R.E.M

KILENCEDIK

Hazel Holt

harmadik álom

Asher itt vagy? Kiáltottam viszont nem jött válasz. Kint egy hatalmas vihar dúlt, szakadt az eső és minden fél percben egy újabb villámcsapot be a fákba. Az ég hangos dörgése rázta meg az egész erdőt. Én a kanapén összekuporodva reménykedtem, hogy véget ér ez a rémálom. Egyszer csak egy hangos ajtó csapódásra lettem figyelmes. Oda rohantam és a szemem az előttem álló fiút kémlelte. Borzasztóan festet, tekintette nyúzott volt és alig állt a lábán. Lassan a kanapéra fektettem, majd elkezdtem lehámozni róla a vizes ruháit.

-Mit csinálsz? – kérdezte halkan.

- Segíteni próbálok, ha nem látnád.

Mikor sikeresen lehámoztam róla a ruhákat egy pokróccal betakartam. Megsimítva a fiú arcát éreztem, hogy szinte már lángol a homloka. A konyhába rohantam az egyik kendőt bevizeztem, majd rá tettem a vizes borogatást a homlokára.

- Asher jól vagy? Nem tudom mit kéne tennem – a fiú csak nyöszörgött egyet, megijedtem a látványtól – Kérlek mondj valamit.

- Búj ide hozzám és maradj itt.

- Ez nem egy jó ötlet, távol kéne maradnunk egymástól.

- Kérlek.

Mellé feküdtem és a kezem a mellkasára helyeztem. Tudtam, hogy nem helyes az, amit teszünk, de éppen ezt szeretem benne annyira. Magával ragadott és nem tudtam elengedi. Az érzések hatalmukba kerítettek, mikor vele voltam. Nem tudtam ellenük menekülni. Kezemmel végig simítottam kissé borostás arcán, szinte belesimult tenyerembe. Halottam heves szívverését. Lassan felé hajoltam és egy csókot hintettem vörös ajkaira, majd vissza feküdtem a mellkasára.

- Álomlány ébren vagy? - kérdezte egy selymes hang.

- Igen – mondtam fáradt hangon.

- Köszönöm – karjait pedig a derekam köré fonta.

- Megijesztettél, nem tudtam mi történt veled. A látványod borzasztó volt.

- Ez nem volt szép. Én mindig elragadó vagyok – úgy látszik ezzel nem értünk egyet.

- Mi történt? – néztem fel rá.

- Magam sem tudom, ez történik, ha elvesztem az irányítást.

- Egy újabb dührohamod volt? – kérdeztem félénken.

- Igen, de én ezt nem említettem neked – nézet le rám zavarodottan.

- Megértem, mit éltél át és sajnálom.

Felkeltünk a kanapéról, majd idegesen fel alá járkálni kezdet. Nem kellet volna elszólnom magam előtte, most már tudja, hogy tudom.

- Mit tudsz még? – még a vér is megfagyott bennem, ahogyan rám nézet és hozzám szólt.

- Mindent – vallottam be őszintén.

- Nem értesz és nem tudsz te semmit sem. Nem tudod mi történt és nem is fogod megérteni. Azt hiszed azért, mert tudod az igazat együtt tudsz érezni velem? – fakadt ki magából.

- Nem beszélhetsz így velem, nem ártottam neked semmivel – kiabáltam már én is – Először sajnáltalak, úgy gondoltam senki nem érdemli meg azt, amin te keresztül mész, de most már tisztán látom, hogy tévedtem.

- Szánalmas vagy. Nem veszed észre, hogy ez az egész egy álom, itt semmi sem igazi. Az együtt töltött percek a beszélgetések, az egész csak egy hazugság volt. Minden az volt! – kiáltotta.

- Tessék?

- Ez nem a valóság, ez az egész a fejedben zajlik és amint felkelsz elfelejted az egészet.

- És te, te emlékszel? – nem éreztem jól magam az egész szoba forgott velem és a fejem kegyetlenül hasogatott.

- Én emlékszem, de bár ne tenném.

***

Az éjszaka közepén verejtékezve keltem fel. És akkor, mindenre emlékeztem. Az álmokra, Ashere, a házra, az erdőre, a beszélgetésekre és az együtt töltött pillanatokra. Viszont egy dolog nem hagyott nyugton, ezek szerint ő mind végig tudod róla?

ALYSSIAROSSE