Új kezdet /Befejezett/

💜15.rész💜

~Emily Collins~

-Na jó mi a franc folyik itt és apa te mit keresel itt?-kezdtem el hebegni.

-khm...-állt fel apa a kanapéról és megigazította az ingét-ezt én is kérdezhetném tőled?!

-Jöttem rendezni a dolgokat a barátommal, mert a hülye leveled miatt össze vesztünk-mondtam dühösen,a szemeim pedig szikrát szórtak. Taylerre néztem aki szintén nagyon dühösen nézett apára és Clara, kezei már ökölbe szorultak ezért rá helyeztem az enyémet amitől kicsit megnyugodott és összekulcsolta kezeinket. Apa a tekintettével végig követte a mozdulatot. Tayler szemébe néztem és biccentettem egyet afféle bátoritás képpen.

-Mégis mire volt jó ez az egész? De most komolyan? Ennyire nehéz elfogadni hogy szeretem a lányod? És anya te? Hogy tehetted ezt azt hittem legalább te megfogod érteni hogy mennyire fontos nekem Emily.-nézet csalódotton mindkét emberre akik csak döbbenten figyeltek minket.

-Tayler..értsd meg hogy nem volt más választásunk.-mondta Clara szomorúan

-Mégis miért nem?-vágtam oda élesen

-Mert ti nem lehettek együtt, mostoha testvérek vagytok az istenit-csattant fel apa és idegesen a hajába túrt

-De nincs köztünk semmi vérszerintiség-halkitottam le egy kicsit a hangom

-Mégis miért olyan nagy baj hogy mostohatestvérekként együtt vagyunk? Attól még ti együtt maradhattok...-mondta Tayler is már halkabban és megszorította a kezem.

-Huhh,na nyugodjon le mindenki és üljünk le normálisan megbeszélni-szólalt meg Clara is

-oké-fújtam ki a levegőt. Szépen lassan, de még mindig egymás kezét fogva sétáltunk a fotelhez. Mindenki szótlanul ült senki nem szólalt meg.

-khm-köszörültem meg a torkom-szerintem ti is és mi is maradhatunk együtt, kinek probléma az hogy együtt vagyunk-apa haragosan felmordult de Clara szúrós pillantást vetett rá

-Szerintem próbáljuk meg...-kezdte bele Clara de apa a szavába vágott

-És ha 2 hét után úgy döntenek hogy mégsem szeretik egymást?-csattant fel apa

-Az istenért, John néz már rájuk....úgy néznek ki mint akik nem szerelmesek. Szerintem most mindenki menjen a szobájába-mondta Clara

-Oké-mondtam és Taylerrel együtt fel pattantam. Hevesen indultam meg az emelet felé. Kell egy kis levegő. Miután beléptem Tayler szobájába kimentem az erkélyre és a korláton támaszkodva, nagyokat lélegeztem és próbáltam megnyugodni. Egyszer csak egy kart éreztem a derekam körül ami szorosan húzott a mellkasához.

-Nyugodj meg, kicsim. Az apád majd lehiggad és minden oké lesz.-mondta majd szembe fordított magával

-Remélem-fújtam ki a levegőt

-Én viszont tudom-mondta egy kis mosollyal majd puszit nyomott a számra és behúzott a szobába-Gyere kicsim, már hideg van-mondta. A szobába belépve az ágyra húzott és szorosan ölelt magához. Fejemet a mellkasára fektettem a lábam pedig át dobtam az övén.

-Pihenj-mormolta a fülembe. Nem kellet sok és a simogató kezei között álomba szenderültem.

~~~

-Hagyd most őket, nézd milyen édesen alszanak-suttogta Clara

-Jól van-mondta apa normál hangnemben, majd kimentek

-fent vagy-suttogta majd felnéztem rá.

-apukád isteni hangjára felkeltem-nevetett fel halkan-éhes vagyok-mondta elkínzott hangon