Az egyik délután viszonylag hamar véget ért az újoncok számára a kiképzés, ezért a megszokottnál hamarabb értél haza. Eren még nem volt otthon, ezért úgy döntöttél, hogy az egyik legnagyobb szenvedélyedet, a rajzolást választod unaloműzés céljából. Ugyanis viszonylag kevesen tudják rólad, hogy nagy tehetséged van hozzá, és ezeknek az embereknek a táborát erősiti Eren is, hiszen mióta együtt vagytok, nem igazán látott még téged rajzolni, ami tulajdonképpen a szabadidő hiányának köszönhető. Egy darabig erősen gondolkodtál azon, hogy vajon mit rajzolhatnál. Talán egy szép csendéletet? Vagy egy gyönyörű tájképet? És ekkor hirtelen beugrott egy ötlet, egy emberi portrét fogsz megalkotni, méghozzá annak a személynek az arcát, akit a legjobban szeretsz, és akit a leggyönyörűbbnek tartasz. Kezedbe is vettél hát egy grafit ceruzát, és neki is láttál az alkotásnak. Minden egyes apró kis részletet figyelmesen kidolgoztál, külön hangsúlyt fektetve a szemek megrajzolására és az ajkak tökéletes megformálására. Alkotás közben csak te léteztél és a rajzod, minden más dolog elfelejtődött benned. Annyira belemerültél az Eren arcát ábrázoló portré elkészítésébe, hogy észre sem vetted, hogy az említett fiú közben haza érkezett. Mivel minden egyes alkalommal, mikor hamarabb érkeztél haza nála, lent a nappaliban vártál rá, hogy egy külön töltött nap után újra a karjaiba borulhass és egy forró csókot válthass vele, ezért nagyon furcsállta, hogy ezúttal nem a földszinten talált téged. Amint benyitott a szobába, te megrémülve kaptad hátra a tekinteted, miközben próbáltad karjaiddal eltakarni az asztalon heverő rajzot, ami szerelmedet ábrázolta, hiszen nem szívesen mutattad volna meg neki is, ugyanis féltél attól, hogy esetleg rossz néven venné. Eren egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy mivel ijesztett meg ennyire és mit rejtegetsz előle ennyire, ezért közelebb sétált hozzád, és megpróbálta elvenni tőled az általad olyannyira féltett papírdarabot. Te persze próbáltad ezt megakadályozni és erősködtél, hogy ez csak egy ostoba kis firkálmány, amit unalmadba csináltál, de túlságosan hajtotta a kíváncsisága ahhoz, hogy rád hagyja, végül sikerült rávennie arra, hogy megmutasd neki. Teljesen kipirult arccal átnyújtottad neki a papírlapot, miközben igyekeztél kerülni vele a szemkontaktust. Eren csak kifejezéstelen arccal figyelte tökéletes mását, majd szemeiben megcsillant az elégedettség, ami miatt képtelen volt megállni, hogy ajkait ne húzza egy vidám mosolyra. Miközben vissza nyújtotta neked a lapot, egy apró puszit nyomott homlokodra és csupán ennyit mondott: ,,Gyönyörű munka. De van, aki még ezt a tökéletes rajzot is túlszárnyalja...te"
