Egy nap sírva mentél oda Erenhez, mivel akadt néhány bunkó srác akik beszólogattak neked alacsony termeted miatt, és amiért nem rendelkeztél olyan jó állóképességgel mint a többség. Te persze azonnal megvédted magad, mégpedig úgy hogy vissza szóltál nekik, ám ez csak olaj volt a tűzre, nem is sejtetted hogy verekedés lesz a vége. Hiába próbáltál védekezni ellenük, mivel többségben voltak, te pedig egyes egyedül, néhány csúnya véraláfutással és pár zöld folttal végezted, aminek többsége az arcodon és a karodon kapott helyet, tehát még csak eltakarni se tudtad volna őket. Nem a fájdalom miatt pityeredtél el, hiszen azt már a hosszú évek alatt megtanultad kezelni. Sokkal inkább a megaláztatottságtól és mert tudatosult benned hogy tehetetlen vagy a nálad erősebbekkel szemben. Szóval mikor haza értél, Eren már rég otthon volt és várt téged, azonban mikor megpillantotta kisírt szemeidet és a megviselt arcodat, ami tele volt kisebb-nagyobb zúzódásokkal, azonnal elfogta az aggódás és a félelem. Rögtön elkezdett faggatni, hiszen nyilvánvalóvá vált számára, hogy ezeket a sérüléseket bizony nem az edzés során szerezted, de neked semmi kedved nem volt beszámolni arról, hogy elgyepáltak. Csakis arra vágytál hogy bezárkózhass a szóbádba és egy kicsit egyedül lehess végre, ezért úgy tettél mint aki meg se hallotta a kérdést, és elindultál az emeletre, azonban Eren elkapta a csuklódat és visszarántott, ami újabb fájdalmat okozott számodra, hiszen a karjaidon is volt néhány véraláfutás, ami miatt szemed ismét ellepték a könnyek, Eren ezt követően felrántotta pulóvered ujját, és amint szemei elé tárult a borzasztó látvány, kezeit ökölbe szorította, és csak még idegesebbé vált. Újból megismételte a kérdést, azonban ezúttal már sokkal durvábban és türelmetlenül, ami miatt akaratlanul is összerezzentél a félelemtől, és egy kis habozás után megosztottad vele a történteket. Eren csak döbbent arccal hallgatta mondandód, aminek a végéhez érve újból rád tőrt a sírás, és elpanaszoltad neki hogy mennyire hasztalannak és gyengének érzed magad emiatt. Eren egy szó nélkül magához húzott és szorosan megölelt, miközben lágy szavaival próbált lenyugtatni. Egyik tenyere a hátad simogatta, még a másik a tarkódon pihent. Fejedet nyak hajlatába fúrtad és mélyen beszívtad férfias illatát, ami segített abba hogy lehiggadj. Másnap egy újabb kemény nap vette kezdetét, az edzőterembe észre vetted azokat a srácokat akik előző nap bántottak téged, ugyanolyan zúzódásokkal és monoklikkal, csak az övék valamivel durvább látvány volt. Amint megpillantottak téged, arcukon átfutott a félelem és az ijedtség, ami miatt igyekeztek minél gyorsabban elslisszolni a közeledből. Nem tudtad mire vélni a reakciójukat, de amint elszaladtak, megpillantottad Erent, aki egész végig mögötted állt, össze font karokkal maga előtt. Ledöbbenve pillantottál fel smaragd zöld íriszeibe, mire ő csak elmosolyodott, és puszit helyezett homlokodra. Innentől kezdve tudtad hogy rá bármikor számíthatsz, mert megfog téged védeni mindentől és mindenkitől.
//Ha Eren nem tudott volna bosszút állni miattunk akkor csak hívta volna Zekét, hogy dobálja már meg őket kaviccsal. (Inkább nem fárasztalak titeket tovább a hülyeségeimmel)//
