You & I (Niall Horan)

A Múlt Sebei

Niall szemszöge*

Laura már 10 perce "WC-n" volt mikor úgy döntöttem, megkeresem.
Már körbejártam a házat, de se őt, se Harryt nem találtam sehol. A mosdó melletti ajtón kimentem az udvarra, ahol megpillantottam őket a padon ülve. Harry éppen Laura kezére helyezte övéit, majd felnézett az arcára. Nem hallottam, hogy mit mondtak, a fülemben dobogott a vérem. Harry Laura karkötőjét kezdte piszkálni, mire már nem bírtam. Bevágtam az ajtót és felrohantam a szobámba. Azonnal kulcsra is zártam az ajtót.

Laura szemszöge*

Mikor Harry bemutatkozott, tudtam, hogy jól ki fogunk jönni. Az este alatt sok dologról beszélgettem vele. Hirtelen egy kissé kellemetlen témához értünk.
-Szóval...igaz volt amiről cikket írtak?...Tényleg..voltál a hídnál? -tudtam hogy mire gondol. Nem akartam, hogy ez határozza meg a barátságunkat. Vagy elítélne, vagy szánna. Az összes "barátommal" emiatt romlott meg a kapcsolatom.
-Én..asszem kimegyek WC-re. -mondom és kisietek a szobából.

A mosdó mellett megpillantottam egy ajtót. Egy kis hezitálás után benyitottam oda. Meglepetésemre egy óriási kert tárult elém, közepén egy paddal. Leültem oda és levegőztem egy kicsit. Már éppen arra gondoltam, hogy visszamegyek, mikor kinyílt az ajtó. Harry lépett ki rajta és hozzám sietett.
-Jól elbújtál. -huppant le mellém, mire elmosolyodtam.
-Figyi nem muszáj róla beszélned, de tudd, hogy az új legjobb barátodnak bármikor bármit elmondhatsz! -mutat magára, mire kicsit meglepődök.
-Te szeretnéd ha a barátod lennék? -csodálkozok.
-Nem csak szeretném. Már az vagy Laura, méghozzá a legjobb! -vigyorog.
Nagy levegőt engedek ki tüdőmből és úgy döntök, jól fog esni, ha valakinek végre elmesélhetem...Ráadásul ez alatt a kis idő alatt egy nagyon erős bizalom alakult ki Harry és köztem.
-Igaz. -mondtam ki gyorsan mielőtt megbánnám. Ezzel az előző kérdésére válaszolva, reméltem, hogy talán nem hallotta, vagy nem érti, hogy miről van szó..Harry gondolkozott kicsit, hogy miről beszélek, aztán leesett neki.
-Ufhh. -mondja, mire lehajtom a fejem. Nem jól kezdődik..
-Most elfogsz ítélni igaz? -szorítottam össze fogaimat a földet pásztázva.
-Dehogyis! Laura te vagy a legjobb barátom és mindenben támogatlak! -jelenti ki, mire összezavarodva pillantok rá.
-Kivéve abban, persze. -teszi hozzá, mikor rájön mit mondott. Egy kicsit felbátorodva szólaltam meg újra.
-Az az igazság, hogy ezt még Niallnek sem mondtam el... de nem ez volt az... nem ez volt az első alkalom, hogy...tudod.. -hajtottam le a fejem megint.
Miután ezt kimondtam, lepillantottam kezemre, amin még mindig láthatóak a hegek. Természetesen nem mutatom meg senkinek, egy vastag karkötőt húzok rá, ami kellőképpen eltakarja a múltam maradványait.
Harry észrevehette, hogy le pillantok, így ő is kezeimre vezette a tekintetét. Időbe tellett, mire leesett neki a dolog.
-Megnézhetem? -pillantott szemeimbe, amik már erősen könnyeztek. Úgy voltam vele, hogy ha már elmondtam neki, akkor essünk túl rajta. Bólintottam egy kicsit, mire kezemért nyúlt. Olyan óvatosan kezdte el leszedni a karkötőm, mintha bármelyik pillanatban eltörhetné az egész kezem egy érintésével. Nagyon jól esett végre olyan emberek között lenni, akiket érdekeltem. Gondolok most a fiúkra, akik baromi jófejek voltak velem egész este, Niallra, aki már többször is megmentette az életem és megmutatta a világ legcsodásabb érzését..gondolok még Harryre, aki az új legjobb barátom lett és a legrosszabb pillanatokban is megtudott nevettetni. Csak pár órája ismerem őket, de már úgy érzem, ők is a családom része. Ezeken gondolkodtam, mikor egy ajtócsapódást hallottam meg.
-Nee, ne ezt nem hiszem el! -kezdtem vissza rohanni a házba. Azonnal Niall szobája felé vettem az irányt.
Próbáltam benyitni, de kulcsra zárta az ajtaját. Egy csattanást hallottam méh, mire eléggé megijedtem.
-Niall engedj be, beszéljünk! -kiabáltam be neki.
-Menj Harryhez, ő úgy is sokkal menőbb meg minden. -kiabált ki.
-Miről beszélsz Niall? -kérdeztem hüppögve, ám azonban erre már nem érkezett válasz. Lecsúsztam az ajtó előtt a földre és csak néztem ki a fejemből. Nem is tudom, hogy mi történt velem, azt vettem észre, hogy a karkötőmet elhagytam valahol, nem volt a kezemen és a hegemet kapargattam. Szaporábban vettem a levegőt, a kezem is remegett. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, amin éppen Harry futott fel fújtatva és mormogott valamit. Engem észre sem vett. Az előszobában a tükörnek támaszkodva felkaptam a kabátom, majd indultam is kifelé. A többiek folyton kérdezgettek, de nem is hallottam amit mondtak. Amint kiértem a hidegbe, azt hittem jobban leszek, de még mindig éreztem a folytogató érzést és remegést. Elkezdtem valamerre sétálni, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok és kilazítottam a kabátom. Egy idő után már annyira zavart, hogy csak ledobtam egy padra és ott hagytam. Nem is voltam szomorú, hogy nem tudok hazamenni, nem is akartam. Én már nem engedhetem meg magamnak, hogy más tartson el. Majd meghúzom magam valahol.

Niall szemszöge*

Idegességemben földhöz vágtam a telefonomat, majd az ágyba vetettem magam. Kintről már nem hallottam Laura hangját, gondolom elment. Hangos trappolásra és kiabálásra lettem figyelmes.
-Niall James Horan én esküszöm kinyírlak! -ordította Harry, mire nagyon ideges lettem. Méghogy ő nyír ki engem? Én fogom őt!
Kicsaptam az ajtót és azonnal szembe találtam magam vele. Szemei szikráztak, de most először semmi félelmet sem éreztem.
-Mi a fene ütött beléd?? -ordított rám Harry.
-Belém?? Elegem van már belőle, hogy az összes lány aki megtetszik nekem, csak arra használ, hogy közelebb férkőzzön hozzád!!
-Te meg mi a francról beszélsz? Laura a legjobb barátom, te meg egy oltári nagy tahó vagy!
-És a legjobb barátok összebújva, kéz a kézben ülnek együtt a padon??? -keltem ki magamból.
Harry hirtelen felindulásból bevert nekem egyet, így a földre estem. Harry kifújta a levegőt és nyugodtabb hangon kezdett beszélni.
-Niall te vagy az egyik legjobb haverom, de most nagy hibát követtél el! Laura elmondott nekem valamit, amit titokban tart. Nem fogom elmondani, majd elmondja ő, ha úgy gondolja. Megbízik bennem és én is benne. Neked is ezt kéne tenned. -mondja nyugodtan, majd megrázza a fejét és egyedül hagy a szobámban.
Egy ideig csak lefagyva bámultam magam elé, majd felkecmeregtem a padlóról és végiggondoltam amit Harry mondott. Hogy lehettem akkora barom, hogy nem hittem Laurának? Ő neki meg sem fordult a fejében, hogy Simon igazat mondana mikor megérkeztünk, én pedig csak egy kis félreérthető helyzetet meglátva máris azt hittem, hogy képes lenne hazudni nekem. De ő soha nem tenne ilyet. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és elindultam az ajtó felé. Mikor kinyitottam, megint Harryt találtam ott.
-Héj Niall légyszi ne haragudj rám jó? Csak nagyon felidegesítettem magam és nem tudtam higgadt maradni. Nem akartalak megütni, bocsáss meg légyszi! -nem tudtam Harryre figyelni, mert valamit megpillantottam az ajtóm előtt a padlón. Egy vércsepp hevert előttem. Hirtelen a fejemhez kaptam, majd mikor nem éreztem, hogy véreznék, belevágtam Harry szavába.
-Harry nem haragszom, igazad volt. -erre ő kicsit megnyugodott
-Figyelj Harry én nem vérzek valahol? -erre a kérdésre ő kicsit furán nézett rám, de amikor meglátta, hogy nem viccből mondom, végignézett rajtam.
-Nem -válaszolta furcsán.
-Akkor az mi? -kérdeztem és rámutattam a kis vércseppre a padlón.
Harry odanézett, majd hirtelen egymásra kaptuk tekintetünket.
-Laura! -nyögtem, ki, mire hirtelen mozdulattal mindketten futni kezdtünk lefelé.
-Figyeljetek srácok meg kell találnunk Laurát oké? Nem tudja, hogy hol van, nincs kocsija, szinte biztos vagyok benne, hogy sétálgat valahol és valószínűleg nem a legjobb állapotban. -darálom le a fiúknak nagy ívben, hogy mi történik, miközben a kabátomat rángatom magamra. Egy pillanatra megkapaszkodtam a tükörben, mire megcsúszott a kezem valamin. Gyorsan odapillantottam és észrevettem egy újabb vércseppet. Egyre jobban kezdtem kétségbe esni. Mindenki hiper sebességgel kapta fel a kabátját, majd külön irányokba elindultunk megkeresni Laurát.

_________________________________________

Sziasztok mindenki! Ez egy egészen hosszú rész lett, aminek most nagyon örülök, hogy volt rá időm. Nemsokára sokkal több időm lesz, csak most sok elfoglaltságom van. Mindenkinek boldog új évet! "I LOVE DUCKS" thank you Niall 🥰