Into your Mind [✓]

14. Fejezet

Caroline karba font kezekkel állt előtte.
- Légy szíves mondd azt, hogy Elijah nem komolyan mondta, hogy ma este visszavisz New Orleansba.
- Caroline...
- Nem. Nem teheted ezt Stefannal és Damonnel.
- Tudom.
Súlyos csend nehezedett a szobára.
- Tartozol ezzel Stefannak. Elenáén sem voltál itt.
Katelyn lehajtotta a fejét, tudta, hogy igaza van a szőke vámpírnak. Caroline nagyot sóhajtott.
- Nézd, én tudom, hogy ez nehéz, oké? De vannak kötelességeink, neked is! Nem hibáztat téged senki, de tény, hogy Damon azért halt meg, mert téged akart védeni. Igenis tartozol ennyivel.
- Igazad van.
- Na, akkor embereld meg magad! Tudom, hogy szeretted őt, ne kelljen csalódnia.
Katelyn aprót bólintott, Caroline pedig odament hozzá és megölelte, majd együtt mentek le a társalgóba. A lány Elijahoz lépett.
- Maradok a temetésig. – szólt halkan.
A férfi szótlanul bólintott.

Mystic Fallsra leszállt az este, a nap csendesen telt el, mindenki nyalogatta a sebeit és próbálta feldolgozni az eseményeket. Élőholtként lézengtek a hatalmas házban. Freya és Bonnie álombűbájt szórtak a foglyaikra. Katelyn 5 óra körül elnézést kért mindenkitől és felment abba a vendégszobába ahol lefürdött és befeküdt az ágyba, nem tudott már fent lenni, borzasztóan ki volt merülve. Ahogy lefeküdt, szinte el is nyomta az álom.

Tompa fény szűrődött be a szobába az ablakon át, mikor felébredt. Egy darabig csak feküdt az ágyban, mígnem kinyílt a szoba ajtaja. Elijah lépett be és halkan az ágyhoz ment. Katelyn felé fordította fejét és lágyan elmosolyodott.
- Hát felébredtél. – mosolygott a férfi is.
- Te nem alszol?
- Aludtam már.
- Mennyi az idő?
- Délután három.
- Másnap? – kerekedett el a lány szeme.
- Igen.
- Te jó ég. – fújtatott bosszúsan. – miért nem ébresztettetek fel?
- Kijárt neked a pihenés. Egyébként is mindannyian kimerültek voltunk, Kolék és Freya is nem rég ébredtek.
- Értem.
Katelyn felült az ágyban és közelebb araszolt Elijahoz. A férfi elmosolyodott és arcára simította kezét mélyen a szemeibe nézve, hüvelykujját a lány ajkaira érintette és végig simított rajta, majd lágy csókot lehelt rájuk. Katelyn magába szívta a férfi illatát és mellkasára hajtotta fejét. Elijah a feje búbján pihentette állát.
- Este lesz Damon temetése. – szólalt meg halkan.
A lány gyomra görcsbe rándult és egy aprót bólintott.
- Nincs is semmi ruhám itt, amit felvehetnék. – sóhajtott.
- Caroline intézi. Lejössz?
- Le.
Kiszállt az ágyból és megigazította magán ruháját. Elijah összekulcsolta ujjaikat és elindultak lefelé. Elmentek Damon szobája előtt.
- Itt van még?
- Nincs.

Leérve a társalgóban mindenki néma csöndben ülve bourbont kortyolgatott. Elijah Katelynnek is odatartott egy poharat. A lány elvette és belekortyolt. Csend telepedett rájuk, csak a tűz ropogása hallatszott. Katelynnek eszébe jutott az első találkozása Damonnel. Elmosolyodott és kissé el is pirult az emlékre. Gondolatai végig kísérték az emlékeit kapcsolatukról. Nagyon szerette Damont a maga módján. Sandán pillantott az emberre maga mellett és rögtön szaporán vert a szívverése. Igen. Kétségtelenül mást érzett mind a két férfi iránt. Damon és közte csak pislákolt valami, ám Elijahval valósággal lángoltak. Pusztító tűzként látta magukat. Lassan Elijah keze után nyújt és összekulcsolta ujjaikat. A férfi rá emelte tekintetét és mélyen a szemeibe nézett. A lány elmerült a mélybarna szemekben, szinte azt érezte, hogy a lelkébe lát. Valójában így is volt. Szó szerint járt a férfi elméjében és tudott róla mindent. Elijah kíváncsian fürkészte a lányt, mire ő csak elmosolyodott és szótlanul vállának döntötte a fejét. Megérezte magán, hogy valaki őt nézi ezért végig pásztázta a jelenlévőket. Kol mosolygott rá, mikor megálltak szemei nála. Katelynnek akkor jutott eszébe, hogy neki meg sem köszönte ezt az egészet, sőt nem is beszélt vele azóta négyszemközt, de úgy döntött, hogy nem zavarja meg ezt a pillanatot, ez a nap most nem róla szólt, hanem Damonről.