You & I (Niall Horan)

A találka

Niall szemszöge*

Nem sokat aludtam az éjjel, mert Louis valami horror filmet nézett Harryvel és fél percenként síkítoztak, de amikor megláttam, hogy végre reggel van, írtam egy üzenetet a tegnapi lánynak, Laurának, hogy van e kedve ma találkozni, aztán mentem le reggelizni.
Már mindenki engem várt. Mindig együtt szoktunk reggelizni, és megbeszélünk mindent ami történt vagy fog. Ez most sem történt másképpen.

-Képzeljétek, tegnap a boltban találkoztam egy nagyon szép lánnyal, aki írt egy nagyon jó dalt és elkértem a számát. -jelentem ki büszkén.

-Wow grat tesó! -mondja Harry, aztán folytatja.
-Én meg még tegnap előtt azon a dedikáláson találkoztam egy lánnyal, aki valószínűleg nem ismert, csak a húgát hozta el és elkezdett csukott szemmel énekelni aztán amikor kinyitotta a szemét, megijedt attól a néhány embertől aki körülötte állt, és ha nem jön oda a húga és teremt le, hogy ne szóljak bele a magánügyükbe, akkor tuti elsírja magát.

-Hogy hívták? -kérdeztem.

-Talán Larának vagy Laurának.

-A tegnapi lányt is Laurának hívják. -mondom őszintén csodálkozva.

-És ő sem ismert fel.

Még mielőtt elgondolkodnék ezen, megrezdül a telefonom.

Laura: Nagyon szívesen! :)

Elmosolyodok. Nem hiszem el, hogy ennyitől ilyen boldog leszek.

-Mi az csak nem a hercegnőd írt Niall? -szólal meg Louis.

Mielőtt válaszolok neki, írok egy üzit Laurának.

Niall: Rendben. A vidámparkhoz mit szólsz?

Soha senkit nem vinnék a vidámparkba randizni, csak magamat, de ebben a lányban teljesen magamat látom, úgyhogy megkockáztatom.

Laura: Nagyon tetszik az ötlet! 8-kor ott találkozunk.

Beleegyztem, mivel nem tudom hol lakik, és nem hinném, hogy ennyi idő ismeretség után elmondaná, aztán válaszoltam Louisnak.

-Ma a vidámparkba megyünk Laurával. -mondom levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

-Húúúúúúúúúú -mondták kórusban, aztán mindenki nevetni kezdett.

_________________________________________

Este nyolc óra van és megláttam Laura közeledő alakját az óriáskerék mellett.
Nagyon izgultam, hogy minden jól menjen és, hogy még véletlenül se ismerjen fel itt senki. Természetesen el akarom mondani neki, hogy egy egészen híres pop zenész vagyok, de nem most. A végén még megijedne.

Két vattacukorral a kezemben köszöntöttem Laurát.

-Szia, nagyon csinos vagy. -mondom, mert tényleg így gondolom.

-Köszi, te is elmész. -mondja, majd nevetni kezd. Nem nyafogósan nevet, hanem olyan kedvesen. Én is elmosolyodtam.
Minden létező dolgot kipróbáltunk a vidámparkban és éjfél körül ültünk le teljesen elfáradva egy ottani étterembe, ahol egy csirke tálat kértünk. Az ember azt gondolná, hogy ha ugyanolyan vagy valakivel akkor nagy jó barátok lesztek, de én határozottan nem csak barátságot érzek ez a lány iránt.

-Szóval te jársz egyetemre vagy dolgozol? -kérdezi Laura, mire eléggé lefagytam.

-Ő...egyetemre járok...igen..most vagyok másod éves. -dadogok össze vissza. Szerintem ő is észre vette, hogy fura voltam, de szerencsére nem firtatta a dolgot.

-Mesélj magadról. -kérem.

-Nem vagyok valami érdekes téma. -mondja viccesen, de komolyság, szomorúság és talán félelem is csillog a szemében. Akkor ez későbbi téma lesz.

-Tudsz énekelni? -kérdezi hirtelen, de nem ijedek meg, mert tudom, hogy nem tudja, hogy ki vagyok.

-Igen. -válaszolok mosolyogva, mikor megérkezik a pincér, én kifizetem az ételt és elindulunk kifelé a vidámparkból.

-Nem énekelsz valamit? -kérdezi csillogó szemekkel.

-Ha énekelsz velem. -mondom mosolyogva, de ő már nem mosolyog.
Egy kihaltabb részre érkezünk és leülünk egy padra. Egy kicsi gondolkodás után beleegyezik.

-Elkezdek énekelni egy dalt, amit a barátaimmal írtam és az első refrén után már tudni fogod a szöveget. -mondom és elkezdem énekelni a little thingset. Amikor már megy neki a szöveg, akkor becsukja a szemét és elkezd énekelni. Gyönyörű hangja van.
A dal felénél már hárman-négyen körénk álltak hallgatni, de szerencsére senki nem ismert fel vagy vett fel videóra. Laura a dal közben kinyitotta a szemét, rám nézett, aztán hirtelen rémülten kapta a fejét a mosolygó közönségünk felé. Nem jött ki több hang a torkán és mikor visszafordult felém már könnyes volt a szeme. Nem értettem, hogy mi történik, de azonnal elkezdtem összepakolni, mert így tudtára adtam a közönségnek, hogy vége a műsornak. Mindenki vette a lapot és mentek tovább, én pedig az éppen nekem háttal pakolászó Laura hátára raktam a kezem, mire összerezzent. Fogalmam sem volt róla, hogy mi baja lehet, de biztos voltam benne, hogy valami komoly. Mikor azt láttam, hogy el akar rohanni, megfogtam a kezét és próbáltam megnyugtatni.

-Héj, mi a baj Laura?

-Bocsi, de nem biztos, hogy szeretnéd tudni. -mondja lehajtott fejjel és megfordul, hogy örökre eltünhessen az életemből. De én ezt nem akarom.

-Kérlek -mondom, mire gondolkozik egy kicsit, majd egy nagyot sóhajt és leül vissza a padra.

Szóval apám 10 éves koromban... -kezdett bele, és elmesélte az egész kínkeserves életét. Nagyon meglepődtem, hogy ennyi rossz dolog történt vele, mégis mindig mosolyog és jókedvű, vicces meg szerethető. És már azt is értem, hogy miről beszélt Harry a reggelinél.

-Szóval ez vagyok én. Sajnálom. -mondja és elindul a buszmegálló felé. Nem értem, hogy miért sajnálja. Nem értem, hogy mit sajnál, csak azt tudom, hogy nem kéne. Nem kéne sajnálnia és nem kéne elmennie, mert hogy így megbízik bennem, mégjobban kedvelem.

-Most hová mész? -kérdezem teljesen lesokkolva.

-Nagyon élveztem az estét Niall, de neked egy olyan lány kell, akilegalább egy a sok közül. Mert én annyi sem vagyok.

Mostmár tudom mi a gond. Az apja mondata. Hát ezt nem hiszem el. Hogy lehet valaki ennyire bunkó, hogy ilyet mondjon a saját lányának? Ekkor valami olyat mondtam, amiről nem gondoltam, hogy életemben a kaján kívül bárkinek mondani fogom.

-Nekem te mindennél többet érsz Laura Veirsa. -a lány megtorpan mintha valami parancsot mondtam volna az előbb és felém fordul. Elkézd felém közeledni és megölel. Csak a szívdobogását hallgatom, mikor belesúg valamit a fülembe.

-Tudom, hogy nem komolyan gondoltad, de örülök, hogy azt szeretnéd, boldog legyek. -erre elmosolyodok. Nincs igaza, nem azért. Hanem, mert én nagyon jól tudom, hogy akárhogyan mondanám neki, hogy szeretem, még nem hinné el.

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán  elmondta, hol lakik és hazavittem.
4-re értem haza. Holnap a fiúk tuti kifaggatnak reggelinél, szóval jól ki kell pihennem magam.