A szabadság képlete

6 𝒞𝒽𝒶𝓅𝒾𝓉𝓇𝑒

Reggel a szokásos szirénára keltem, ami mindig ébresztette a tábor lakókat. Nem a saját ágyamban voltam, hanem Szaszáéban. Valószínűleg..
-Siess Flore, Bukowski már volt itt figyelmeztetni, hogy lassan Duval jön.-kelteget Márk.-Már megint mit akar az a fasz?

-A ház!-kiáltok fel hirtelen, miközben kipattanok az ágyból.-Basszus!-fogom a fejemet.

-Mi a baj?-kérdezi Louis értetlenül.

-Hol van Szasza?-kérdezem körbe pillantva, de csak a többi katonát látom magam körül.-Merre van?

-Ki ment, azt hiszem Bukowskit keresi.-mondja Márk, mire azonnal kisietek. Idegesen pillantok körbe, hogy megtaláljam őt. Nehogy nekem pont most akarjon valami hülyeséget csinálni! Már kezdtem egyre idegesebb lenni, de még mindig csak a barakkokat láttam magam körül. Olyanok voltak, mint valami fújtogató csapda. Csapdában voltam a kerítésen belül. Nem voltam szabad.. Ettől fosztottak meg, és még egy csomó mindentől...

Szasza, merre vagy?

És mintha megérezte volna, pontosan ekkor láttam meg őt. Elsétált az egyik barakk árnyékából, ahol előbb még Bukowskival beszélgetett. Zsebre tett kézzel lazán sétált felém, majd amikor megpillantott, elmosolyodott. Azonnal hozzá rohantam, ő pedig átölelt.

-Nem is említetted, hogy alkudoztál a nagy főnökkel.-mosolygott rám.

-Menjünk be, mielőtt ide ér.-mondom, mivel utat törtek az emlékek. Még csak tegnap történt, de már sokkal messzebbnek tűnik. Még mindig elfog a hányinger a történtektől.. Nem tudom ezek után képes leszek e ugyanolyan optimista maradni. Hiszen most már átléptek egy bizonyos határt. Már kezdem csupán egy rongynak érezni magamat..

Mire vissza értünk, már mindenki éhesen tolongott a kajáért. Ma viszont valahogyan kevesebb kaját kaptunk, mint amennyit kellett volna. Nem jutott mindenkinek. Viszont az igazat megvallva, most nem is tudtam volna enni. Minek? Hátha elájulok, és akkor majd elégetnek..
Mikor beléptem a kapun, igéretet tettem. Utána pedig megígértettem Szaszával is. Akkor miért akarok most mégis a kéményen át menni?

-Florence kisasszony!-hallom meg az ijesztő hangot mögöttem.-Jöttem ellenőrizni, hogy kiket szeretne magával hozni.-mondja, mire felé fordulok.-Jegyző, írd a számokat!

-Neveket diktálok, nem számokat, ha nem probléma.-állok elé magabiztosan.-Herczeg Szabolcs az első.-jelentem ki.

-Ki az?-kérdezi Duval.

-Én vagyok uram!-áll mellém a fiú, miközben titokban a hátamra helyezi kezét. Kezdek ideges lenni, hiszen Szaszát semmiképpen nem akarom elveszíteni. Nélküle tényleg nem bírnám ki.

-Rendben, és a többi?-kérdezi.

-Ő, Márk, és Ő Louis. Az utolsó pedig nem ebben a barakkban van.-mondom. Ők azok, akiket jobb helyre tudok vinni. Hiszen nekik is kijár ez. Ahogyan másoknak is..-A 22-es női barakkban van.

Duval furcsán méreget engem. Nagyon nem tetszik neki, hogy ennyi embert akarok magammal vinni. Viszont valamiért nem akar más pincsi kutyát keresni helyettem. Végül pedig csak intett, hogy kövessük. A jegyző sietősen utána indult. Majd én is követtem őket. Ahogyan haladtunk a barakkok mellett, észre vettem, hogy már lassan kezdődik a nagy munka. Mivel reggel mindig hűvősebb volt, próbáltam jobban belebújni a pólómba. Ami már bűzlött, ahogyan én is.

-És kisasszony, miért ilyen biztos abban, hogy a személy még életben van?-torpan meg hirtelen Duval, majd hátra pillant rám.

-Nem vagyok benne biztos.-vonom meg a vállamat. Basszus, erre nem is gondoltam! Mivan, ha Iris már nincs életben? Ne is gondolj ilyenre! Pontosan ez a célja Duvalnak, hogy a saját csapdádba kergessen! Ne, hagyd neki..