You & I (Niall Horan)

Directioner

Frissen kelek ki ágyamból, mikor órámra nézve észreveszem, hogy még elég korán van. Már nincs rá esély, hogy vissza tudok aludni, így 6 órakor, a totál sötétben indulok lefelé a lépcsőn. Laura szobájához érve, az ajtaját tárva nyitva találom. Lebotorkáltam a lépcsőn, de sem a konyhában, sem a nappaliban nem volt senki. A stúdió szobából eltűnt Laura gitárja és a lap is, amire a dalát írta, így arra következtettem, hogy elment valahová befejezni a dalát. Én is sokszor szoktam ilyet csinálni. Nem éreztem, hogy aggódnom kéne érte, így boldogan sétáltam vissza a konyhába, majd kivéve a hűtőből egy előre elkészített szendvicset, én is sétálni indultam, mert nem akartam felkelteni a többieket.

A park felé indultam, ahová ugyan nem valami csodás emlékek kötnek Laurával, ugyanis ott találtam rá, mikor el akart szaladni. A hely ezzel szemben azonban gyönyörű. A fákkal körülvett füves területet négy részre osztják a macskaköves utak és a mellettük sorakozó virágok, amik középen, a szökőkútnál találkoznak. A szokásos csöndet most azonban egy gitár hang váltotta fel, majd egy hang is társult hozzá. Azonnal felismertem Laura hangját, de nem akartam közelebb menni, hátha meg tudom hallgatni az új dalát. Egy fának dőlve néztem, ahogyan egy padra ülve kezdett zenélni. Mivel nem volt senki a közelben, nem félt kiereszteni a hangját, ami minden alkalommal egyre jobban elkápráztat.

-Ooh! -kezdett bele mosolyogva. Látszott rajta, hogy nagyon jól érzi magát zenélés közben.

-If you ever find yourself stuck in the middle of the sea, I'll sail the world to find you! -hajtotta le a fejét vigyorogva, mintha most hallaná először a szöveget.

-If you ever find yourself lost in the dark and you can't see, I'll be the light to guide you! -majdnem elnevettem magam a hihetetlen rímein.

-We'll find out what we're made of when we are called to help are friends in need! You can count on me like one, two, three, I'll be there! And I know when I need it, I can count on you like four, three, two and You'll be there! 'Cause that's what friends are supposed to do oh yeah! Oooh... -ez a dal teljesen más volt, mint amit még a boltban hallottam tőle. Ez sokkal életkedvvel telibb és barátságosabb volt, tele dallamokkal és kedves jelentéssel. Az, hogy a barátságról és a bizalomról énekelt, nagyon jól esett. Éreztem, hogy most már jobban biztonságban érzi magát, mint az elmúlt napokban. Olyan boldog volt, hogy a kisugárzása is teljesen megváltozott. Kezdett kibontakozni és a félénk, elhúzódó lány helyett, most inkább egy barátságos, nyitott lány érzetét keltette. Egy cica hirtelen felugrott mellé a padra, mire Laura először megijedt, majd nevetve kezébe vette az állatkát és simogatni kezdte. Már nem bírtam magam távol tartani tőle, megindultam a pad felé. Amikor észrevett, intett nekem egyet, majd mosolyogva helyet szorított a padon.

-Ma már aludtál valamennyit? - kérdezem mosolyogva.

-Egy kicsit! -mutatta kezével is.

-Az jó, mert most elviszlek vásárolni! -néztem rá komolyan, mikor megláttam, hogy még mindig ugyanabban a ruhájában van. Ő nagyot sóhajtott, majd lerakva az állatkát, felnézett rám.

-Gondolom nem éri meg ellenkeznem...

-Valóban fölösleges lenne! -mosolyodok el, majd felpattanok a padról és felé tartom a kezem. Ő mosolyogva megrázza a fejét, majd tenyerét az enyémbe csúsztatva, feláll velem szemben.

Visszasétáltunk a házhoz, majd beülve a kocsimba, a bevásárló központba indultunk.

Elég gyorsan odaértünk, majd már mentünk is az első emeletre.
-Ide? -kérdezem Laurát, egy boltra mutatva, ami tele volt mindenféle ruhákkal.
-Oké. -vonta meg a vállát.
Kicsit tartózkodó, mióta beléptünk az épületbe, gondolom fél, hogy felismer minket valaki. Ahogy a boltba léptünk, elkaptam a kezét és az enyémre kulcsoltam. Ő felém kapta a fejét ijedten, de mikor bíztatóan rámosolyogtam, ő is eleresztett egy halvány vigyort.
-Oké, mi kell neked? -azonnal folytattam is, hiszen még nem tartunk ott, hogy felsorolja, mi kell- Nadrág, pólók, 1-2 pulcsi és alsóneműk ugye? -néztem rá mosolyogva. Ő egy árnyalatnyival vörösebb lett, de bólintott egyet. Majdnem elnevettem magam, annyira zavarban volt.
-Itt van egy csomó pulcsi. -néztem körbe gyorsan, majd kezénél fogva, az említett helyre húztam őt.
-Oké.. -vett egy nagy levegőt elfogadva sorsát.
-Tetszik az a pulcsi! -mutatott rá az egyik darabra egy halvány mosollyal. Engem is mosolygásra késztetett.
-Szuper! Mekkora a méreted?
-M. -válaszolta- De L-eset vegyünk. -tette hozzá. -érdeklődve néztem felé.
-Szeretem a nagy pulcsikat. -magyarázta meg. Én inkább nem kérdeztem többet, levettem az L-es pulcsit, majd mentünk tovább.
Laura és én eléggé felvidultunk és fél óra alatt megvettük a kellő ruhákat. Ezt követően arra gondoltunk, beülhetnénm valahová és végre ő sem ellenkezett.
Egy-egy muffint kértünk és kólákat.
-A második randinkra! -emeltem felé a poharam. Ő elvörösödve koncintotta poharát enyémhez, majd mindketten belekortyoltunk az italba.
-Amúgy gyanús lehetett volna, hogy olyan jól énekeltél. -mosolygott halványan.
-Örültem, hogy nem ismertél fel.
-Meglepődtél a kisboltban nem?
-Igen, meg. Gondoltam, hogy észreveszed.
-Hát nem tudsz valami jól hazudni. -tudatta velem őszintén.
-Bocsi, hogy megpróbáltam. -kérek elnézést ismét.
-Semmi gond, megértem. Én meg bocsi, hogy olyan bunkó voltam mikor rájöttem.
-Megérdemeltem.
-Azért szerintem kicsit túl durva volt. -húzta el a száját viccesen.
-Mondom, hogy ők azok! -mondta kicsit hangosabban egy lány a bolt előtt állva. Voltak vagy 8-an, mind Laurával egy idős lányok és mind felénk néztek.
-Bakker. -suttogtam.
-Nem megyünk haza? -kérdezte Laura egy kicsit fészkelődve.
-De. -pattantam fel az asztaltól, majd a pulthoz lépve gyorsan fizettem.
Átkaroltam Laura derekát és gyors léptekkel próbáltuk elkerülni a kisebb csoportot, de nem jött össze.
-Niall! Laura! -rohantak utánunk a lányok, mire fájdalmasan lehunytam szemem és erősebben öleltem át Lau derekát. Mikor a kiscsapat odaért hozzánk, mosolyt erőltettem magamra, majd udvariasan köszöntem.
-Csinálhatunk képet? -kérdezte csillogó szemmel az egyik szőke, de igazából egy kivételével mindegyik az volt, szóval ezzel nem lehetett megkülömböztetni őket.
-Mhm. -hajoltam lejjebb hozzá egy fotóra. A többi lány addig szemmel verte szegény Laurát, mikor egy másik lány akart velem fotózkodni és helyet cseréltek a másik szőkével, még jól meg is lökdösték őt. Kicsit magam elé húztam és hátulról öleltem magamhoz, hogy hagyják már békén.
-Muszáj benne lennie neki is a képben? -kérdezte bunkón a lány, Laurára mutatva, mire ő távolabb akart lépni tőlem, de én nem engedtem.
-Igen, muszáj, mert ti kicsit kacskaringósan jártok és szegényt lökdösitek össze vissza. -fogalmaztam meg gondolataimat lehető legkedvesebben.
Már a 6. lánnyal fotózkodtam, mikor az rálépett Lau lábára. Ő felszisszent és elhúzta lábát, de nem szólt. Én nyílván észre vettem.
-Ne lépj a lábára kérlek. -nyomtam el mérgemet nagy nehezen.
-Jaj bocsi, véletlen volt. -pislogott a lány bőven túl sokat.
-Gondolom. -morogtam halkan.

-Milyen beteg a csaj? -kérdezte az egyik lány, miután megvoltunk a képekkel.
-Ezt meg hogy érted? -húztam össze a szemöldököm.
-Sajnálatból bébiszitterkedsz felette vagy tényleg belezúgtál? -bökte oda egy másik.
-Oké, asszem mi most megyünk és remélem mikor következőre találkozunk, már megfontoltabb kérdésekkel álltok elő. -intettem nekik egyet, majd Laurát magammal húzva, végre leléceltünk.