Új kezdet /Befejezett/

💜5.rész💜

~Emily Collins~

Kinosan éreztem magam nem tudtam hogy mi lesz ezután,tekintve hogy baraátnöje van. Vagyis azt hiszem hogy van barátnöje, de én már semmit sem tudok.

-Mi a baj?-zökkentett ki a hangja. Rá kaptam a fejem,mert hirtelen el is felejtettem hogy ott van.

-Ja,nem semmi-makogtam és rámosolyogtam. Bizonytalanul bolintott majd tovább haladtunk.

Mikor haza értünk nem tudtam mit is kéne csinálnom így elindultam a szobámba. Miközben a lépcsőn haladtam lábdübörgés hallotam magamögött ezért feltételeztem hogy követt. Mikor beakartam fordulni a szobámba megragadta a könyökömet és magához vont. Meglepetten néztem rá mikor átkarolta a derekamat és bele vigyorgott az arcomba

-Azt hitted elengedlek aludni anélkül hogy megkapnám a jó éjt puszim?-nézet rám incselkedve majd közelebb hajolt. Annyira hálás voltam neki hogy oldotta egy kicsit a hangulatott mert így a gyomromban lévő csomó oldodot egy kicsit.

-Nem tudom hogy megérdemled-e-nevettem fel majd árkaroltam a nyakát mire közelebb vont magához.

-Határozottan megérdemlem-bólintott határozottan majd ajkamira tapadt.Ahogy csókolt rögtön elszállt minden kételyem. Mikor elváltunk még ott álltunk egy darabig aztán én huzodtam el elöször.

-Jó éjszakát-suttogtam majd megfordultam és bementem a szobába.

Átöltöztem majd röktön az ágyba vetettem magam és egy nagy vigyorral aludtam el.

~~~

Reggel mikor felketem,összeszedtem magam és lementem reggelizni. Senki nem volt let így rá néztem az órára ami fél 9-et mutatott. Apáék már elmentek dolgozni,Tayler szerintem még alszik Hannah pedig csak délután jön haza. Reggeli után felmentem a szobámba majd felkaptam a táskám,cipőm és elindultam. Kilépve az ajtón kulcsra zártam majd elindultam állás interjura. Ja tényleg ,nem is mondtam éppen állásinterjura megyek egy étterembe. Pincért keresnek és annyi a lényeg hogy legyen gyakorlatom az pedig van úgy hogy remélem megfogok felelni. Mikor oda értem elég sokan voltak így mikor beléptem a kiscsengőt ami az ajtó fölött van megszólalt de nem hallota senki. Nagy volt a hangzavar és a tömeg így csak ott álltam és nem tudtam mit csinájak aztán egy 40-es éveiben járó nő oda lépet hozzám és kicsit hangosabban elkezdett beszélni.

-Sajnálom de nincs több asztalunk,gyere vissza fél óra múlva-magyarázta és már indulni készült de utána szóltam

-Oh,nem. Én az állás miatt jöttem-magyaráztam

-Jaj,oké gyere hátra.-indult meg a konyha felé én pedig követtem és menet közben kikerültem egy pár pincért akik rendeléssel a kezükben szlalomoztak az asztalok között-Van gyakorlatod?-kérdezte menet közben

-Igen,15 éves korom óta pincérkedek-válaszoltam,ügyelve arra hogy ne tünjek olyannak aki el van szállva magától.

-Oké,és hány éves vagy?-kérdezte majd kinyitotta elöttem az ajtót

-17-válaszoltam majd tovább indultam.

-Oké,itt is vagyunk-kopogott be egy irodába,majd egy halk "tessék" után benyitott.

-Sam,ez a kislány az állás miatt van itt-magyarázta a nő akinek amugy még mindig nem tudom a nevét.

-Rendben Shara köszönöm-mosolyott a szintén negyvenes éveiben járó férfi

-Nincs mit,de nekem vissza kell mennem mert rengetegen vannak-magyarázta majd egy utolsó mosolyt villantot rám,végül pedig kilépett az irodából.