Into your Mind [✓]

8. Fejezet

Eléggé elment az idő, amíg Marcelnél voltak, délután volt már, mire vissza értek a birtokra.
- Feljössz? – kérdezte Elijah mikor kiszálltak az autóból.
- Hát el kellene intéznem valamit.
- Tudok segíteni?
- Ezt egyedül szeretném intézni. – mosolyodott el a lány – de később találkozunk. – csókot nyomott ajkaira, majd felment átöltözni és elindult.
Autó híján a tömegközlekedést vette igénybe. Hamarosan meg is érkezett az úticéljához. Meg akarta tudni, hogy kinek a nevén van a szülei háza most. Bement az intézménybe és egy üresen álló pulthoz ment. Az ügyintéző rendkívül kedves volt, Katelyn megtudta, hogy a szülei még a haláluk előtt átíratták rá a házat, így az ő nevén van. A lány nagyon megkönnyebbült. Megköszönte a segítséget, majd elment egy autókereskedésbe. Éveken keresztül nem volt kocsija, úgy döntött most vesz magának egyet. Illetve megigézte az egyik ott dolgozót és egy fehér Mercedes CLA coupéval jött ki. Végig simított az autón és elmosolyodott. Beült és elvezetett a házig, közben felhívott egy költöztető céget és egy raktárat, ahonnan bérelt egy konténert. A költöztetőkkel összeszedtek mindent, ami a házban volt és elszállíttatta a konténeréhez, ahová bepakolták azokat. Felkeresett egy takarítócéget is és lebeszélte, hogy másnap küldenek egy brigádot és kitakarítják a házat. Este volt már, mire haza ért.

Felhívta Elijah-t.
- Katelyn?
- Gyere le. – azzal ki is nyomta és nekidőlt az autójának, úgy várta a férfit, aki hamarosan meg is jelent és egy hatalmas mosoly húzódott az arcán, mikor meglátta a lányt.
- Hát ez?
- Ez itt az új autóm, hogy ne kelljen kölcsön vennem a tiédet. – mosolyodott el pimaszul. Elijah megforgatta a szemeit.
- Én nem azért mondtam ám...
- Tudom. De szerettem volna magamnak egy autót. Mit szólsz? Illik hozzám?
- Totálisan. – csókot nyomott ajkaira. – na? Elviszel egy körre.
- Mármint a kocsival? – vigyorodott el a lány. A férfi felnevetett.
- Igen.
Katelyn intett fejével, hogy szálljon be, majd ő is beszállt és beindította a motort. Egész este kocsikáztak, végig mentek a francianegyeden, nevetve szálltak ki mikor haza értek.
- Na és merre jártál még ma? –derekánál ölelte át Elijah, miközben befelé tartottak.
- Hát ezt még nem szeretném elmondani, meglepi. – mosolyodott el.

A társalgóba érve Katelyn leült a kanapéra, Elijah pedig töltött maguknak egy-egy italt és leült mellé, ekkor érkezett meg Kol és Davina.
- Láttátok kint azt a vagány mercit? – kérdezte köszönés nélkül Kol.
Katelyn elvigyorodott.
- Ültünk is benne! Az enyém.
- Ez igen. Tudsz élni. – vigyorodott el Kol is.
Davina leült melléjük, Kol pedig töltött magának egy italt, Davina nem kért.
- Na és hogy haladtok az előkészületekkel? – fordult Katelyn Davinához.
- Nagyon jól, minden el van intézve, már csak várjuk a nagy napot. – mosolyodott el a lány.
- Ennek örülök.
Kol gyorsan felhörpintette italát és felmentek a fiú szobájába, Katelynék is így tettek. Vettek egy gyors zuhanyt és lefeküdtek aludni.

Reggel Katelyn hamar felébredt a takarítók miatt. Gyorsan felöltözött és írt egy cetlit Elijahnak, majd elindult a házhoz. Még nem voltak kint a takarítók, így bement és végig nézett az üres házon. Elkezdte a szemetet összeszedni. A padló nyikorgott alatta.
Ezt is cserélni kell majd.
Megérkezett a brigád és elkezdtek összetakarítani, Katelyn mindenben segített, így hamar ki takarították a házat. Megcsörrent a telefonja.
- Szia, Elijah. – szólt a telefonba mosolyogva.
- Szia. Merre vagy?
- Megyek nem sokára vissza.
- Gyere, ahogy tudsz. Fejlemények vannak Damonnel kapcsolatban.
- Megyek. – a lány le tette a telefont és kocsiba pattant, meg sem állt hazáig.

Mindenkit Damon mellett talált, megállt az ajtóban Elijah mellett. Freya és Vincent varázsigét mormolt Damon fölött.
- Mi történt? – súgta oda a férfinak.
- Vincent talált valami régi varázslatot, azt próbálják ki, hátha vissza tudják hozni.
Feszült figyelemmel nézték végig, ahogy a két boszorkány varázsolt. Mind kettőjüknek vér szivárgott az orrából. Egyszer csak Damon egy hatalmas levegővétellel magához tért. Stefan egyből odaugrott hozzá és megfogta a kezét.
- Hol a kénköves pokolban vagyok? – tette fel a kérdést Damon.
Stefan a könnyeivel küszködve nevette el magát.
- Biztonságban.
Damon egy pillanatra elhátrált az öccsétől.
- Ez most te vagy, vagy a pszichopata hasonmásod?
- Ő Stefan. – szólt közbe Klaus és közelebb lépett hozzá. – jó reggelt Csipkerózsika.
- Ó, de jó. – szólalt meg Damon szarkasztikusan és megforgatta a szemeit. – Hol vagyunk?
- New Orleansban.
- Silas?
- Szundikál. – vigyorgott Klaus.
Damon a tenyerébe temette arcát és megdörzsölte a halántékát.
- Azt hiszem jobb, ha magukra hagyjuk Stefannal. – szólt Freya és elindult kifelé. Mindenki csatlakozott hozzá, Katelyn utoljára lépett ki az ajtón.
- Kat? – hallotta maga mögött Damon hangját és megtorpant. Visszafordult a férfi felé.
- Szia... - köszönt tétován.
- Szia. – A férfi felült az ágyban és a lány szemeibe nézett.
Hosszasan néztek egymás szemeibe. Stefan észrevétlenül kislisszant a lány mellett.
- Örülök, hogy jól vagy. – törte meg a csendet Katelyn. – aggódtunk érted. – vallotta be őszintén.
- Csakugyan?
A lány bólintott.
- Vissza hívom Stefant. – azzal kiviharzott és megkereste a férfit.
Nem gondolta, hogy ennyire fel fogja zaklatni ez az egész. Azonnal megkereste Elijaht. A dolgozóban találta meg őket.
- Na hogy van? – fordult felé Caroline, amikor belépett a szobába.
Katelyn nagyot sóhajtott.
- Jól, azt hiszem. Kicsit zaklatott, de szerintem érthető.
Katelyn mobilja megcsörrent.
- Elnézést, ezt fel kell vennem. – a lány kiment a szobából. – Halló? – vette fel a telefont. Az építész hívta időpont egyeztetésre, akit felhívott, hogy rendbe hozassa a szülei házát. – Rendben, ott leszek. – tette le a telefont és vissza ment a dolgozóba. – most el kell mennem egy kicsit, de majd még vissza jövök. – szólt a többieknek és lement a kocsijához.