You & I (Niall Horan)

Híres ellenes

Laura szemszöge*

Egy óriási hálószobában ébredtem. Mikor felkeltem, Niall ott ült mellettem egy fotelben. Azonnal vissza kellett feküdnöm, mert nagyon megszédültem.

-Hogy vagy? -kérdezi Niall.

-Szédülök. Amúgy nagyon köszönöm, hogy...hogy nem hagytál ott. Sajnálom, hogy ekkora felhajtást okoztam.

-Semmi gond. Kérsz valamit enni? -kérdezi, mire azonnal megkordul a gyomrom.

-Igen, köszi. Mindjárt megyek én is, csak renbe szedem magam. -mondom, mire bólint egyet és kimegy a szobából.

Gyorsan megigazítottam magam és indulok ki Niallhoz enni.
Csinált nekem egy szendvicset, beszélgettünk és erre a pár percre minden bajom elfelejtettem. Hirtelen azonban minden a fejemre omlott és azonnal elkomorodtam, amit Niall is észrevett.

-Figyelj én komolyan gondoltam azt, amit akkor mondtam. Szeretnék segíteni neked. -nézett egyenesen a szemembe, amitől kicsit elpirultam.

Éppen válaszolni akartam, amikor berontott a bejárati ajtón négy körülbelül velünk egyidős srác.

Szia haver megjöttünk! -kiáltotta egy kusza hajú, kék szemű fiú.

Az egyik nagyon ismerős volt. Néztem egy ideig, majd rájöttem. Harry! A híres banda egyik tagja. Akkor ők itt a bandatagok....és akkor Niall...ő is a banda tagja.
Szemeim könnybe lábadtak és úgy néztem Niallre. Nem csak az a bajom, hogy eltitkolta előlem az egész életét, hanem egyáltalán nem is akartam semmilyen híresség közelében lenni, mert az "apára" emlékeztet. Azonnal el kellett tűnnöm innen. Gyorsan rohanni kezdtem az ajtón kifelé és még hallottam ahogy Niall utánam kiállt.

-Laura kérlek ne menj el! Laura! -a szívem meg hasadt...mit is beszélek? Valósággal ketté tört. Nem hiszem el, hogy bízhattam meg egy idegenben a kisboltból!
Már vagy fél órája futottam a semmibe, mikor megálltam, és minden szomorúságom a fejemre omlott.
Lerogytam a járda közepén és keserves zokogásba kezdtem. Kitört belőlem minden eddigi sérelmem.
Már egy ideje csak ültem a hideg kövön és néztem magam elé, mikor eszembe jutott, hogy itt van a mini gitárom.
Azonnal elkezdtem játszani, az mindig megnyugtat. Az egész utcán nem volt senki. Teljesen megnyugodtam egy tíz perc után, és elindultam hazafelé.
Mikor a kapuba értem, megpillantottam Niallt. Kellett nekem hazahozatnom magam vele. Ott állt bekötözött kézzel, amit eléggé furcsálltam, mert amikor eljöttem, akkor még nem volt kötés a kezén. Már éppen fordultam volna vissza, hogy sétálgatok amíg el nem megy, mikor észrevett.

-Laura... -mondta szinte már suttogva. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt. Nem értettem, hogy minek jött el ide. Bármelyik lányt megkaphatná.
Megszólítására visszafordultam.
Éppen egy könnycsepp készült leszáguldani arcán, amit egy hirtelen mozdulattal le is törölt.
Mikor látta, hogy felé fordultam, folytatta.

-Laura én nagyon sajnálom, hogy hazudtam. Én el akartam mondani, csak az elején nem ismertél fel, aztán később meg már tudtam, hogy ha elmondanám, akkor nem akarnál velem lenni többet. De én nagyon kedvellek! És nem akarlak elveszíteneni! Laura....kérlek bocsáss meg!

-Én nem is haragudtam, megértem. Nem akartad, hogy elmenjek, így hazudtál, hogy maradjak. Okos húzás. -mondtam ki kíméletlenül. Egyszerűen már nem akartam többet találkozni vele. Már nem akartam többet látni, mert féltem....féltem, hogy csak egyre jobban..beleszeretnék.
Amint újra ránéztem, láttam meggyötört arcát és könnyekben úszó szemét. Lehajtotta a fejét, mire nekem is könnyek szöktek a szemembe. Gyorsan berohantam a lakásba és becsuktam magam mögött az ajtót. Újra a padlón találtam magam. És újra sírtam.

Niall szemszöge*

Amikor a fiúk berontottak, Laura már könnybe lábadt szemekkel nézett rám. Nem tudtam megszólalni. Laura azonnal elrohant, én meg belevertem a kezem az asztalba, ami eléggé rossz ötletnek bizonyult, mivel valószínűleg megzúzódott a karom. Kifelé menet egy kendővel kötöttem be, a fiúkhoz egy szót sem szóltam. Azonnal Laura házához indultam. Nagyon reméltem, hogy hazajön. Egy idő után már féltem, hogy valami butaságot csinált, mikor megláttam. Megint nem tudtam megszólalni, most azonban erőt kellett vennem magamon.

-Laura... -ennyire tellett. Szép volt Niall. Hirtelen egy könnysepp folyt végig arcomon, amit gyorsan letöröltem. Nem akartam, hogy engem sajnálom, mikor én bántottam meg. Laura felém fordult, én pedig vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem.

-Laura én nagyon sajnálom, hogy hazudtam. Én elakartam mondani, csak az elején nem ismertél fel, utána meg tudtam, hogy ha elmondom akkor már nem akarsz majd velem lenni. De én nagyon kedvellek! És nem akarlak elveszíteni! Laura....kérlek bocsáss meg. -olyan szomorúságot láttam az arcán, amilyet még soha. Aztán kimondta a szavakat amik egy életre a földbe tiporták a szívemet.

-Én nem is haragudtam, megértem. Nem akartad, hogy elmenjek, így hazudtál, hogy maradjak. Okos húzás. -lehajtottam a fejem és könnyezni kezdtem. Már csak egy ajtó csapódást hallottam, és teljesen összezuhantam lelkileg.

Nem tudom hogyan, de hazavánszorogtam. Mikor beléptem, 4 kérdő szempár vizslatott. Mikor meglátták a valószínűleg már vér vörös szememet, azonnal elkomorodtak. Lehajtott fejjel vágtam le magam az asztalhoz. Tudtam, hogy ezt nem halaszthatjuk holnapra. Inkább essünk túl rajta most.

-Mi történt Niall? -kérdezi Liam, mire felemelem a fejem. Már mindannyian az asztalnál ülnek. Elmeséltem nekik az egész sztorit, mire kérdőn pillantottak felém. Nem nagyon értettem mi történik.

-Niall! Te bolond! Nehogy feladd, hallod? Megismerkedtél egy gyönyörű lánnyal, és futni hagyod az alkalmat? -csak néztem magam elé. Próbáltam nem reagálni arra, hogy éppen dicséri Laurát. Mart az irigység és a mérhetetlenül nagy szomorúság.

-Mégis mit kéne csinálnom? -teszem fel a kérdést, amin már egy jó ideje gondolkodok én is.

-Vigyél neki virágot, vagy szerenádozz neki. Úgy is jó a hangod! -mondja Zayn.

-Az nem jó. Nem enged be és még csak ablakot sem nyitna nekem. Amit mellékesen meg is értek. -mondom lehajtott fejjel.

-Akkor a holnapi interjúban vallj neki szerelmet. Vállald fel őt. És utána menj el a háza elé, és mondd el neki a személyesebb részét. -mondja Harry.

-Ez jó ötlet! Tetszik! Köszi haver.

-És utána idejössz és beszámolsz nekünk mindenről. Felőlem őt is elhozhatod. -kacsintott Harry, mire nem tudtam mit reagáljak.

-Azért ne szaladjunk ennyire előre. És légyszi falazzatok nekem Simonnál az interjú végén, amíg lelépek.

-Próbálunk majd haver, de nagyon ki lesz akadva. -mondja Louis, mire mindannyian bólogatni kezdünk.

-Remélem beválik, mert nagyon kedvelem ezt a lányt. -sóhajtom, mire mindenki szomorú mosollyal tekint rám.
Most kívánom azt először és valószínűleg utoljára, hogy bár ne lennék híres...

----------------------------------

Sziasztok mindenki!
Ez egy előkészítő rész féleség volt. A következő rész eléggé hosszú lesz, de ne aggódjatok, messze még a vége. Sok fordulatot tartogatok még a szereplőknek és nektek. Remélem azért ez a rész is tetszett. Bye! Bye! Are you bi? 😁🥰