Szulejmán után - II. Szelim

11. rész

- ELMENT A JÓZAN ESZETEK? - ordibált Nurbanu. - SZÖVETKEZTEK EZZEL A RABSZOLGÁVAL?

- Hadd emlékeztesselek szultána, hogy már nem vagyok szolga. Herceget szültem a szultánnak, és ismét a gyermekét várom. Nagyobb a hatalmam, mint gondolnád. Mihrimah szultánának köszönhetően számos támogatót szereztem, akiket könnyen a valide ellen fordíthatok. Ha őt eltávolítottuk, Szafije már gyerek játék lesz - magyarázta Leyla.

Eszmehán széles mosolyra húzta a száját, míg Sah tekintete csak aggodalmasan cikázott anyja és apja asszonya között. A haszeki végül mélyet sóhajtva elgondolkozott. Kis idő múltán bólintott, s meg is írták az egyezséget két példányban. Nem is sejtették, hogy Szafije is útjára indította aggályait tartalmazó levelét a Topkapiba a validének. Bülbül aga eközben mérget vitt úrnője színe elé, ahogy az parancsolta neki.

- A fiamnak nem lehetnek vetélytársai más ágyasoktól, nem hagyom, hogy olyan testvérgyilkossá váljon majd, mint Szelim szultán. Így hát bemocskolom én a kezemet. Sőt, ezúttal én végzem el az egész munkát. Remélem elég erős mérget kerítettél Bülbül. Itt az ideje a túlvilágra küldenem Hatice fiát - mesélte tervét a fiatal szultána. - Amint Hatice elhagyja a lakrészét, értesíts. A te feladatod lesz elcsalni a szolgálókat onnan. Miután végeztem, az üvegcsét el kell rejtened Elif asszony holmijai közt. Érthető?

Bülbül hevesen bólogatott.
~
A palotára leszállt az este. Hatice szultána a fürdőbe tartott, Murád herceg pedig az államügyekkel volt elfoglalva apja társaságában, így senki sem állhatott Szafije útjába. Bülbül aga különféle okokat kitalálva elcsalogatta Hatice szolgálóit, akik a gyermekeit voltak hivatottak vigyázni. Szafije elégedetten surrant be, ám nem figyelt egy apróságra: a két baba ugyanolyan ruhába volt öltöztetve. Így aztán figyelmetlenségből a méreggel kevert tápszert a kis Amriye szultánának adta. Dolgának végeztével Szafije visszatért a lakrészébe, ahová nemsokkal később Bülbül aga is követte, hogy az üvegcsét elrejthesse Elif lakrészében a kedvencek emeletén. Mosolyogva nyugtázták tervük sikerét, s Bülbül el is sietett a kis üveggel. Nem kellett sok idő, a manisai palotában óriási felfordulás alakult ki. Fájdalmas sikítások rémisztették halálra a békésen egymással csicsergő háremhölgyeket. Természetesen az uralkodói család tagjai is a kiáltások vélt helyszínére igyekeztek, ami nem más volt, mint a Hatice szultána lakrésze előtti folyosó. Szafije ügyesen játszotta az ijedt, aggódó asszony szerepét, bár zavarta, hogy Murád azonnal karjaiba zárta a zokogó Haticét.

- Mégis mi történt? - kérdezte feszülten a szultán.

Mivel a fiatal szultána egyre csak sírt, a másik gyermeket kezében tartó szolgáló magyarázta el a történteket.

- Az úrnőm elment fürödni, a szolgálók maradtak itt megetetni az ikreket. Azonban mire visszajöttünk, nem volt itt senki, Amriye szultána pedig kipirult arccal levegőért kapkodott. Most az orvos vizsgálja.

Szafije idegességében tombolni szeretett volna, de vissza kellett fogja magát.

- Akármi is lesz, nyomozást fogok elrendelni ezügyben. Aki ártani akar a gyermekeimnek, életével fizet érte - jelentette ki magabiztosan Murád herceg. - Ha a lányom nem éli túl, a városban a nép előtt fog lógni a vétkesek feje.

~
Néhány nappal később, Topkapi palota, Isztambul

Mihrimah szultánához levelek érkeztek Manisából. A valide Szümbül aga és Nadile kalfa jelenlétében olvasta el őket.

- El sem hiszitek, mik történtek. Szafije levelében az áll, hogy gyanít valamiféle szövetkezést Nurbanu és Leyla közt. Murád pedig arról tájékoztatott, hogy valaki megmérgezte Amriye szultánát, a herceg egyik gyermekét. Allahra mondom, kezdek belefáradni ebbe a sok cselszövésbe, ami körülveszi ezt a birodalmat...