You & I (Niall Horan)

Igazság

Tegnap nagyon hosszú napom volt, így gyorsan lefeküdtem aludni.

Mielőtt fojtatnám a velem történtek mesélését, gondolom kíváncsiak vagytok, hogy mi volt ez a tegnapi műsor amit még az interneten is meg lehet találni.

Akkor kezdem az elején. Apám nagyon híres énekes lett, mikor tíz éves voltam. Sajnos egyre jobban a fejébe szállt a dicsőség. Egyre többször hagyta ki a velünk kapcsolatos programokat. Amikor egyszer még az előtt elindult egy fellépésére az iskolás koncertemről, hogy é jöttem volna, utána mentem és ráparancsoltam, hogy maradjon itt. Aznap csak ő jött a koncertemre, mert anya a húgommal más programon volt. Azon a napon nagyon sok gorombaságot vágott a fejemhez "apa", de egy mondata örökre belevésődött a fejembe: ' Te mit számítasz nekem? Te is csak egy ember vagy a sok rajongóm közül. Még annyi sem '. Akkor láttam utoljára. Telefonom még nem volt és soha nem mentem haza egyedül, de nem akartam tovább a suliban maradni, így elmentem egyet sétálni. Ezzel csak az az egy gond volt, hogy sétálni sem nagyon voltam még arra, így eltévedtem. Egy padon feküdtem egész éjjel, de nem aludtam. Másnap megtalált a rendőrség és haza vittek. A történések után egy hónapig nem beszéltem és teljes depresszióba estem. Végig az járt a fejemben, hogy én még csak egynek sem számítok a sok közül. Még a saját apámnak sem.

Miután már kezdtem jobban lenni, valahogy kitudódott minden az iskolában és egy youtube videó is felkerült a veszekedésünkkel. Ezután mindenki egysem-nek hívott. Vissza estem a depresszióba és megvágtam magam. Kórházba kerültem és már anya és a hugom sem bízot meg bennem, hogy nem csinálom meg újra. Mikor vissza mentem a suliba, elkezdtem pszihológushoz járni. Amikor meg már a suliban is mindenki szemében beteg voltam, a suliban akartam újra megvágni magam, de az új lány, Eva észre vett és nagyon kedves volt velem. Ő most is az egyetlen és legjobb barátom. Szépen lassan kilábaltam a depresszióból, és már nem érdekelt mit gondolnak mások. Újra elkezdtem zenélni és egyre többet mosolygok. Apám meghalt 4 éve, amikor egy bombát robbantottak a koncertjén.

Már teljesen jól vagyok és pszihológushoz sem kell járnom. Valószínűleg azért mert túl drága, mert anya is dolgozik meg én is, de kevés pénzért, ha valamelyikünk elvesztené az állását akkor nem tudnánk kifizetni a házat.

-Drágám, kész a reggeli! -ébreszt fel anya a gondolataimból.

Lemegyek a konyhába és reggeli közben beszélgetek drága családommal.

-Ma te mész vásárolni Laura! -jelenti ki Anna.

-Oké, akkor most gyorsan elugrom, mert délután átmegyek Evához. Azzal el is indultam.

Mikor gondolataimba merülve egy új dalomat dúdoltam a boltban, valaki megszólalt, én meg ugrattam egyet ijedtemben.

-Ez tök jó szám, ki írta? -kérdezte mire elmosolyodtam. Egy 20 év körüli festett szőke hajú srácot pillantottam meg gyönyörű mosollyal és csillogó kék szemekkel.

-Én -mondtam félénken. Társalgásban sosem voltam jó.

-Nagyon ügyes vagy. Játszol hangszeren is? -kérdezi érdeklődve

-Igen, gitározom amióta az eszemet tudom. Te játszol valamin? -erre a kérdésre egy kicsit meglepődik mire furán nézek rá, aztán vissza tér a valóságba és válaszol.

-Igen én is gitározok

-Az jó -mosolygok rá, aztán beáll a kínos csend

-Akkor én most megyek -mondom és meg is indulok, mire utánam szól

-Hé...ő..lenne kedved mondjuk találkozni velem valamikor? -erre a kérdésre nagyon megörültem

-öhm..igen szívesen -mosolygok rá

-oké akkor megadom a számom jó? -mosolyog egy nagyot és beírja a telómba a számát

-Amúgy Laurának hívnak, nagyon örülök -mondom, mire ő is bemutatkozik

-Niall Horan én úgyszintén -mondja

-Akkor még majd találkozunk -mosolygok rá és elindulok, mert nem akarom hogy újra kínos legyen a helyzet.

-Szia -int utánam

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amint hazaértem, már indultam is Evához, hogy megvitassuk a filmbe illő találkozásunkat a szőke és kék szemű gyönyörű mosolyú Niallel. Így is tettünk. Végül nála aludtam, mert nagyon megijedtem valamitől. Valami új érzéstől, amit eddig még sosem éreztem. Ez lenne a szerelem? Hogy csak rá gondolok és róla beszélek? Ráadásul első látásra. Létezik ilyen?

Ilyen kétségekkel aludtam el.