Új kezdet /Befejezett/

💜9.rèsz💜

~Emily Collins~

Egèsz nap vigyorogtam a munkába és ezt Davenek is feltünt és végül szóvá is tette.

-Na jó, mègis mi bajod vagy? Egésznap vigyorogsz- mutatott végig rajtam nevetve.

-Èn...,azt hiszem összejöttünk Taylerrel-kuncogtam fel. Fújj,kezdek olyan lenni mint egy gimis picsa.

-Hühh,fura vagy ha szerelmes vagy-mèregetett furán aztán elmosolyodott-de egyèpkènt gratulálok

-Köszönöm-mosolyogtam aztan egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcomrol

-Mi a baj?-kèrdezte a vállalamat megfogva

-öhm,csak azok gondolkodtam hogy vajon a suliba is ilyen lesz? Mármint felfogja vállalni?-kezdtem kétségbe esni

-Emily figyelj. Most ne agyalj ezek,túl sokat gondolkodsz és amúgy is ha megbánt szètrúgom a segget-nèzet rám biztatóan. Shara jött be az öltözőbe és elég idegesen nehéz ránk.

-Srácok tudom hogy nem járt még le az ebèd idötök de rengetegen vannak,kène a segitsègetek- nézet ránk kétségbeesetten

-Persze,máris megyünk- bolintottam és felpattantam.

-Èn is mindjárt megyek- szólt utánam Dave

-okè-valszoltam majd kiléptem az öltözö ajtaján.

-A 2-es a 4-es és az 5-ös asztal a tiéd- mondta Shara. Felkaptam a jegyezt tömböm és mentem is az asztalokhoz. Egy hangos fiú társasághoz mentem.

-Sziasztok! Mit adhatok?-nèztem körbe. Nègy fiú és 2 lány volt ott. Az egyik fiú nagyon ismerős volt,csak tudnám honnan. Lehet hogy túl sokáig néztem mert a barátnője a keze után nyúlt és mérgesen nèzet rám.

-Ohh,ne haragudj csak olyan ismerős vagy- szabadkoztam ès a fiú szemèbe néztem.

-hè,kislány rosszul esik hogy nem ismersz fel-nevetett fel és a hajába túrt. Aztán mintha fejbe vágták volna eszembe jutott.

-Kislány? Jajj már emlékszem rád. A kosárpalyan találkoztunk igaz?- kérdeztem nevetve

-Na, remèltem hogy eszedbe jutok-nevetett majd rám kacsintott

-Igen,na mindegy. Mit hozhatok?-nèztem vègig mindenkin.Leadtak a rendelés aztán mentem a következő asztalhoz.

~~~

Egèsz késő estig dolgoztam aztán mikor mentem öltözni eszembe jutott hogy mi van ha itt van Tayler? Igazából titkon reméltem hogy elèm jön de mikor kiléptem az ajtón csalódottan vettem tudomásul hogy nincs itt.

-Haza vigyelek?-fogta meg a vállam Dave

-Ohh,nem kell köszönöm. Jót fog tennie egy kis sèta-mosolyogtam rá

-Hát jó- egyezet bele. Éppen a kis időben már kiismert annyira hogy tudja most egyedül kell lennem. Semmi baj nincs azzal nincs itt csak valamiért még is csalódott vagyok,pedig tényleg nem várom el töle.

Fülessel a fülembe lèptem be az ajtón de mivel nem találtam lent senkit ezért úgy úgy mentem fel az emeletre. Lepakoltam majd vissza indultam a konyhába,a pulton volt egy üzenet.

Szia!
Családi vacsorára mentünk majd 11 körül èrünk haza.
Apa,Clara,Tayler,Hannah

Mikor mégláttam ezt az üzenetet olyan érzésem volt mintha hasba rúgtak volna. Nem kellet volna zavarnia hiszen ők egy család én pedig egy kívül álló aki nem való  ide de mégis elkezdtem kötödni hozzájuk pedig nagyon nem kéne. Ezzel a lendülettel indultam vissza a szobába majd hasra feküdtem és elkezdtem böngészni a lakásokat.