A szabadság képlete

25 𝒞𝒽𝒶𝓅𝒾𝓉𝓇𝑒

Azt hiszem Iris halála volt az utolsó csepp a pohárban. Elviseltem a gyerekek halálát, még keményebben dolgoztam. Elviseltem a hullák látványát, még több ES-t mérgeztünk meg. Elviseltem a még élő, ám lelketlen embereket, még több ételt vittünk nekik. Elviseltem a sok beteget, még több egészségügyi dolgot csempésztünk. Elviseltem a kínzásunkat, még jobban örültem a szerelmemnek. Azonban Iris öngyilkossága már túl sok volt. 
Külön is mind fájdalmas volt, de már nem bírtam. Kezdtem én is úgy érezni magamat, mint azok az emberek, akiknek már csak a testük volt ott. A következő sorok pedig ezt tökéletesen leírják majd, hogy mennyire a bosszú volt a mindenem:

Március közepe volt. Az idő melegedni kezdett, aminek mindenki örült. Még nem az a nagyon meleg nyár, de már kellemes idő. A fák rügyeztek a messzi erdőben, a madarak csicseregtek, mintha egy pillanatra ellehetne felejteni ezt az egészet.
Naponta kijártam Iris sírjához, s akkor élveztem a pillanatot. Kissé kiszakadtam mindenből, messze szállt a lelkem.

Aztán minden vissza a földre.

-Mi az, hogy nem mehetek be?! Maguk tényleg nem tudják ki vagyok? Duval személyesen küldött ide, maguk haszontalanok!-kelek ki magamból, amikor az új ES őrség nem akar beengedni a raktárba. 

Persze, nehogy lopjak..

Hahh, ugyan, jobb embereim vannak nekem erre. Én már túl nyilvános célpont vagyok, így a sima egyszerű foglyok jobbak nálam. Az élelmemért, amit nekem kéne megennem simán csempésznek. Ők is jól járnak, én is. Remek!
Az őrség is jobban már ES-ből áll, alig tudott Mark, Bukowski és Kenji is ebben a pozícióban maradni. De szerencsére sikerült elintézni, így továbbra is sok információ került a hatalmamba.

-Természetesen asszonyom.-mondja az egyik rémülten, s végre beengednek. Ideje volt már! Duval még a végén engem basz le, ha kések!

Új munkabeosztások, parancsok, információk kerülnek be velem az egyes helyekre. Mindenhová én viszem ezeket, s állíttom össze őket. Duval szerint ez biztonságos munka számomra, főleg, hogy folyton megfigyeltet. 
Tudja, hogy a foglyok félnek tőlem, ez pedig elégedetséggel tölti el. Szereti, ha valakitől félnek az emberek. Csak azt nem tudja, hogy neki is ideje lenne félni.
Azzal, hogy vissza engedett a keze alá, hatalmas hibát követett el. Úgy tűnik nem csak én voltam naiv. Ő is az. Komolyan azt hitte, hogy ha megkínoz, akkor nem fogok többet mesterkedni? hah, ugyan kérem...

Ugyanúgy mesterkedek, csak sokkal csendesebben és egyedül.

Ott vagyok mindenhol, és hallok mindent. Sokkal könnyebb információt szerezni, mint hittem. És ha számításaim nem csalnak, lassan eljön a bosszúm ideje. Végre fordul a kocka!

Azonban csalódottan veszem tudomásul, hogy Alex már megint itt van. Egy idióta ES aki szinte mindig utánam lohol. Tudom, hogy le akar velem feküdni. Viszont ő is tudja, hogy akkor Duval fiával gyűlik meg a baja.

-Szépség! Üdv itt!-köszönt, mire tényleg elhányom magamat. Már csak ez az idióta hiányzott komolyan! 

-Alex, dolgom van!-sietek el, azonban egy újabb idiótába botlom. Ahj ezek a férgek levakarhatatlanok!

-Florence kisasszony!-mosolyog rám az emlegetett szamár. Ahj, nem akartam ma megint a bordélyba menni.-Micsoda kellemes meglepetés.

-Igen.-bólintok, s várok, hogy kibökje végre mit akar.

-Szeretném ha elkísérne a mai estre, mint a barátnőm.-böki ki, mire felhúzom a szemöldökömet.-Nos, igen kiváló est lesz.-teszi hozzá.

-Persze, miért is ne?-mosolygok. Információ baby!