Szulejmán után - II. Szelim

6. rész

A háremben fokozódtak az indulatok. Mivel Leyla szultána a szülés fáradalmait pihente, Rabia pedig már készült a palota elhagyására, senki sem ment éjjelente a szultánhoz. A lányok viszont nagyon szerettek volna ágyasok lenni.

- Szultánám, valamit tennünk kellene! A háremhölgyek lassan lázonganak már! - sóhajtott Szümbül.

- Nem is tudom mi tetszik nekik az öcsémben. Várj, tudom! - nézett bután Mihrimah. - A hatalom! - forgatta a szemeit.

- A hatalom iránti vágy sokakat elvakít asszonyom. Nehéz feladványt kapunk Allahtól, mikor ágyast kell választani nagyurunknak.

- Igazat szólsz, agám. Ám a trónutódlást folyamatosan biztosítani kell. Mindig kell lenniük ágyasoknak. Ami bánt, hogy Rahsa szultána is a fellegekben jár, túl sokat hisz magáról, mióta herceget szült - sopánkodott Mihrimah.

- Allah adja, Leyla szultána ne legyen ilyen gőgös - kívánta Szümbül aga.

- Ámen. Nézz szét a háremben, látsz e alkalmas lányt ágyasnak - utasította a valide.

~ Hárem ~

- Én a szépségemmel és szeretetemmel meg fogom babonázni a szultánt, csak engem fog akarni örökkön örökké! - pöffeszkedett egy lány.

- Ugyan már Nadire, pont téged? Nálad rondábbat keresve se találnék! - kacagott egy másik háremhölgy. - Leshetsz, amikor kijövök nagyurunk lakrészéből!

- Te szemtelen némber! - ugrott a lányra Nadire, majd teljes erejéből tépni kezdte annak haját, ütötte ahol érte.

- Mit csináltok lányok? Elment a maradék eszetek is, á?! Mit bámultok ti meg, miért nem szeditek szét őket?! - háborgott Szümbül.

Ám ekkor késő volt...

- Tisztulj! A méltóságos Szelim szultán hán érkezik! - jelentette be egy aga.

Az uralkodó meglepetten pillantotta meg az egymást püfölő lányokat. Persze a szultán érkeztével azok is felpattantak egyből.

- Na-nagyuram szégyellem, de az arcátlanságát nem tűrhettem, ami sok, az s... - kezdte remegő hangon Nadire asszony.

- Kérdeztelek?! Nem! Akkor befogod a szádat! Nem érdekel! Száz botütés mindegyiknek! - rendelkezett Szelim.

Szümbül aga bólintott, majd elpáholták a lányokat is. Mihrimah kuncogva állt az erkélyen.

Szelim eközben kérette Leyla szultánát.

- Nagyuram - hajolt meg a lány. - Hívattál.

- Igaz. Annyi dolgom volt mostanság, hogy teljesen elhanyagoltalak - nézett maga elé a szultán.

- Megértelek, nagyuram. Egy birodalmat kormányozni nem egyszerű feladat. Miattam semmiben se szenvedjen hiányt a nép - felelte gyengéden Leyla.

- Ezért is szeretlek téged, Leyla. Nem vakít el a hatalom, nem akarsz kisajátítani. Megértő vagy és reálisan látod a dolgokat. A tökéletes nőt megtestesíted - húzta közelebb magához a szultánát Szelim.

- Messze nem vagyok tökéletes, szultánom. Csupán próbálok jó és kedves lenni. Nem utolsósorban pedig boldoggá akarlak tenni.

~ Mihrimah lakrésze ~

A valide szultánához Nurbanu törtetett be hirtelen.

- Nurbanu! - pattant fel Mihrimah. - Ezt mégis hogy képzelted?! Kopogás nélkül be ne merészelj jönni!