You & I (Niall Horan)

Végre béke

Az elején egy picit tiltakozott, majd ölelésembe simult és karjait körém fonta. Mikor elváltunk egymástól, gyorsan mondani kezdtem, amit szerettem volna.

-Laura tudom, hogy óriásit hibáztam, de tudnod kell, hogy életemben semmit nem bántam meg még ennyire és ha egyszer meg tudsz nekem bocsátani, jóváteszem. Én nagyon kedvellek Laura és én mindig itt leszek neked, akkor is ha te éppen nem akarod. -mondom és félve nézek szemeibe.

-Niall. -sóhajt egyet. -Én nekem nem csak az a gondom, hogy titkolóztál. Én nem szeretnék híres emberek közelében lenni. -mondja és tudom, hogy miért.

-Nem minden híresség olyan mint az apukád. -mondom halkan, de annál inkább meggyőzőn.

-Igazad van, de akkor is...

-Attól, hogy ismer pár ember, attól még vannak érzéseim. Irántad vannak érzéseim Laura és nem tudok változtatni rajtuk. Nem is akarok. Együtt bármit megtudunk oldani, csak hagyd, hogy segítsek!

-Hmm..-fújt ki egy adag levegőt tüdejéből.

-Niall én nem értem, hogy ez neked miért jó. Van egy csomó nálam sokkal szebb lány, te mégis azt választod, aki a legszerencsétlenebb mind közül.

-Laura te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon.

-Te is tudod, hogy ez nem igaz. -mondja lehajtott fejjel, de azért látom, hogy kicsit elvörösödik.

-Te talán nem kedvelsz? Egy kicsit sem? -kérdezem, félve a választól.

-De igen..Niall. Kedvellek, de még mindig nem szeretnék hírességek közelében lenni.

-Elítélsz azért mert híres vagyok?

-Nem, csak egyszerűen túl sok emlék törik föl bennem és én ezt... -kezd el szipogni -Én ezt már nem bírom. -Megesik rajta a szívem, hiszen tényleg túl sok rossz dolog történt vele és ezen nehéz túllépni.

-Nem kell félned Laura, együtt megoldjuk. -vonom ölelésembe. Ahogy hallom, hogy lélegzete lelassul és egyre jobban megnyugszik, elengedem.

-Lenne kedved eljönni velem valahová most? -kérdezem mosolyogva, mire értetlen fejet vág. Egy kis gondolkodás után csak megvonja a vállát.

-Oké.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hozzánk. Azt terveztem, hogy bemutatom a fiúknak, de mikor leparkoltunk a ház előtt, megpillantottam Simont, aki még mindig a haverjaimmal ordibált.

-Figyelj nem így terveztem, de itt van a menedzserem, aki nem túl boldog hogy...khm..szerelmet vallottam neked a TV-ben, szóval most bemegyünk, gyorsan elintézem és utána bemutatlak a fiúknak oké? -fordultam Laura felé, aki kicsit megszeppenve, egy bólintással jelezte, hogy megértette amit mondtam és jó ötletnek tartja.

Kiszálltunk a kocsiból és az ajtóhoz léptünk. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam a házba. A négy fiú rémülten kapta rám tekintetét, majd Simon is rám nézett. Mérhetetlenül nagy harag csillogott szemeiben és éppen újra kiabálni kezdett volna, amire már rendesen felkészültünk, mikor megpillantotta Laurát. Hirtelen ravaszul elvigyorodott és amint ránéztem, láttam, hogy valami rosszra készül.

-Jó napot hölgyem! Mi a neve? -kérdezi nyájasan.

-Laura vagyok. -feleli a lány megszeppenve.

-Maga marad végre egy éjszakánál többre is? -kérdezi tettetett érdeklődéssel.

-Ó nyugodjon meg, itt sem alszok -mondja mérgesen, mire felkapom a fejem. A lány kacsint egyet, úgy hogy Simon ne lássa, majd kiviharzik a házból. Egy kis nyugodtságot adott, hogy nem hisz el mindent ilyen könnyen, de emellett mégjobban magába habarított, hogy ilyen ravasz is tud lenni. Alig bírtam visszafolytani a mosolyom.

-Legalább eggyel kevesebb. -sóhajt Simon, mire egy kicsit túljátszottan, de tényleg mérges leszek.

-Mi az, hogy egyel kevesebb? Én szeretem ezt a lányt Simon!

-Úgy tűnik nincs meg köztetek a bizalom. Csak megkönnyítettem a dolgod. -vonja meg a vállát. -Mellékesen, ha megint bolondot csinálsz magadból a TV-ben, komolyan mondom, kiraklak a bandából. -zsarol meg Simon már nem elsőre. Még egyszer végig szíd minket, majd komótosan kisétál a házból és elhajt a kocsijával. A fiúk szomorúan néznek rám, de mikor megpillantják az óriási vigyort az arcomon, kicsit összezavarodnak.
-Haver minek örülsz ennyire? Simon majdnem kinyírt mindannyiunkat és a lány is azt hiszi, hogy csak játszottál vele. -mondja Liam mire megrázom a fejem, odasétálok az ablakhoz és kopogok rajta párat. Laura 1 perccel később kopogni kezd az ajtón.
Boldogan nyitok ajtót, és Laura azonnal megölel. Annyira boldog vagyok, hogy most ilyen jóban vagyunk. Még nyomok egy kis puszit az arcára, aztán a fiúkra nézek. Ők csak elképedve bámulnak minket, mire Laura kuncog egyet. Először Harry tér magához és szólal meg.
-Már most nagyon bírlak! -mutat Laurára, oda lép hozzá és kezet fognak.
-Harry Styles -mondja csábosan Harry, mire eléggé szúrósan nézek rá.
- Laura Veirsa -mosolyog ő is és kuncog egyet. Egymás után bemutatkoznak a fiúk is, aztán beszélgetni kezdünk.

Leültünk a kanapéra, én Laura mellé, másik oldalára Harry, szembe pedig a többiek.
-Már nagyon vártuk, hogy találkozzunk! Niall folyton csak veled van elfoglalva. -mosolyog Louis, mire Laura mosolyogva néz rám.
-Khm.. -jövök kicsit zavarba.
-Nem csak vele voltam elfoglalva.. írtam egy dalt. -kijelentésemre a fiúk kicsit bezsonganak.
-De jó! Megmutatod? -kérdezi érdeklődve Laura.
Előveszem a gitáromat a tartójából és az ölembe rakom.
-A címe Diana, de csak mert Simon beleszólt...Laura -nézek rá
-Ezt a dalt neked írtam. -mondom és neki kezdek az előadásának.
Laura helyenként lehajtotta a fejét, valahol pedig elvörösödött és a végére úgy láttam, meghatódott.
-Ez nagyon szép volt! -mondja félénk mosolyra húzva a száját.
Egy ideig néma csöndben ülünk, majd mindenki beszélgetni kezd valakivel. Laura gyorsan elmegy WC-re, aztán hirtelen Harry is feláll és elmegy. Nem tetszik ez nekem. Harry már egy órája Laurával beszélget, most meg eltűntek mind a ketten?