Into your Mind [✓]

7. Fejezet

- Aggódtam.
- Nincs semmi baj, Elijah. Csak átnéztem a dobozt.
- Értem. Találtál benne valamit?
- Hát apa naplóját majd megnézi Caroline egy barátja. Valami számomra ismeretlen nyelven íródott.
- Talán én is megnézhetem...
- Persze, majd áthozom, de most beszélnünk kell.
Elijah aggodalmasan felsóhajtott.
- Miről van szó? – kérdezte.
- Arról, hogy bolond vagy. – mosolyodott el Katelyn. – miért nem hiszed el, hogy elfogadlak úgy, ahogy vagy? – simította arcára egyik kezét.
Elijah nagyot sóhajtott.
- Én csak annyi rosszat tettem már az életem során...
- És? Melyikünk nem?
A férfi a szemeibe nézett, majd megcsókolta a lányt. Tarkójára simította egyik kezét és összedöntötte a homlokukat.
- Szeretlek.
- Én is Téged, Elijah. – mosolyodott el a lány. – na, pattanj és öltözz fel! – állt fel az ágyról.
- Miért?
- Most én viszlek el valahová.

Elijah felöltözött és elindultak a kocsihoz.
- Várj meg itt, fel kell szaladnom valamiért. – mondta, majd felment a lakásába és magához vette az apja könyvét és az anyja egyik medálját. Vissza ért a kocsihoz. – elkérhetem a kulcsot?
A férfi kérdés nélkül átadta és beült az anyós ülésre, Katelyn is beült és beindította a motort.
- Egymás után kétszer is... - csóválta mosolyogva fejét Elijah, miközben bekötötte magát.
- Parancsolsz? – fordult felé a lány.
- Nem szoktam ám, csak úgy odaadni a kocsimat másnak.
- Hát sajnálom – vigyorgott rá Katelyn, majd elindult.

Elvezetett egészen a hídig, de nem ment fel rá, hanem lefordult előtte és egy földes útra hajtott. Sokáig mentek még, New Orleans legkülsőbb területére értek. Egy elhagyatott ház előtt álltak meg.
- Hova jöttünk? – fordult felé Elijah kíváncsian.
Katelyn vett egy mély lélegzetet és hátra döntötte fejét az ülésnek. Lehunyta szemeit, majd Elijah felé fordult.
- Ez a szüleim háza. Itt nőttem fel. Egy ideje el akartam ide jönni, de nem tudtam, hogy meg van-e még. Aztán a dobozban találtam egy borítékot, Mary levele volt benne és ez a nyaklánc, ami édesanyámé volt. – húzta elő zsebéből a nyakláncot. – A levélben csak a cím volt, semmi más. Tudom, hogy azt akarta, hogy jöjjek ide, de nem tudom, hogy a medál mit jelenthet. Gondoltam jó lenne, ha nem kellene ezt egyedül intéznem.
Elijah elmosolyodott.
- Menjünk akkor be. – szorította meg a lány kezét.

Kiszálltak és elindultak. Katelyn belekarolt Elijahba és úgy mentek a ház felé. A lánynak a torkában dobogott a szíve, azóta nem járt itt, mióta átváltozott. Benyitott a házba, mindent ellepett a por és a szemét. A bútorok szanaszét hevertek. Katelyn elengedte Elijaht és beljebb ment. Végig ment a házon, de csak húzta az időt, eszébe jutott valami a medállal kapcsolatban. Vett egy mély lélegzetet és elindult felfelé a szülei szobájába, de nem találta meg, amit keresett, így átment az ő régi szobájába. Itt meglepő rend uralkodott a por alatt. Az ágyán meglátott egy kis dobozt, ez volt az, amit a szülei szobájában keresett először. Remegő kezekkel emelte fel a dobozkát és magához szorította.
- Minden rendben? – megrezzent a hangra.
- Igen...
Elijah közelebb ment hozzá és derekára simította a kezét.
- Ez az, amit kerestem. Haza vinnél, légy szíves?
- Nem szeretnél még szét nézni?
Katelyn nemlegesen rázta meg a fejét.
- Nem tudok tovább itt maradni. – suttogta maga elé és könnyek szöktek a szemébe.
Elijah magához szorította a derekánál és visszakísérte a kocsihoz. Mindketten beszálltak és a férfi haza vezetett.
- Melyikünkhöz menjünk fel? – kérdezte a lányt.
- Hozzám.
Kiszálltak és felmentek a lány lakására.

Leültek a kanapéra, Katelyn az ölébe tette a dobozt. Végig simított a tetején lévő faragáson, belehelyezte a medált és egy kicsit belenyomta. Hallottak egy kattanást és a doboz kinyílt. A lány tétovázva nyitotta ki. Egy levelet talált benne és egy képet róluk, amin kb 6 éves lehetett. Kivette a levelet és olvasni kezdte.