Pajkos démonok, kultivátorok, istenek [MDZS, TGCF, SVSSS turmix]

Szilajlovagló és Vadcsődör esete

Eposzi jelzők 2.0

[szerz. megj.: Ez a kis fanfict az SVSSS „Egy emlék: Liu Qingge harca a szukkubusszal" c. extrájához kötődik - leegyszerűsítve az esetet; amikor is Liu Qingge, finoman szólva megsértette Meiyint, a hírneves szukkubuszt.
E szépséges női démon ínycsiklandó bosszújáról lesz itt, az alábbiakban szó.
Amennyiben fel szeretnéd idézni az említett extrát, vagy még nem volt hozzá szerencséd, a linket a hozzászólások közt megtalálod. :)]

Helyszín: Egy fogadó.

Az idő hajnali három felé jár. A fogadó éttermében már csak pár részeg alszik ájultan, egy magányos utazó iszogatja meleg szakéját, és egy különös páros beszélget halkan a sarokban. Wei Wuxian a szenvedélyes együttlét után édesdeden alvó Lan Wangjit szobájukban hagyva, egymaga megy le kényelmesen nyújtózkodva az étterembe, hogy egy korsó jó bor társaságában élvezze a hajnali magányt. Le is telepedik nem messze az ajtótól és nekilát az elé tett korsó tartalmát elfogyasztani. Nem telik bele azonban sok idő és akaratlanul felhívja magára figyelmét a két asztallal arrébb ülő érdekes páros. Egy öregember és egy feltűnően gyönyörű, érett, mégis ifjúnak tetsző nő poharaznak élénk beszélgetésbe mélyedve. Wei Wuxian akarva akaratlanul újra és újra feléjük pillant, leginkább, mert mindkettejüket furcsa aura lengi körül. Wei Wuxian a fél karjában is fogadna, hogy a két illető démoni teremtmény - és Wei Wuxian meg is nyerné azt a bizonyos fogadást.

A két beszélgető alak ugyanis az öreg álomdémon és a híres szukkubusz, Madam Meiyin.

Álomdémon (nyűgösen): Ez már a hetedik éjszaka Meiyin, kedvesem... ne kínozd tovább ezt az öregembert, és fogadd el, hogy a fickó vasból van.

Meiyin (dühödten fújtat): Nem, nem fogadom el! Annak a makacs harcőrültnek bűnhődnie kell. Megkeserüli a nyomorult, hogy feldúlta a fészkemet és elijesztette a lányaimat! Csak még ez az egy éjszaka álommester, kérlek, tedd meg ezt Meiyinnek, aki cserébe bármilyen kívánságodat teljesíti. Bármit, bármit, amit csak kívánsz.

Álomdémon (fejcsóválva, de azért elcsábul a bármi ígéretére): Jól van. De ez az utolsó. Ha ma sem jársz sikerrel, a többit magadnak kell megoldanod.

Meiyin az öregemberhez hajol és csókot nyom a vén arcra. Ezek után a páros összeszedelőzködik és távozik a fogadóból.
Habár Wei Wuxian kissé gyanúsnak véli a párbeszédet, de mivel nem akaródzik neki olyan nagyon sokáig egyedül hagyni Lan Wangjit, nem követi őket, hanem inkább tovább iszogat, azzal a jóleső gondolattal, hogy a korsó végeztével visszasétál szépen a szobájukba, és bebújva az ő békésen alvó szívszerelme mellé ő is álomra hajtja a fejét. Gondolatai tovább is kalandoznak az említett szívszerelem felé, és Wei Wuxian fellegekben járó lélekkel el is feledkezik a démonpárosról.

Mindeközben az öreg álomdémon és bájos kísérője nem mennek ám messzire, csupán megkerülik a fogadót, és a hátsó kis sikátorra nyíló ablakok egyikén visszamásznak, be egy bizonyos szobába. E bizonyos szoba lakójának egyébként kifejezetten szép, finom ívű arca rendkívül megviselten fest a napok óta őt kínzó, érzékeket és ideget borzoló álmai miatt. Még most, alvás közben is feszülten húzódik össze fekete szemöldöke, és a szukkubusz még a bosszú árnyékában is megenged magának egy halk, vágyakozó sóhajt a fenséges arc láttán.

Az álomdémon azonban nem hagyja őt sokáig sóhajtozni és megragadva a kezét, köddé válnak, hogy aztán mindketten belépjenek a nyugtalanul alvó férfi álmába.

Lányka 1. (meztelenül körbetáncolja a férfit és megragadja a kezét): Liu gege, gyere, játssz velünk!

Lányka 2. (ugyancsak meztelenül egy alacsony vizű tóban áll, tejfehér bőrén megcsillannak a vízcseppek, ahogy felé int): Liu gege, már nagyon, nagyon régóta várunk rád. Gyere...