Into your Mind [✓]

10. Fejezet

Miután Elijah elment, Katelyn teljesen elvesztette az irányítást az érzései felett. Megfogta a széket, ami a kezébe került és a falhoz vágta, majd mindent, ami a keze ügyébe került, tört zúzott és mérgében üvöltözött. Az egész lakás úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna, nem is tudott már tovább itt lenni. Felkapta a kulcsait és elhagyta a házat. Bőven beesteledett már, szinte kihaltak voltak az utcák a csípős hideg miatt is. Az első szembe jövőt megigézte és egy félre eső utcába vonszolta, majd megcsapolta a vérét. Még mindig borzasztó dühös volt. Hirtelen ötlettől vezérelve az erdőbe futott a folyó másik oldalán és farkassá változott. Úgy rótta a köröket az erdőben néha rátámadva egy-egy nyúlra, vagy ami éppen szembe jött vele. Egész éjszaka kint volt az erdőben, de még mindig nem akart haza menni. Keresett magának egy üreget, ahova bekuckózott és elaludt, úgy ahogyan volt, farkas alakban.

Délután volt, mikor feleszmélt álmából. Kiugrott az üregből és hatalmasat nyújtózkodott. Így nem mehetett be a városba, ha vissza változik, akkor pedig meztelen lenne, így csak egy megoldás volt. Jackson kunyhójához ment és megkaparta a férfi ajtaját. Hamarosan ki is nyitotta az ajtót, a lány pedig nemes egyszerűséggel belibegett és a nappaliban változott át. Jacksonnak elkerekedett a szeme és gyorsan odadobott neki egy inget.
- Katelyn, minek köszönhetem ezt a kellemes meglepetést?
- Bocsi, nem tudtam hova menjek. Elegem lett egy kicsit a Mikaelsonok közelségéből. – mondta, majd leült az asztalhoz.
- Kérsz valamit?
- Egy meleg tea jól esne...
Jackson feltette a vízforraló kannát a tűzhelyre.
- Na és mi történt?
- Hosszú sztori, nem is igazán akarok róla beszélni... Inkább mesélj te, mi újság?
Jackson sokáig hallgatott.
- Mi a baj?
- Igazán semmi. Csak hallottunk aggasztó pletykákat.
- Miről?
- A környező városok falkái zúgolódnak.
- Miért?
- Klaus miatt.
- Hogyhogy?
- Hát tudod mikor nem voltál itt Klaus újra hibrideket kreált... A környező falkákból sokan az életüket vesztették emiatt, vagy éppen rokonaik lettek hibridek, akik mind itt ragadtak Klausnál... Azt beszélik, hogy összefogtak és Klaus fejét akarják.
- Hát... Nem lesz egyszerű dolguk.
- Van még valami. – emelte a tekintetét a lányra. – Ha igazak a pletykák téged szemeltek ki áldozatul.
- Engem? Mégis miért? – döbbent meg a lány.
- Tudják, hogy fontos lettél a Mikaelsonoknak. Úgy gondolják, hogy ha téged elkapnak csapdába csalhatják vele Klaust.
Katelynnek szöget ütött valami a fejében.
- És te honnan is tudod mind ezt? – állt fel az asztaltól és gyanakodva tett egy lépést Jackson felé. A férfi védekezően maga elé tartotta kezeit.
- Tudod, hogy én nem bántanálak. De jobb, ha óvatos leszel...
Katelyn bólintott.
- Haza vinnél?
- Persze.
Beszálltak Jackson autójába és hazáig nem is szólaltak már meg. Katelyn megköszönte a fuvart és egyenesen felment a lakásába. Megnézte a telefonját, amit itthon hagyott. Rengeteg nem fogadott hívása és üzenete volt, de nem volt kedve megnézni őket, inkább bement a fürdőbe és lezuhanyozott. Sokáig folyatta magára a vizet, magára tekerte a törölközőjét és kiment a fürdőből. Az ágyán meglátta Elijaht ülni.
- Mond nektek valamit az, hogy magánszféra? – vetette oda félvállról és a szekrényéhez ment ruhát keresni.
- Egész nap hívogattunk! Van fogalmad arról, mennyire aggódtunk?
- Nos, mint látod, jól vagyok. – fordult felé széttárt karokkal.
- Miért csinálod ezt?
- Még Te kérded? – csattant fel. – nem én hallgattalak ki Téged!
- Katelyn, esküszöm, hogy nem azért csináltam...
- Rendben, akkor magyarázd meg!
- Én csak át akartam jönni, hogy megnézzem jól vagy-e, csak aztán meghallottam Damon hangját és egyszerűen...
- És egyszerűen hallgatóztál...
- Csak nem akartam, hogy bántson...
- Ugyan már, Elijah! Felnőtt emberek vagyunk, te több, mint 1000 éves, nem kell a kamu!
- Hát jó! Igen, hallgatóztam, mert féltem, hogy elvesz tőlem!
- Elijah, te még mindig itt tartasz? Hányszor bizonyítsam, hogy Te vagy nekem az egyetlen?! Mit akarsz még tőlem?
- Éppen ez az, hogy hallottam mit mondtál Damonnek... - lágyult el a férfi hangja. – Hidd el Katelyn, borzasztóan szégyellem magam, amiért nem léptem le azonnal...
Katelyn testtartása is lazább lett. Elijah ott termett előtte és álla vonalára simította kezét.
- Ne haragudj rám.
A lány nagyot sóhajtott és lehunyta szemeit.
- Te se rám. – emelte rá tekintetét.
Elijah magához húzta és szorosan megölelte.
- Sohasem tudnék. – súgta hajába.
Katelyn magába szívta a férfi illatát, majd ellépett tőle és elkezdett felöltözni.
- Különben át akartam menni, mert valamit mondanom kell. Damonék elmentek már?
- Igen.
- Caroline is?
- Egyelőre igen. Elméletileg a Karácsonyt itt fogja tölteni.
- Jól összemelegedtek ezek ketten. – mosolyodott el.
Felöltözött, magához vette a dolgait és elindultak át.