Into your Mind [✓]

3. Fejezet

Reggel viszonylag elég korán ébresztette Elijah Katelynt. A lány bosszúsan morgott egyet és a másik oldalára fordult. A férfi az arcát cirógatta.
- Katelyn kedves, ébresztő.
- Hány óra van? – dünnyögte a párnájába.
- Reggel 6.
A lány felkapta a fejét.
- Képes vagy 8 előtt felébreszteni egy nyaraláson? – kérdezte tettetett dühvel.
- Ezer és egy dolog lenne, amiért szívesebben maradnék idefent veled – vigyorodott el és füle mögé rejtett egy tincset az arcából – de rengeteg a látnivaló és ez a 4 nap is édes kevés lesz ahhoz, hogy mindent meg tudjak neked mutatni.
- Te leszel az idegenvezetőm? – vigyorodott el a lány is.
- Igen. Na, pattanj. – állt fel mellette – ó és ha lehet, hosszú nadrágot vegyél, kérlek.
- Értettem főnök. – csókot nyomott ajkaira, majd a bőröndjéhez ment és ruhák után kutatott.
Öltözés közben vette észre, hogy a férfi már fel van öltözve. Egy piszkos-púderzöld ing volt rajta, szürke vászonnadrággal és ugyanaz a cipő, ami tegnap. Haja is be volt már lőve, feje tetején pedig napszemüvege díszelgett, éppen az óráját tette magára, Katelyn pedig önkéntelenül harapott alsó ajkába. Úgy döntött, hogy valamennyire a férfihez öltözik, ezért egy olíva zöld egyszerű pólót vett fel, szürke magasított derekú nadrágot és egy sima fekete teniszcipőt. Haját kifésülte és félig leengedve hagyta, majd csinált két oldalra egy-egy kontyot a feje tetején. Nem sminkelte ki magát, mert Rómában most nagyon meleg van és így is meg fog fulladni hosszú nadrágban. Felkapta a táskáját és kiment a férfihoz.
- Mehetünk.
Mikor kilépett a hálóból, Elijah tetőtől talpig végig nézett rajta és egy pillanat alatt előtte termett. Derekánál fogva magához húzta és megcsókolta.
- Te is jól nézel ki, Elijah. – vigyorodott el a lány.
Beléptek a liftbe és elindultak lefelé.
- Megmondanád, hogy miért kell 600 fokban hosszúnadrágban lennem?
- Hamarosan megtudod.
Kiléptek a Hotelből és Elijah egyből megfogta a lány kezét és összekulcsolta azokat. Sétálni kezdtek és leültek egy kávézóba 2 utcával lejjebb. Elijah egy sima espressót kért, Katelyn pedig egy frappuccino-t.
- Hogy tudod azt a keserű valamit meginni? – borzongott meg Katelyn.
- Úgy, ahogy te azt az édes valamit. – mondta a csészéjének, majd bele ivott.
A kávézóban meg is reggeliztek, majd elmentek bérelni egy autót.
- Most már elárulod, hogy hova megyünk?
- Minden további nélkül. Ha kitalálod – vigyorgott a férfi. Katelyn megforgatta a szemeit.
- Jó, ne kímélj.
- A világ egyik legszebb enklávéja.
- Vatikán! – vágta rá egyből Katelyn.
Elijah elismerően mosolygott rá.
- Lenyűgöző! Mit tudsz róla?
- Valójában semmit, csak láttam a Da Vinci kódot. – nevetett kínosan a lány.
Most a férfi forgatta meg a szemeit.
- Komolyan, hogy voltál képes 100 évet azzal elpocsékolni, hogy minket kerestél?
A lány megrándította a vállát.
- Ha tudtam volna, hogy tudtatok rólam, mégsem kerestetek, valószínűleg én sem ezzel töltöttem volna az időmet.

Időközben megérkeztek. Leparkoltak, majd gyalog folytatták az útjukat, egyenesen egy hatalmas templomhoz mentek.
- Basilica di San Pietro in Vaticano, azaz a Szent Péter Bazilika. – megálltak egy pillanatra, Katelyn felnézett egészen a legtetejéig. Nem álltak sorba, ugyanis Elijah előzőleg már foglalt jegyet, így minden további nélkül bemehettek.
Katelyn megtorpant a bejárat előtt.
- Mi az, kedves?
- Szabad ezt nekünk? – nézett megilletődve a férfira. – mármint hogy tudod, be mehetünk mi egy ekkora jelentőségű templomba?
Elijah olyan hangosan nevetett fel, hogy minden szem rájuk szegeződött, majd magához húzta a lányt és homlokon csókolta.
- Persze, hogy bemehetünk.
A lány elpirult, amiért ilyen butaságot kérdezett, de elengedte és inkább figyelte, ahogy a férfi körbevezeti.
Rögtön a bejárat mellett jobbra megálltak egy szobor előtt.
- Ez itt Michelangelo 1499-es Piétaja. Máriát ábrázolja, ahogy Jézust tartja, miután levették a keresztről. Az egyetlen Michelangelo mű, ami szignálva van. – mutatott a női alak mellei közt húzódó szövegre. – Egyébként maga a bazilika 2,3 hektáron terül el, a világ egyik legnagyobb bazilikája. – mondta tovább Elijah, ahogy egy lift felé vezette a lányt, aki közben nem győzte kapkodni a fejét. Lenyűgözte a hely szépsége.
- Ez hatalmas... - ámuldozott.
- Bizony. A kupoláját is Michelangelo tervezte. – felmentek a lifttel ameddig lehetett, majd lépcsőzni kezdtek az épület tetejéig. – A reggeli kérdésedre a válasz, azért kellett a hosszú nadrág, mert ide nem lehet bejönni se szoknyában, se rövidnadrágban, illetve olyan felsőben sem, amiből kint van a vállad.
- Ó, értem.