hagynom,ezért van az hogy nem egy osztályba leszünk a suliba hanem eggyel alattad leszek. Rengeteg mindenre nem volt időm,mint a bulikra vagy barátra így ezek kimaradtak az életemből de legalább normálisan tudtam ápolni anyát és a temetés is szép volt aminek az utolsó részletet is kifizettem már így ez a teher is lekerült a vállamról.-sohajtott majd rám nézet-köszönöm-suttogta könnyes szemmel. Össze vonatam a szemöldököm ès kèrdőn néztem rá. Mégis mit köszön?

-Mègis mit?-kèrdeztem

-Azt hogy még hallagttál és hogy nem változott meg az ahogy rám nézel. Nem csak sajnálatot látok benne-sütötte le a szemèt.

-Ne köszönd,én ettől csak még erősebbek gondollak-mondtam

-Tudod mit?-törölte meg a szemét majd fèszkelödni kezdet-Csinaljunk valami örültsèget,annyi minden ki maradt. Nem sajnálom mert így kellet lenni de most már csinálni akarok valami igazán nagy hülyesèget. Soha nem csókoloztam mèg,nem volt mèg barátom. Nem voltam még buliba,nem logtam még valami hülyeség miatt suliból. Csináljunk valami örülsèget-fordult felém teljesen

-Nekem lenne egy ötletem hogy mivel kezdjük- húzogattam pervezen a szemöldököm. Nehezen hittem el hogy még soha nem csókoloztam de ettől csak még vonzóbbak találtam,és mègjobban hívogatott az ajak.-Èn az elsővel kezdeném-csücsöritettem mire elröhögte magát

-De hülye vagy-nevetett majd eltolta az arcom

-Most miért?-nevettem én is vele majd elindultam lefelé a szikláról. Mögöttem jött és a végén nem tudott lejönni ezért mutattam hogy kapaszkodjon a vállamba,meg fogtam a derekát és leemeltem de nem tettem le ezzel kényszerítettem hogy a derekamra fonja a lábát mert amúgy csak feljebb emeltem volna.

-Tayler tegyèl le-nevetett aranyosan

-Hát te másztál rám-vágtam vissza élesen de nevetve

-Mert nem hagytál más választást-ütött mellkason.-De amúgy ha már így alakult akkor vihetsz és akkor legalább nem kell sétálnom-vigyorgott győztesen. Legalábbis azt hitte hogy nyert pedig ha tudná nekem milyen jó érzés hogy a karomban van.

-Okè-nevettem fel majd elindultam vele- Ès merre megyünk?-nèztem rá kèrdön

-Csak előre-nevetett. Olyan szèp mikor nevet. Feneke alá tettem a kezem hogy könnyebb legyen vinnem majd elindultam

-Nem vagyok nehéz?-suttogtam a fülembe,ajkai olyan közel voltak a fülemhez hogy kirázott a hideg a leheletètől

-Egyáltalan nem-válaszoltam maga biztosan

-Akkor jó-suttogta majd fejét a nyakamba fúrta amitől gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Mèg nem jöttem rá hogy mièrt van rám ekkora hatással de megfogom tudni,ha addig élek is.

-Megjöttünk-mondtam majd felültettem egy korlátra ès a lába közé álltam.

-Egy játszótèr?-nèzet körül kíváncsian

-Igen,gyerek kormoban sokat jártam ide-nèztem èn is körül-azota sokkal lepukkantabb lett de sok emlék kött ide-mosolyogtam majd vissza néztem rá, aranyos mosolyal az arcán fürkèszte az arcom-mi az?-kèrdeztem mert csak nézet rám

-Kiváncsi vagyok milyen kisfiú voltál-nèzet a szemébe mosolyogva

-Leginkabb rossz-nevegttem fel majd közelebb húztam magamhoz. Meg mindig a korláton ült én pedig a lába között álltam és egymásra mosolyogtunk. Tekintettem a szájára tévedt és istenem hogy én mennyire meg akarom csókolni....1 hete van itt és mègis úgy érzem jobban ismer mint bárki más.

-Akkor segítesz meg tenni az első őrültséget?-kèrdezte egy fél oldalas mosolyal majd átkarolta a nyakam. Egyből vettem az adást hogy a csókra gondol így nem is haboztam,egyből az ajkára tapadtam és hirtelen úgy éreztem mintha megcsapot volna a 220,de eszmèletlenül jó érzés volt és egyre csak többet akartam.
Tudtam hogy ezzel a lánnyal lesz mègproblèmám.....

Sziasztok!
Elég hamar sikerült ezt a részt is hoznom. Remélem tetszik,ha van valamit ötletettek akkor az írjátok le kommentben vagy privatban.
Ha tetszett nyomj egy csillagot és hozom a következő részt🥰
Instagram: just_aisla
Aisla❤️

2021.augusztus.11