Egy borongós, esős este után hazafelé tartottál egy kemény és fárasztó nap után, az egyik eldugott kis sikátorban megpillantottál egy apró emberszerű alakot, aki a fal mellet kuporogva, felhúzott lábakkal vacogott a hideg időjárás miatt. Pár másodpercig azon gondolkodtál, hogy vajon oda menj-e hozzá, vagy egyszerűen csak sétálj tovább, mintha nem láttál volna semmit, azonban hamar rá kellet jönnöd, hogy az utóbbit a lelkiismereted nagy valószínűséggel nem engedné neked, ezért egy nagy sóhajtást követően lassan elkezdtél közelíteni az idegen felé, és amikor megálltál előtte két méterre, akkor tudatosult csak benned, hogy egy kisírt szemű, nagyjából 5-6 éves kislánnyal nézel farkas szemet. Hosszú szőke haja nedves volt a heves esőzésnek köszönhetően, ami arcába hullva eltakarta annak nagy részét. Aggódó arckifejezéssel leguggoltál hozzá, és a legelső dolgod az volt , hogy szemügyre vedd, hogy nincs-e rajta bármiféle sérülés vagy erőszakra utaló jel. Amint tudatosult benned, hogy semmi ilyesmi nem borítja a lány testét, egy kissé fellélegeztél megkönnyebbültségedben, de még mindig aggódtál amiatt, hogy miért tűnik ilyen bánatosnak. Óvatosan kinyújtottad felé a kezed, miközben eleresztettél egy kedves mosolyt. Megkérdezted tőle hogy, őt hogy hívják, amire csak hosszú másodpercek múltán válaszolt szomorú és rekedtes hangon. Megkérdezted tőle, hogy miért van egyedül, és hogy hol vannak ilyen későn a szülei, mire a kislány szemeit ellepték a könnyek és keserves zokogásba tőrt ki. Akadozottan kezdte a levegőt venni , miközben azt mondogatta neked egyfolytában, hogy mennyire hiányzik neki az anyukája és az apukája. Ledöbbent tekintettel meredtél az előtted kuporgó, szemeit törölgető gyermekre. Szorosan magadhoz ölelted kis testét, ami már teljesen ki volt hűlve a hideg idő miatt. Közben az egyik kezeddel elkezdted vizes tincseit simogatni és igyekeztél kicsit megnyugtatni. Nagy meglepetésedre nem ellenkezett, hanem szorosan vissza ölelt, arcát pedig a nyakhajlatodba fúrta. Miután a kislány zokogása abba maradt, úgy döntöttél hogy, haza viszed magaddal. Felvetted az öledbe és haza indultál vele. Otthon Eren a nappaliban, már tűkön ülve várta, hogy láthasson, azonban mikor megpillantotta hogy nem vagy egyedül felvont szemöldökkel, magyarázatot várva pillantott rád. Részletesen elmeséltél neki mindent, hosszas veszekedés után arra jutottatok hogy a kölyök marad amig nem keresi valaki.
