You & I (Niall Horan)

Magán élet

Niall szemszöge*

Tegnap este amint eldöntöttük, a One Direction hivatalosan is határozatlan ideig szünetet tart. Mindannyian érezzük az űrt, de nem hagytunk fel mindennapi szokásainkkal, ma is ugyanúgy összeültünk zenélni reggel és jobbnál jobb dal ötletekkel rukkoltak elő. A nyomás egyre csökkent rajtunk, amit Simon miatt éreztünk és Zayn már el is kezdett új manager cégeket keresni. Mikor befejeztük a reggeli zenélgetést, mind a konyhába indultunk, hogy reggelit készítsünk. Beérve a helyiségbe, Laurát pillantottam meg, aki tegnapi ruhájában, kissé karikás szemekkel és érezhetően erőltetett boldogsággal sürgött-forgott. Mikor észrevett minket, abbahagyta amit csinált és kissé ilyedten, mégis kedvesen mosolyogva szólalt meg.
-Gondoltam csinálok valami reggelit a tegnapi nap után... -mutatott a nagy halomban heverő palacsintára- Ha nem baj.. -húzta el a száját. Én mosolyogva sétáltam oda hozzá, majd magamhoz húzva, ölelésembe zártam.
-Köszönjük Lau! -mondta Harry boldogan, majd Louishoz sétált, aki már helyet is foglalt vagy öt darab palacsintával, és leülve mellé, ő is enni kezdett. Mindenki megköszönte a finomságot, majd helyet foglaltunk az asztalnál, Lau -ahogy H hívta- azonban nem ült le közénk.
-Gyere Laura, nem eszel velünk? -néztem rá csodálkozva, mire ő automatikusan megrázta a fejét.
-Nem akarok a terhetekre lenni, még van egy kis megtakarításom, majd veszek valamit egy boltban. -vonta meg a vállát, mire mi bosszúsan néztünk össze a fiúkkal. Liam felállt és megragadva Lau kezét, odahúzta az utolsó üres székhez, amit akkor készítettünk oda, mikor elhoztam Laurát a hídról.
-Arról szó sem lehet! -ültettem le, majd elé toltam egy adag nutellás palacsintát.
Végül egy kis idő után elfogadta az ételt és mind jóízűen ettük meg reggelinket. A kajálás után Zayn és Liam leültek a kanapéra egy zacskó chipssel, hogy ismét managerek után kutakodjanak, de azt mondták, hogy mi nyugodtan csináljunk mást, így ezt is tettük. Louis és Harry folyton egymásra mosolyogtak, és be nem állt a szájuk. Egy idő után -nagy megkönnyebbülésünkre- úgy döntöttek, hogy elmennek egyet sétálni. Mikor kiléptek az ajtón, Laurára néztem. Ő teljesen máshol járhatott, hiszen végig egy pontot bámult a padlón.
-Nem lenne kedved moziba menni velem? -néztem rá mosolyogva, mire ő kellemetlenül fészkelődni kezdett.
-Hát igazából én inkább spórolnék a pénzemmel, ha nem baj.
-De nem kell fizetned Lala! Csak szeretnék veled időt tölteni!
-Próbáltam tudtára adni a helyzetet, de ő makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nem költhetek rá.
-De Laura! Nekünk ez nem fáj! Tehetősek vagyunk a banda miatt, tudod jól! -mondtam neki, de ő nem tágított.
-Akkor mit szólnál hozzá, ha megmutatnám neked a stúdió szobánkat? -néztem rá mosolyogva, mire felcsillantak szemei.
-Nagyon örülnék! -mosolyodott el, mire megfogtam a kezét és óvatosan húzni kezdtem a szoba felé. Amikor elhaladtunk a fiúk mellett, Liam rám kacsintott, mire én csak mosolyogva megforgattam a szemem.
Ahogy benyitottam az említett szobába, Laura eltátotta a száját.
Egy sima, akusztikus gitáron akadt meg a szeme először, amit csodálattal vizslatott. Kezembe vettem a darabot és felé nyújtottam.
-Játszol valamit? -néztem rá, de ő azonnal rázni kezdte a fejét.
-Játssz inkább te! -tolta felém a gitárt. Én végül csak beleegyezően megvontam a vállam és leülve egy székre, zenélni kezdtem. Új dallamokkal kísérleteztem és próbáltam dalokat kialakítani, de végül semmi említésre való nem jött össze.
-Gyorsan elmegyek WC-re, mindjárt jövök. Rendben? -néztem rá mosolyogva, ő pedig bólintott. Nem igazán beszéltünk az elmúlt 1-2 órában, de úgy érzem nem is kellett.

Mikor visszafelé sétáltam a stúdió szobához, gitár hangot hallottam kiszűrődni. Megtorpantam az ajtóban a látványtól. Laura csukott szemmel próbált dallamokat gyártani és ahogy hallottam, éppen ichlete volt. Halkan megálltam az ajtóban és onnan figyeltem. Egy boldogabb dallamot játszott, ami már egészen kezdett összeállni egy dallá. Szája mosolyra húzódott, mikor kezdett ráérezni a dalra. Ahogy kitalálta a végét is, kinyitotta a szemét, majd ijedten vette tudomásul, hogy nincs egyedül.
-Miért nem szóltál, hogy itt vagy? -pattant föl gyorsan a székről, ahol korábban én ültem.
-Mert szeretlek hallgatni. -mosolyogtam rá megnyugtatóan, mire kissé idegesen és eléggé zavartan, elpirult.
-Kérsz papírt? -kérdeztem.
-Miért? -nézett rám összezavarodva.
-Hát, hogy leírd az akkordokat!
-Ja...öhmm...ha nem gond, akkor tényleg kérnék. -mondta félénken.
-Ne legyél már ilyen félénk Lau! Mostmár itt laksz! Azt csinálsz, amit csak szeretnél! -tártam ki a karom, majd az íróasztal egyik fiókjából, adtam neki egy üres füzetet.
-Ez a tiéd jó? Írd le az ötleteidet bele! -mosolyogtam rá, ő pedig szintén mosolyogva vette át.
-Nagyon köszönöm! -mondta, majd gyorsan visszaülve a székre, lefirkantotta a gitár szólamot, amit kitalált. Hirtelen Zayn rontott be az ajtón.
-Liam éppen facetime-ol a világ legjobb managmentjével!
-Hogy érted, hogy a legjobb? -húzom össze szemöldökeim.
-Azt mondják, hogy a szerződés szerint semmi beleszólásuk nem lesz a magánéletünkbe, csak a biztonsági őrök! -mondja, mire elkerekednek a szemeim.
-És hogy áll Liam? -kérdeztem izgatottan.
-Ha mindenki beleegyezik a bandából, valószínűleg meg fognak egyezni!
-Kérdeztétek, hogy ha csatlakozunk, akkor mikor kell újra egyesülnünk? -kérdeztem ismét.
-Egy hónap szünetünk is lehet akár, tekintettel a körülményekre. -mosolyog Zayn, mire felpattanok és nevetve megölelem. Mikor elválunk, Zayn felveszi csörgő telefonját és kihangosítja.
-Mizu Louis? -kérdezte.
-Találkoztunk egy pár fannal és gondoltuk, hogy ha úgyis végeztünk a managementtel, akkor a titkokkal is végezhetnénk nem?
-Hogy érted tesó? -kérdezem.
-Oh szia Niall! Úgy értem, indíthatnánk mondjuk egy Live-ot, amiben mindent elmondunk, vagy ilyesmi nem? -kérdezte.
-Nekem tetszik! -mondtam, majd Laurára néztem.
-Lau?
-Ha biztos vagy benne..
-Szeretni fognak a fanok! -kacsintottam rá.
-Egyébként van egy jó hírünk! -mondta Zayn Louisnak.
-Mi az? -kiáltott a telefonba Harry a másik oldalról.
-Találtunk egy szuper managementet! -jelentette ki Zayn, majd elmagyarázott mindent.
-Szerintem jól hangzik! -szólalt meg először Harry.
-Ja, én is benne vagyok! -mondta Louis.
-Akkor megint lesz managementünk! -kiáltja Zayn boldogan, mire mind ujjongani kezdünk. Laura is vigyorogva ült, miközben az eseményeket figyelte.
-Akkor otthon találkozunk! -nyomta ki Louis. Zayn azonnal vissza is rohant Liamhez, hátha kell valami segítség, így ismét kettesben maradtunk.
-És van már valami szöveg ötleted az új dalhoz? -néztem Laurára mosolyogva.
Ő erre elkezdett dobolni egy nagyon fülbemászó dallamot. Gyönyörű hangjával egészen tökéletes volt.
-Szöveg még nincs, de valahogy így képzeltem el. -vonta meg szerényen a vállát.
-Ja és nem kéne beszerezni neked pár ruhát vagy ilyesmi? -néztem végig rajta, rámutatva, hogy még mindig tegnapi ruhájában van.
-Nincs rá pénzem. -vonta meg a vállát, mire mérgesen néztem rá.
-Ezt már megbeszéltük!
-Miért vagytok velem ilyenek?
-Mégis milyenek? -értetlenkedtem.
-Csak úgy eltartotok, mintha a gyereket lennék vagy ilyesmi és semmit nem kell letennem érte az asztalra!
-Mert fontos vagy nek...ünk! -mondtam nyugodtan, de a végére egy kicsit belezavarodtam. Laura felsóhajtott, majd leült velem szemben és mélyen a szemembe nézett. Kicsit félénken válogatta meg szavait.
-Nem gondolod, hogy mielőtt elmondjuk a rajongóitoknak, hogy mi van köztünk, még meg kéne beszélnünk, hogy... mi is az pontosan? -tette fel a kérdést, amit én azonnal kérésnek fogtam fel: most beszélgetni fogunk.
-Laura! Tudom, hogy még csak egyszer randiztunk és utána elég sok minden félre ment. Azt is tudom, hogy még nagyon korai, amit mondani fogok, de szeretnélek továbbra is elvinni helyekre és kettesben tölteni veled időt. Szeretnék segíteni abban, hogy elhagyd a téged körül ölelő bizonytalanságot és félelmet. Szeretném, hogy majd egyszer együtt zenéljünk és nevessünk mindenen. És mindennél... jobban szeretném, ha egy pár lennénk. -Laura szemei elkerekedtek és azonnal sajnálatot és szomorúságot sugároztak.
-Niall... -sóhajtott, miközben én próbáltam nem közbe szólni- Te is tudod, hogy teljesen meg vagyok törve. Szerintem nem velem képzeled el ezt a jövőt, mert én sosem leszek ilyen. Én...olyan vagyok, amilyen. Ha kapcsolatba lépnék egy hírességgel, ráadásul valószínűleg az emlékeim visszajönnének és csak ennél is letörtebb lennék. Nem tudnék neked boldogságot nyújtani, hisz magamnak sem tudok. Végül pedig.. én tulajdonképpen most egy... hajléktalan vagyok.. -könnyezett be szeme.
-Én mindenben támogatlak és segítelek, te is tudod.
-De miért? -vágott szavamba.
-Mert nagyon kedvellek! Már az első randink óta, sőt mikor az egyik számodat meghallottam, ahogy dúdolod a boltban! -mondtam neki őszintén.
-De ettől úgy érzem, hogy valami semmire kellő vagyok, aki csak élősködik rajtad!
-Csak gondolj arra, hogy... nekem örömöt okozol... mindig, amikor itt vagy! -mondtam ki végül, mire a légzése is elállt és egy kisebb mosoly jelent meg szája szélén. Arca úgy vöröslött, hogy inkább egy paradicsomra hasonlított. Ekkor esett le nekem: csak arra van szüksége, hogy biztosítsam róla, hogy van akinek nagyon is fontos és hogy van, akinek nem csak terhére van, hanem még hasznát is veszik. Nem értem, miért nem jöttem rá előbb.
-Szóval... Laura! Megtisztelnél azzal, hogy hivatalosan is a barátnőm leszel és, hogy átvészelhetem a jövő gondjait veled? -suttogtam mosolyogva, miközben közelebb hajoltam hozzá. Ő zavarában már azt sem tudta, hogy hová nézzen, így állánál fogva, magam felé fordítottam fejét.
-Megpróbálok nem csalódást okozni! -mosolyog halványan, de én megrázom a fejem.
-Ennél valami meggyőzőbbet kérnék.
-Én is nagyon kedvellek.. és szívesen leszek a barátnőd! -mosolyog izgatottan, ami belőlem olyan boldogságot vált ki, amit mostanában ritkán éreztem. Óvatosan közelebb hajolok hozzá, majd ajkaira tapadva juttatom nyelvem azonnal a szájába. Ő azonnal visszacsókol és kezdetét veszi az első csókcsatánk az új barátnőmmel.