Pajkos démonok, kultivátorok, istenek [MDZS, TGCF, SVSSS turmix]

Jégdákó és Mélytorok esete

[Eposzi jelzők 1.0]

Shen Qingqiu: Ezt a történetet én fogom elmesélni.

Shang Qinghua: Heeeee? Miért pont te? Ott sem voltál. Nem is tudhatod... nem is tudhatsz te semmit.

Shen Qingqiu (legyezőjével leinti): Mindegy, mindegy... ismerlek téged, ismerem démonuraságot és a nevek is beszédesek... most komolyan, Jégdákó meg Mélytorok... nem nehéz kikövetkeztetni, mi történt.

Shen Qingqiu megsimogatja a lába mellé telepedő Luo Binghe fejét (akinek parancsoló tekintetére Shang Qinghua jobbnak látja, ha csöndben marad) és mintha csak egy tanmeséről lenne szó, melyet a mester elmesél tanítványának, Shen Qingqiu belekezd a történetbe.

„Egyszer volt, hol nem, a démonvilág fagyos birodalmában, a jégdémon kristálypalotájának fogvacogtatóan hideg hálótermében történt az alábbi eset.

Shang Qinghua, a kultivátorvilágból kivetett szánalmas áruló, aki csak sima nyelvének és a méltóság teljes hiányának köszönhetően volt még életben, meztelenül, vacogva térdelt a jéghideg hálóterem jeges kövén. Kezei a háta mögött megkötözve, így nézett fel tehetetlenül, az előtte magasodó démonra.

Nagyuram... királyom... alázatos alattvalód nem is lehetne hálásabb a törődésedért, de szánalmasan gyenge személyét nem szánnád meg egy takaróval vagy valamivel? Attól félek már jéggé fagyott a bőröm, és a térdem is belefagyott a kőbe... így hogyan is lehetnék később hasznodra, mikor a fürdővizedet kell megengednem? - rimánkodott büszkeséget nem ismerően Shang Qinghua a démonnak.

A démon azonban nem szólt semmit, csak fagyosan nézett le a kultivátorra, aki a hideg tekintet súlya alatt magát már egy pondrónál is alantasabbnak érezte. Aztán a démon lassan kioldotta és levetette fekete köntösét. Shang Qinghua önkéntelenül a ruhadarab felé mozdult, azonban a démon arcán hideg mosoly terült szét, és a köntöst arrébb húzva így szólt;

- Ha leszopsz, megkaphatod."

Shang Qinghua (felháborodottan közbevág): Állj, állj, állj! OOC, OOC, orbitális OOC! Mobei-Jun sosem mondana ilyen alpári, vacak pornóba illő szöveget! Attól függetlenül, hogy démon, mégiscsak egy nemesi családban felnőtt nagyúr. Ráadásul sosem terül szét semmilyen vigyor az arcán... őfagyosságának jókedvében is maximum a szemöldöke emelkedik meg kissé... mondtam, hogy lövésed sincs az egészről.

Szánalmasnál is szánalmasabb pondróként lefestett önmagával azonban úgy tűnt, nem akadtak problémái, így Shen Qingqiu nagyvonalúan úgy dönt, rákérdez;

Shen Qingqiu: Akkor mit mondott?

Shang Qinghua (megköszörüli a torkát): Khm, khm... először is nem „mit mondott", hanem „mit mondana". A feltételes mód ebben az esetben rendkívül fontos. Tehát nem elfelejtve, hogy ez az egész csak fikció, és meg sem közelít semmilyen valóságos eseményt, szóval elméletben, hangsúlyozom elméletben...

Luo Binghe (unottan közbevág): Térj a lényegre.

Shang Qinghua: Jó, jó, tehát azt mondaná, hogy... nem mondana semmit. (Shen Qingqiu felvonja fél szemöldökét, Luo Binghe sötét arccal néz rá, mire Shang Qinghua védekezőn felemeli a kezét.) Komolyan beszélek, nem mondana semmit. (felsóhajt, behunyja a szemét) Ez a jelenet így nézne ki;

„A démon elhúzza szegény, kiszolgáltatott áldozatának arca előtt a meleget ígérő köntöst, majd hűvös, jégkék szemével beszédes pillantást vet saját, már akcióra készen meredező férfiasságára. A magas, izmos alabástromtest méretes dísze láttán hősünk szeme könnybe lábad - először a büszkeségtől, majd saját, felsejlő jövőjének kétségbeejtő képétől.