Into your Mind [✓]

2. Fejezet

Katelyn másnap kávé illatra ébredt. Nagyot nyújtózkodott az ágyban, majd a konyha felé vette az irányt. Az asztalon meg volt terítve, konkrétan egy 5 fogásos villás reggeli tárult a szemei elé. Elijah háttal állt neki és éppen egy narancsot facsart.
- Komolyan, van valami, amihez Te nem értesz? – kérdezte elképedve.
- Szép jó reggelt – fordult meg mosolyogva a férfi és az asztalra tette a narancslevet. Kihúzta az egyik széket, arra várva, hogy a lány leüljön, majd mikor ezt megette beigazította az asztalhoz és hajába puszilt. Leült mellé.
Katelyn azt sem tudta, mihez fogjon hozzá. Végül egyelőre töltött magának egy kevés kávét és felöntötte tejjel, majd rakott bele 4 db kockacukrot.
- Tényleg? Ilyen édesen iszod? – borzadt el a férfi.
- Édesen szeretem az életet. – kuncogta a bögrének majd beleivott.
- Terveztem mára magunknak egy kis programot. – szólt Elijah majd beleharapott egy vajas pirítósba.
- Igazából szerettem volna elmenni Maryhez, őt sem látogattam még meg mióta itt vagyok. – mondta a lány és szedett egy kevés rántottát a tányérjára.
Elijahnak megállt a falat a szájában, majd lassan tovább rágta az éltelt. Ez nem kerülte el a lány figyelmét sem.
- Mi az?
- Semmi, reggelizzünk.
De a lány nem hagyta annyiban.
- Mondd már, Elijah.
A férfi lenyelte a falatot, ami a szájában volt, majd megtörölte száját egy ruhazsebkendővel.
- Azt hittem, hogy már tudod...
- Mégis mit?
- Mary tavaly itt hagyott bennünket...
- Úgy érted, hogy...?
Elijah aprót bólintott. Katelyn szemébe könnyek szöktek. Elvesztette az utolsó embert is, aki a falkájához kötötte.
- Nagyon sajnálom. – simította meg a karját a férfi. – ha ez számít, képviseltelek a temetésén.
Katelyn ráemelte a tekintetét.
- Nagyon köszönöm, Elijah. Ez nagyon sokat jelent nekem. – apró csókot lehelt arcára.
- Ha gondolod, meglátogathatjuk Jacksont reggeli után.
Katelyn bólintott, majd lassan kortyolgatva megitta a kávéját. Próbált egy pár falatot lenyomni a torkán, hogy ne sértse meg a férfit, de nem tudott sokat enni.

Reggeli után Katelyn elment lezuhanyozni és átöltözni, közben a férfi is haza ment ugyanezért.
- Jó reggelt, fivérem! Milyen volt az estéd? – vigyorodott el Klaus, amikor meglátta besétálni a kapun a bátyját. A férfi nem vette fel a zakóját, lezseren a vállára dobva hozta egyik ujjával belekapaszkodva.
- Niklaus. Jó reggelt. – vigyorgott rá és ott hagyta a férfit. Nem kívánta megosztani testvéreivel az éjszaka történteket. Gyorsan lezuhanyozott és átöltözött. Nem öltönyben volt kivételesen. Egy farmernadrágot vett fel, fekete pólót és egy olajzöld dzsekit, meg egy napszemüveget is feltett. Cipője egy sima fekete elegánsabb sportcipő volt. Lement az autójához, de összetalálkozott Kollal, aki ugyancsak vigyorogva kérdezősködött az estéjéről, de neki sem mondott semmit.
- Merre mentek ma?
A férfi arca elkomorodott.
- Most tudta meg, hogy Mary elment... így majd meglátjuk. Elviszem Jacksonhoz, aztán majd attól függ, mihez lesz kedve. – mosolyra húzódott a szája.

Pár perc múlva már az autójának dőlve várta a lányt. Elállt a szava is mikor meglátta. Haja hullámokban kiengedve, egy spagetti pántos barna felső volt rajta és egy farmer nadrág egy egyszerű barna bokacsizmával.
- Káprázatosan nézel ki. – mondta mikor oda ért a lány és kezet csókolt neki. Katelynnek eszébe jutott erről a bál, amikor először csókolóztak és elpirult.
- Te is nagyon jól nézel ki. Szerintem még soha sem láttalak ilyen ruhában – nevetett a lány.
- Hát, nem lehetek mindig öltönyben – mosolyodott el a férfi. Beszálltak az autóba és elindultak.

Hamarosan átértek a hídon, Katelynnek görcsbe rándult a gyomra. Nem biztos, hogy készen áll erre, de éppen itt az ideje, hogy lerója tiszteletét.
- Szeretnéd, hogy veled menjek? – kérdezte a férfi miközben leállította a motort.
- Azt hiszem, ezt egyedül kell intéznem. – Elijah bólintott.
- Itt megvárlak.
A lány kiszállt az autóból, vett egy mély lélegzetet és bekopogott a kunyhóba. Pár pillanat múlva Jackson nyitott ajtót. Katelyn hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon.
- Jackson... Most tudtam meg... fogadd őszinte részvétemet. – nyögte ki könnyeivel küszködve.
A férfi magához ölelte a lányt.
- Tudtam, hogy egyszer felbukkansz – mosolygott rá. – Mary hagyott itt neked valamit, gyere be.
Katelyn bement és leült az asztalhoz. Jackson a kezébe adott egy cipős dobozt. – azt mondta, hogy már oda akarta neked adni, csak aztán volt ez a szirénes incidens és eltűntél. A lelkemre kötötte, hogyha vissza jössz, adjam át. Hitt benne, hogy nem örökre mentél el.
A lány végig simított a dobozon, majd felnyitotta a tetejét. Képeket talált benne a családjáról.
- Ezeket hol szerezte? – nézett fel a férfira. – ezek a mi házunkban voltak kirakva...
- Fogalmam sincs, hogy került hozzá.
Volt ott egy napló is, amit az apja vezetett, pár nyaklánc az édesanyjától és egy kép, amin ő és Mary szerepeltek még kisgyermekként.
- Köszönöm Jackson.
- Nincs mit. Elijah itt volt a temetésen.
- Tudom, mondta.
- Nagyon kedves gesztus volt részéről.
- Igen, az. – mosolyodott el.
- Van egy emlékhelyünk, ahova ki szoktunk járni, megemlékezni a halottjainkról, ha gondolod, oda kísérlek.
- Azt megköszönöm.