Szulejmán után - II. Szelim

9. rész

Mindenki lélegzetvisszafojtva nézett az orvosra, várva a fejleményeket Nurayjal kapcsolatban.

- Nagyuram, szultánáim, Allah bocsássa meg bűneit, Nuray szultána elhunyt - közölte lehajtott fejjel az orvos.

A levegő is szinte fagyossá vált az elhangzottakat követően, Mihrimahnak még épp volt annyi ereje, hogy Rahsa kezébe nyomja a kis Mehmedet, mielőtt elájult volna, Mahidevran és Fatma szultánák pedig rémülten néztek egymásra, hiszen tudták, ez valószínűleg a halálos ítéletüket jelenti. Szelim megsemmisülten nézett Nurayjal közös gyermekeikre, a kis Fatma azonnal sírva fakadt, s bújt szorosan a szultánhoz. Utóbbi már készült volna fenyegetően Mahidevran felé fordulni, mikor az orvos ismét megszólalt.

- A szultána még felébredt egyszer, mielőtt örökre lehunyta volna szemeit, s azt mondta, a mérgezett datolyaszilvát Rabia szultána egyik volt szolgálója adta neki, így bizonyos volt benne, hogy ő állhat a mérgezés hátterében.

Ekkor Mahidevran és Fatma alig hallhatóan fellélegeztek, bár fogalmuk sem volt róla, őket miért nem mártotta be Nuray. A háremben hatalmas volt a felfordulás, Mihrimah valide még nem tért magához, a szultán bánatában inni kezdett, így Rahsa vigyázott szolgálóival a félárván maradt gyermekekre, míg Leyla Szümbül aga és Nadile kalfa segítségével próbált rendet teremteni. Szelim azonnal Rabiáért küldetett a Régi palotába, s elő is állított egy hóhért, ugyanis természetesen a lányt kivégzésre ítélte - el nem követett - tettéért. Fatma és Mahidevran szultánák sem késlekedtek, összepakoltak, s még este útnak indultak, nehogy bajba keveredjenek. A káosz borzalmas méreteket öltött.

Másnap

Úgy tűnt, a szultán kijózanodott enyhén ittas állapotából, s a valide is újra eszméleténél volt, így lassan, de kezdtek csillapodni a kedélyek. Az úrnő azonnal meg is látogatta az uralkodót.

- Nagyuram... Fogadd őszinte részvétem, elborzaszt, hogy ismét elveszítettük az uralkodócsalád egy tagját. A temetésről intézkedem, emiatt ne fájjon a fejed, valamint kiadtam Leyla szultánának, hogy írjon levelet Manisába a történtekről, ugyanis nincs most időm erre, te pedig jobb ha pihensz - magyarázta. 

- Köszönöm nővérem, helyesen cselekedtél. Az az átkozott Rabia hamarosan biztos ideér, a saját szememmel akarom látni, ahogy megfullad. Fel nem foghatom, hogyan tudtam ágyasommá tenni egy ilyen kígyót. Megkapja méltó büntetését, csak a gyermekeimet sajnálom. Apropó, szeretnélek téged megkérni arra, hogy szolgálóiddal vegyétek kezetekbe Fatma, Abdullah és Mehmed nevelését - bólintott Szelim.

- Így lesz, akaratod szerint. A sajátom melletti lakrészt fogom elkészíttetni számukra. Hihetetlen, hogy Rabia képes erre, hiszen Nurayt szolgálta évekig. S számomra roppant gyanús, hogy pont akkor mérgezték meg Nurayt, mikor Fatma és Mahidevran is itt voltak - tűnödött a valide. - Ám ha asszonyod is Rabia szolgálóját nevezte meg a felelősnek, akkor nem kételkedem a bűnösségében. Valamint, tudom, még korai erről beszélni, de két asszonyod maradt a palotában. Ha letelik a gyászidőszak, kérlek kezdj el fogadni új ágyasokat, folyamatosan érkeznek lányok, majd gondoskodom r...

- Mihrimah! Még el sem temettem két gyermekem anyját, te már újakkal foglalkozol?! Ne aggódj, majd idővel megfogadom tanácsodat. Most hagyj ezzel - intette le az uralkodó.

Így végül a társalgás abba is maradt, Mihrimah elindult intézkedni Nuray végső nyugalomra helyezésének ügyében. Eközben a manisai palotába is odaért Leyla szultána levele. Murád meglepetten vette kézbe, hiszen számára idegen volt a kézírás, de azonnal olvasni kezdte.