Pajkos démonok, kultivátorok, istenek [MDZS, TGCF, SVSSS turmix]

Eposzi jelzők

[Előzmény]

Lan Wangji hosszabb küldetésre kényszerült, ahová Wei Wuxian nem kísérhette el – valakinek az ifjakkal is foglalkozni kell Felhőzúgban, ugyebár.
Ez idő alatt, magányos éjszakáin Wei Wuxian néhány korsó Császár Mosolya társaságában nekiállt olvasni egy könyvet, melyet a Könyvtárszoba eldugott, porosodó sarkában talált.
A könyv „Felhőből hulló virágeső" címmel egy, a Lan klán történetét elregélő eposzt tartalmazott. Nem volt olyan unalmas olvasmány, mint hangzik, mivel a „Felhőből hulló virágeső" tele volt romantikával, harcokkal, intrikákkal... Wei Wuxian meg is lepődött, hogy volt olyan bátor tanítvány, aki ilyen szórakoztató stílusban örökítette meg a klán alapítását és az azt követő viharos évszázadot.

Mivel eposzról van szó, természetesen a szereplők eposzi jelzőket is kaptak, úgymint Jádeujjú Lan An, meg hasonlók... Wei Wuxiannek rendkívül megtetszettek ezek a nevek és elhatározta, hogy eposzi jelzőkkel fogja felruházni ismerőseit és barátait.

Wei Wuxian tehát kényelmesen egy vaskos bambusz tövénél elhelyezkedve, gondolataiba merülve dolgozik a listán, amikor is egy váratlan hang szólal meg a feje fölül.

Shang Qinghua (alias Felrántott Botkormány*): Min munkálkodsz Wei fivérem? Érdekesnek látszik.

Wei Wuxian (örömmel húzza le maga mellé a kultivátort): Shang fivérem! Te ugye valami íróféle vagy?

Shang Qinghua (büszkén kihúzza magát): Khm, khm... így van. Íróféle vagyok. Miért?

Wei Wuxian (meglebegteti előtte a papírt): Épp eposzi jelzőket aggatok az ismerőseimre. Van kedved csatlakozni? Egy írónak biztos könnyebben megy az ilyesmi, mint egy magamféle laikusnak.

Shang Qinghua (megvakarja a fejét): Ööö... eposz? Hát eposzok terén nem sok tapasztalatom van, de egy írónak semmi nem lehet akadály. Bízd csak ide! Nézzük, nézzük, miket írtál eddig? (azzal elkezdi felolvasni a pergamen tartalmát, megtűzdelve saját gondolataival):

Kádtörő Lan Zhan – Ohó, Wei fivérem, erről majd mesélhetnél.

Hullatáncoltató Wei Wuxian – Miért pont „táncoltató"? Nem valami heroikus...

Lánc-szaggató Wen Ning – Na ez heroikus! Tökéletes állandó eposzi jelző! Még a végén kiderül, hogy egy költő veszett el benned...

Gyorstüzelő Jin Ling – Hihihi. Nem vagy valami diszkrét Wei fivérem... ezt megjegyzem a jövőre való tekintettel.

Wei Wuxian (elvigyorodik): Miért neked is gondjaid vannak a tüzeléssel?

Shang Qinghua (kicsit izzadni kezd): Áh, dehogy, e téren gond egy szál se. (gyorsan eltereli a szót) Szép munka, szép munka, folytassuk! Hmm... lássuk csak... (Shang Qinghua lelkesen kiveszi Wei Wuxian kezéből az ecsetet és írni kezd):

Jégdákó Mobei-Jun

Egy fagyos hang szólal meg mellette a semmiből.

Mélytorok Shang Qinghua.

Shang Qinghua (ijedten pillant oldalra a mellette hirtelen, ki tudja honnan feltűnő Mobei-Junre): Ááá, démon uram, hát itt vagy? Azt hittem még valami dolgod van... valahol... egy ideig.

Mobei-Jun (karjait összefűzi mellkasa előtt): Van is. (a papírra bök a fejével) De ezért még később számolunk. (morogja, aztán se szó, se beszéd eltűnik)