You & I (Niall Horan)

Prológus

-Laura, gyere már, ezt nézd meg!

-Jól van már, mi annyira fontos?

Na igen. Ez vagyok én. Laura vagyok, 19 éves, ez az első évem az egyetemen és a drága húgom, Anna még mindig úgy ugráltat, ahogy akar.

-Ez most állati fontos!

-Na mi az?

-MOST RAKTA KI A ONE DIRECTION AZ ELSŐ ALBUMÁÁÁÁÁT!!-jött a válasz.

-A ki? A mit?-reagáltam le egyből.

-MI? Te nem ismered a one directiont? Na gyere, ezen segítünk!

-Szóval.-kezd bele a mondandójába-Ugye emlékszel amikor tavaly egy hétig teljesen be voltam zsongva és csak a wc-ről kimenet láttál?

-Persze! A régi szép idők!-emlékezek vissza kuncogva.

-Akkor jelentkeztem egy nyeremény játékra, aminek a győztesei találkozhatnak a one directionnal. Igazából ötven győztes van aki vihet magával egy kísérőt. Na mindegy. Akkor tavaly nem nyertem, de idén is volt és most fogják kihirdetni a győzteseket, ráadásul kijött az új albumuk is és....-folytatta volna egészen estig, ezért félbe szakítottam.

-Hé nyugi! Ehhez én minek kellek?-kérdezem meg az egyetlen olyan dolgot, ami ezzel kapcsolatban érdekel.

-Mert ha nyerek akkor anya nem tud elkísérni, mert valami étterembe megy megbeszélésre ezért te fogsz engem elkísérni.

-Oké.-mondom ki nemes egyszerűséggel.-úgysem nyersz-húzom félvigyorra a szám, mikor elkezd rezegni a telefonja.

-Azt majd meglátjuk!-mondja és odaül a gépéhez megnézi az eredmény hírdetést, én pedig vissza kullogok a szobámba és magamra zárom az ajtót. Gyakran csinálom ezt. Ilyenkor általában a kedvenc zenéimet játszom el gitáron vagy sajátokon dolgozom. Azóta játszok már gitáron, amióta megtanultam, beszélni és énekelni. Egyszer csak egy óriási sikítást hallok Anna szobájából, mire észhez térek már az ajtómon dörömböl.

-Laura, Laura....bejutottam!!-mondja teljesen kifulladva.

-De jó!-mondom unottan.-Mikor rángatsz el itthonról?-kérdezem kicsit sem lelkesen.

-Holnap-jelenti ki, mire mégjobban elkedvedetlenedek, mert holnapra már volt egy programom, hogy elmegyek bulizni a legjobb barátnőmmel, de úgy tűnik ez le lesz fújva.

Még ma lemondtam a programom, aztán lefeküdtem aludni.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ma ebédnél már le sem lehetett kaparni a húgom arcáról a vigyort. Miután megkajáltunk el is indultunk a megadott címre. Egész úton a bandáról mesélt.

-Szóval ezért is valószínű, hogy Larry igazi -fejezi be a mondandóját, mikor megérkezünk.

-Itt vagyunk -jelentem be, mire azonnal kipattan a kocsiból, és megindul a hely felé ahova jöttünk.

Bementünk és azonnal meg is torpantam, mert olyan tömeg nyomor volt, hogy levegőt venni is alig tudtam.

-Sziasztok -köszönt egy hosszabb, göndör hajú srác, mikor én még mindig a helyet szemléltem. A húgom nem nagyon zavartatta magát, azonnal könnyezve kezdte el ölelgeti a srácot, aki kicsit sem lepődött meg, hogy a körülbelül hét évvel fiatalabb húgom így neki ugrott. Ebből sejtettem, hogy ő lehet az egyik bandatag.

-Szia -köszöntem neki, kicsit sokkolva. Ez a hely meg a húgom kirohanása kicsit sok nekem egyszerre.

-Hé, jól vagy? -kérdezi vigyorogva a göndör. Asszem azt hiszi, hogy miatta fogok mindjárt elájulni.

-Igen, csak túl sok itt nekem az ember. Inkább kimegyek egy kicsit levegőzni, érezd jól magad Anna -mosolygok rá a húgomra, aztán kimegyek az épületből.

Leültem az épület mellé és elővettem a gitáromat, amit mindenhova magammal viszek ilyen helyzetek miatt. Nagyon szeretek zenélni és énekelni. Mindig megnyugtat.

Éppen talán a harmadik számot fejeztem be, csukott szemmel énekelni, mikor tapsolást hallottam. Fura volt, mert nem az épületből jött, hanem közelebbről. Kinyitottam a szemem.

-Nagyon ügyes vagy! -szólal meg a göndör hajú srác, de én kicsit sem rá figyeltem, hanem kapkodtam a sok ember között a fejem akik idő közben össze gyűltek körülöttem. Nagyon megijedtem, de muszáj volt a göndör srácra figyelnem.

-Köszi -nyögtem ki és erőltettem magamra egy mosolyt, de már nagyon menni akartam.

-Nagy tapsot a gitáros lánynak! -szólal meg újra. -Laura vagyok -mondom, és már indulok is meg a húgomért könnyes szemmel, miközben még magam mögött hallom a nekem szóló tapsot.

-Megint itt hagysz? -kérdezi viccesen a göndör, mire megfordulok. Amikor meglátja, hogy könnyezem azonnal abba hagyja a viccelődést és odajön hozzám.

-Hé, mi a baj? -kérdezi. De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy ő gondolja. Majd később erről is lesz szó.

Nekem már csak nagyon kicsi hiányzott, hogy elsírjam magam, amikor hála az égnek megjelent a húgom. Ő mindent tud. Vele mindig megbeszélünk mindent. Ő és anya az egyetlenek akikben teljes mértékben megbízok. Apa már nem él, de ameddig élt, addig sem nagyon bízhattam benne.

-Hé Laura jól vagy? -kérdezi a húgom.

-Elkezdett gyönyörűen énekelni és mikor meglátta, hogy egy csomóan nézik teljesen beparázott és elkezdett menekülni. -mondta a göndör srác akit asszem Harrynek hívnak.

-Jesszusom! Gyere ülj le egy kicsit és igyál vizet -mondta a húgom, mire Harry mégjobban összezavarodott.

-Mi az, nálatok mindenki ember fóbiás? -veszi viccesre a figurát

-Na jó Harry! -szólal meg Anna kicsit sem kedves hangon -Nagyon nagy rajongód vagyok meg minden, de ez kicsit sem olyan egyszerű mint ahogy te gondolod! Ne avatkozz bele mások családi ügyébe!

-Jó igazad van, bocsánat -szólal meg és látszik, hogy komolyan gondolja.

-Menjünk -szólalok meg végre és Anna egyet bólintva indul el a kocsi felé.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------