Into your Mind [✓]

15. Fejezet - Befejező rész

Belépett a szobába, ahol Vincent volt. A férfi bűnbánóan nézett fel rá.
- Mit tudsz felhozni a mentségedre?
- Semmit. – üresen kongtak a férfi szavai.
- Jacksont még megértettem. De te? Mit tettünk mi ellened, amiért ezt érdemeltük?
- Semmit.
- Akkor miért tetted?
Vincent szomorúan nézett fel rá.
- Joseph megfenyegette a kovent. Nem tehettem mást.
Katelyn nagyot sóhajtott és idegesen a hajába túrt.
- És akkor mi lesz? Bármikor jön valaki, aki azt kéri, hogy segíts bosszút állni a Mikaelsonokon és megfenyeget benneteket, akkor átállsz, ha meg szükségünk van rád, mellettünk leszel, vagy mit gondoltál?
- Nincs mentségem Katelyn.
A lány bosszúsan sóhajtott egyet és Vincentet is eloldozta.
- Tűnj innen. Látni sem akarlak.
- Katelyn...
- Takarodj!
Vincent felpattant a székről és ő is elment. Katelyn is kisétált, egyenesen a társalgóba ment és töltött magának egy italt.
- Még 9 óra sincs, de már iszol? – hallotta meg Kol hangját maga mögött.
- Ti is fogtok, ha elmondom mit tettem. – fordult felé semleges arccal. Kol kíváncsian és aggódva nézett rá. – Figyelj, még meg sem köszöntem. – mosolygott rá.
- Tudod, hogy nem kell. – mosolygott Kol is.
Lassan mindenki felébredt és a társalgóba mentek. Katelyn bátortalanul megköszörülte a torkát, mire mindenki ránézett.
- Öhm, mondanom kell valamit... és valószínűleg nagyon, de nagyon mérgesek lesztek rám. – félve nézett rájuk. – reggel beszéltem Jacksonnal és Vincenttel. – nagyot sóhajtott. – aztán elengedtem őket. – elpirulva nézett fel az ősi családra.
- Hogy mit csináltál? – csattant fel Klaus. – azt mondtad elintézed, Dumas.
- Klaus...
- Nem, Katelyn, ez felelőtlen húzás volt.
- Igaza van Niknek – szólt Rebekah.
- Tudom, oké? – fújtatott idegesen. – egyszerűen csak ideges lettem.
- Mondd, hogy Joseph még itt van. – Klaus hűvösen beszélt hozzá.
Katelyn aprót bólintott.
- Neki nem lesz ilyen könnyű dolga. – nézett a férfi szemeibe keményen, aki erre elengedett egy félmosolyt. – Freya, légy szíves. – nézett rá és ellökte magát az italos pulttól. A két nő Josephhez indult.
- Figyelj Katelyn, én nem gondolom azt, amit ők. – szólalt meg halkan Freya, amíg a szoba felé mentek.
A lány rámosolygott.
- Köszönöm.
Freya bátorítóan megszorította vállát, majd amikor beértek Josephhez, elvégezte a bűbájt és magára hagyta.
Katelyn leült Josephel szemben és egy kést húzott elő a háta mögül. Az a kés volt az, amivel a férfi kínozta őt. A pengéjével játszadozott, amíg várta, hogy Joseph felébredjen.

- Most komolyan hagyjuk neki, hogy ő intézze ezt az egészet? – kiabált Klaus.
- Niklaus! Elég. – szólt rá indulatosan Elijah.
- Ó, te csak ne fogd a pártját, mind tudjuk, hogy elfogult vagy vele szemben!
- Nik, hagyd már. – szólt Kol.
- Hát jó, akkor hagyjátok, csinálja csak, de ne kérjétek a segítségem, ha ezt is elbaltázza! – csattant fel és ott hagyta őket.

Joseph lassan nyitogatta a szemét.
- Csakhogy felébredtél. – Katelyn hűvösen beszélt hozzá. A férfi felkapta tekintetét rá.
- Most jön a megtorlás? – vigyorgott a lányra.
Katelyn nemes egyszerűséggel beledöfte a kést a lábába, mire Joseph felüvöltött.
- Milyen eredeti. – nyögte Joseph.
- Megmondtam, hogy mindenért megfizetsz. Kamatostul. – Katelyn ugyanúgy elkezdte térde felé húzni a kést, ahogyan Joseph tette vele. A férfi nem volt annyira visszafogott, mint ő, artikulálatlanul üvöltött a fájdalomtól.
- És még én nem vagyok szívós. – húzta fél mosolyra a száját. – beszélgessünk.
- Mi a búbánatról? – zihálta.
- Hol van a gyógyír?
Joseph ravaszul elmosolyodott.
- Szóval Jackson elmondta.
- Meglep, hogy nem kertelsz.
- Miért tenném? – vont vállat. – valószínűleg úgy is meghalok, semmi értelme játszadozni.
Felhorkantott.
- Igazán unalmas vagy. – állt fel a földről Katelyn. – amikor fordított helyzetben voltunk valahogy nagyobb volt a szád. – azzal kihúzta a kést a lábából és a másik combjába döfte. Erre Joseph ismét felüvöltött. – szóval hol van?
- Mire kell az neked?
- Ó nekem nem kell. Csak el akarom rejteni.
- Akkor semmi értelme elmondanom. Biztonságos helyen van.
- És ezt el is higgyem neked?
- Miért lenne okom hazudni? – vont vállat, de szemeiben ravaszság csillogott, amit Katelyn is észrevett, ezért kihúzta a kést és újra combjába döfött.
- Szóval?
Joseph szaporán vette a levegőt.
- Rendben elmondom, csak hagyd abba.
- Hallgatlak.
- Emporiában van.
- Emporia? Mit keres ott? – nézett összeráncolt szemöldökkel.
- Louisenál van. – vigyorodott el.
Katelyn dühösen húzta ki belőle a kést és nyakának szegezte.
- Szórakozol velem? – sziszegte arcába.
- Nem. Emlékszel a boszorkányra, akihez vittétek? A barátom. Visszahozta az életbe.
Katelyn döbbenten hátrált egy lépést.
- Az lehetetlen.
- Tulajdonképpen nem az. Elmagyarázhatnám, de nincs kedvem – vigyorgott Joseph.
Katelyn újra a nyakának szegezte a kést, ezúttal bele is vágott, a késre folyt a férfi vére.
- Hol van a gyógyír? – kérdezte indulatosan.
- Ugyan, nem igaz, hogy nem raktad össze a képet. – sóhajtott lemondóan.
A lánynak elkerekedett a szeme.
- Louise-nál van...
- Bingo! – vigyorgott még mindig a férfi.
Katelynnek teljesen elborult az agya, behúzott a férfinek és egymás után adta le az ütéseket a férfi arcára és gyomorszájába. Joseph egy ideig még üvöltözött, mígnem Katelyn eszméletlenre verte őt. A férfi feje hátra csuklott, szájából vér szivárgott, de még nem halt meg. Katelyn hozott egy vödör vizet és a férfire öntötte, aki fel is ébredt rá, kapkodta a levegőt.
- Nem akartalak úgy megölni, hogy ne nézhessek a szemedbe. – mondta kimérten Katelyn. Megragadta nyakát és belemélyesztette körmeit. A férfi szemébe nézett és egy mozdulattal kitépte a torkát. Úgy lett, ahogyan Mystic Fallsban mondta. Végig nézte, ahogy Joseph a saját vérétől megfullad.